Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

482 Az országgyűlés képviselőházának 129 magas búzaár szerint állapítottak meg, de még mindig ezen a színvonalon tartják. Mit jelentenek a reformok, amelyeket hoztunk? Nekem is rá kell térnem arra, hogy a felsőházban mit beszélnek erről a kérdésről. Nem közömbös ez. Magyarországon, hiszen az egyetlen Létező pozitiívum Magyarországon a föld. Patacsi képviselőtársam azt mondja, hogy akié a föld, azé a haza. Akkor nagyon sok hazátlan bitang van Magyarországion ezen az alapon, A felsőházi urak szerint nem its lehet mindenkit földhöz juttatni. Ezekről a padokról hangzott el a »hazátlan bitang« jelszó, amelyet csak átvettek a német császártól, de ez büszke, dacos gondolatot váltott ki a magyar munkásságból. És ma még mindig azt hangoztatják, hogy akié a föld, azé az ország. Azokkal az urakkal szemben, akik ezt a kérdést a felsőházban úgy tárgyalják, hogy nem lehet, nem szabad hozzányúlni, nem akarok arra hivatkozni, hogy senki sem lígy szerezte ezeket a 10.000, vagy 100.000 holdakat, hanem örökölték, vagy kapták, becsapták egymást, királyokat, császárokat árultak el és így kapták. (Vázsonyi János: Egyik kanavászt áirult. a másik császárt!) Ügy is van, ezután is így lesz. Csak utalok arna, hogy ez a politika így volt régen. Utalok arra a Grünwald Bélára, aki régen .megállapította, hoary a magyar földbirtokosok bizony' nem törődtek a magyar néppel. (Reisinger Ferenc (a jobboldal felé): Olyan csendben vagytok, hogv nem bírlak ki benneteket! — Derültség. — Egy hang a jobboldalon: érdeklődve hallgatjuk!) Azt írja egyik könyvében Grünwald Béla (olvassa): »A földbirtokososzltály uralma azonban nem volna biztosítva, ha hatalmának alapját, a birtokot el leheitne tőle venni és az a függő osztályok által megszerezhető volna. Azi uralkodó osztály tehát olyan törvényeket alkot, amelyek a birtok legkönnyebben fenntartható formájára, a földbirtokra nézve kimondják, hogy a birtok szerzésből a nemjogosult osztályok ki vannak zárva és az elidegenítés, vagy öröklés csak az uralkodó osz'tályok között engedhető meg.« Méltóztassék csak emlékezni itt a telepítési törvényre, amely kimondja, hogy 30%-át le kell tenni a föld árának és a telepesnek kell lennie felszerelésének, egyévi kitartásának. Ez a politika nem ugyanolvan-e, mint a Grünwald Béla által leírt politika, amely a régi Magvarországon érvényesüli amely nagyon sok bajt okozott és amely Magyarországnak történetében a mohácsi vész előtti korszaktól kezdve végig a Rákóczi-korszakban is nagyon jelentős szerepet játszott. Most, amikor háború után vagyunk, amikor a gazdasági élet átalakulóban van, amikor látnunk kell ezt a forrongást, ezt a változást, ezt az átalakulási folyamatot, akkor kétségtelen dolog, hogy messzebbmenőért kell itt megítélni a helyzetet és be kell látniok azoknak az uraknak, akik ragaszkodnak a földhöz, hogy olyan becsületes földbirtokpolitikát kell csinálni, amely a magyar népet földhöz juttatja, mert másképpen itt nem lehet megélni. Körülöttünk hagy ipari államok vannak, azok felveszik a mi mezőgazdasági termékeinket és ha a magyar kormány olyan politikát csinálna, olyan gazdasági berendezkedést kezdeményezne, amellyel itt benn az országban a fogyasztóképességet emelné, illetőleg a jövedelem fokozását lehetővé tenné minden társadalmi osztály számára, — a munkásság^ számára, az intellektuelek számára, a polgárság számára, az ipari osztály és a kereskedőoszűlése 1936 május lU-én, csütörtökön. tály számára — akkor ezzel jó politikát csinálna, mert kisebb lenne a nyugati államoktól való függőség és nagyobb lenne az a kör, amelynek itt benn jólétet teremtett a kormány. Mindezekre való tekintettel beterjesztem határozati javaslataimat Első határozati javaslatom a következőképpen szól (olvassa): »Tekintettel arra, hogy a falusi szegény nép kereseti viszonyai nagyon súlyosak és a tartós agrárválság nyomán alapjaiban megváltoztak, az 1920:XXXvl. te, alapján földhöz és házhelyhez jutottak katasztrofális helyzetbe kerültek, indokolt a földek és házhelyek árának, valamint a törlesztési összegnek új megállapítása és a hátralékok rendezése. Ezért utasítja a képviselőház a kormányt, hogy megfelelő javaslatot terjesszen a Ház elé.« L . Második határozati javaslatom a következőképpen szól (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a mezőgazdasági mun* kasok és törpebirtokosok 'kötelező betegségi, baleseti, rokkantsági és aggkori biztosításáról sürgősen terjesszen törvényjavaslatot a ház elé.« T. Ház! Mi már benyújtottunk ilyen irányu indítványt, de benyújtom ezt ismételten azért, mert nem lehet Magyarországon a népegészségügyet másképpen rendezni, mint ilyen kötelező betegségi, baleseti, rokkantsági és aggkori biztosításról szóló törvénnyel, mert a nép nem bírja el ezek terheit. Takarékoskodjék az állam más területen, ne tegyen felületes népegészségT ügyi intézkedéseket, hanem igenis^ nyúljon bele mélyen a népegészségügy kérdésébe. Ha megszervezte és kötelezővé tette ezt az ipari munkásoknál, akkor gondoskodjék arról, hogy a mezőgazdasági népesség is hozzájusson a kötelező biztosításhoz. Pataosi Dénes t- képviselőtársunk arról beszélt az imént, hogyha megbetegszik az a szegény falusi ember, vagy egy falusi asszonynak el kell mennie szülnie a városba és valami komplikáció áll be, a család majdnem tönkremegy, mert olyan nagyok az ezzel járó kiadások és terhek, hogy azokat nem bírják el, a mellett rögtön rákebelezik a házukra, vagy a földjükre a költségeket, ha nem fizetnek és be is hajtnák rajtuk kíméletlenül. Harmadik határozati javaslatom a következőképpen szól, (olvassa): »Tekintettel az inségbérc'k romboló hatására, a képviselőház utasítja a kormányt, hogy a köizületek által elrendelt közmunkáknál alkalmazott munkások és napszámosok minimális bérét rendelettel állapítsa meg. Az így megállapított munkabérek ellenében is csak olyan közmunkát szabad elvégeztetni, amely egyébként sem végeztethető el a magánvállalkozás útján, nehogy az inségbérek szolgáljanak alapul a magángazdaságban is a munkabérek megállapításánál.« Negyedik számú határozati javaslatom a következőképpen szól ' (olvassa): »Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy a falusi szegény nép nagyfokú nyomorának enyhítésére haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket. Elsősorban: 1. a hatóságok útján gondoskodni kell, hogv minden dolgozni akaró munkához jusson, akik pedig önhibájukon kívül munkához nem juthatnak, rendszeres munkanélküli segélyezésben részesítendök. 2. A mezőgazdasági 'bizottságban alakítsák meg a munkábérmegállapító bizottságo-