Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

476 Az országgyűlés képviselőházának 129. el nem birtokolhatok es így a huzamosabb idő óta tartó tényleges birtoklás az ingatlan tulaj­donjogára és birtoklására nézve teljesen kö­zömbös, sőt a birtokosok által, elvont haszon címén, a politikai községekkel szemben tényle­ges követelés is támasztható. Kérem a földmí­velésügyi miniszter urat, méltóztassék ennek a rendeletének szigorúan érvényt szerezni. Igen szükséges a vadászati törvény módo­sítása is, mert a falu népiének nagy sérelmei vannak ezen a téren. Egyes községekben, mint nálam, a Mecsek alján, egyes uradalmak va­dászterületeiről jövő szarvascsordák és vad­disznók sok kisbirtokos földjét teljesen tönkre­tették. Teljesen tönkretették búzáját, kukoricáját, takarmányát. Semmije nem terem, de mivel a vadászati törvény nem ad rá módot, sem a va­dászterület tulajdonosa, sem a, vadászbérlők nem térítik meg a kárát, sőt a tetejében az adót sem engedik el, hanem bevasalják, holott a kár akkora, hagy tőlünk Baranyában már a közigazgatási bizottság részéről az alispán úr gyönyörű beadvánnyal fordult a kormányhoz ennek a kérdésnek a megoldása érd ekében.. A gazdasági szakoktatásnak előnyeit mu­tatja az, hogy semmi jobban be nem vált ezen a téren, mint a, téli gazdasági szakiskola. Amíg a nyári munkaidőn kívül elméleti oktatásban részesülnek a tanulók, addig a nyári munka­időben saját gazdaságukban vagy apjuk gazda­ságában a, munka közben már érvényesíthetik, a gyakorlatba átvihetik a tanultakat. Jó példa erre különösen a .baranyaszentlőrinci téli gaz­dasági iskola, ahol — örömmel konstatálom a, földmívelésügyi miniszter úr jelentéséből, — míg minden más ilyennemű iskolában csak 60—50—40 tanuló volt, *- 120 tanulót oktattak párhuzamos osztályokban. Ez mutatja a vidé­künk gazdasági fölényét, bár igaz, hogy kli­matikus viszonyaink is mások, mint az Alföl­dön. Hangsúlyozom, hogy nálunk a 8—10—12 holdas birtokosok fejlett állattenyésztést foly­tatnak. Ez magyarázza, hogy nekünk még a fagykárok idején sem kellett olyanmérvű ál­lamsegélyhez folyamodnunk, mint amilyet a Nagyalföldön — elismerem — kellett folyósí­tani. Bizonyítéka ez annak is, hogy $z egészsé­gles ibirtokmegoszlás és a mezőgazdasági kul­túra kifejlesztése boldogíthatja csak az orszá­got. Egyébként a falusi kultúrházak építésé­nek segélyezéséire is nagyon kérném a földmí­velésügyi miniszter urat. Áttérve a pénzügyminiszter úr ügykörébe, örömmel látjuk a pénzügyminiszter úr jóirá­nyú munkáját abban a tekintetben, hogy a leg­kisebb adózóknak,, a legszegényebb emberek­nek egy szoba-konyhás házai után eddig fize­tett adóját eltörölte. Ugyanakkor azonban rá kell mutatnom, hogy a statisztikai kimutatás szerint, amíg a 400 milliós házibirtokvagyon Magyarországon 80 millió adót fizetett eddig, — s ez az adó a mostani költségvetés szerint is 72 millió lesz, miután az egy szoba-konyhás lakóházakat mentesítik, — addig a társulati vagyon 2000 millió érték mellett 13 millió adót fizet. Ezt az adórendszert teljesen meg kell reformálni, mert akinek többje van, annak^töb­bel kell hozzájárulnia az állam háztartásához. Különösen kérem, a pénzügyminiszter urat, hogy a gyümölcs- és szőlő törköly ki főzését tegye lehetővé új, mérsékelt szeszadóról szóló törvényjavaslat 'benyújtásával. A szeszadót mérsékelni kell, mert nem lehet az, hogy amíg nem a kisgazdaságok, hanem a nagy gyárak, ülése 1936 május 14-én, csütörtökön, akár mezőgazdasági, akár más szeszgyárak főzhetik ki kedvezményesen a szeszt, s a gyü­mölcstermelésért sok áldozatot hozó falusi kis­ember szilvacefréje és szőlőtörkölye trágya­dombra kerüljön. Ezáltal károsodik gazdasá­gában az a szegény adófizető, de károsodik az állam, mert nem jut azokhoz az adóbevételek­hez, amelyek a szesizifőzésnek ilyen mértéke mellett nagyon előbbre vinné a államháztartás bevételeit. A teherviselést könnyítené, ha a költség­vetési évvel és nem a naptári évvel kezdődnék az adófizetés is. Ha ugyanis a költségvetési év­vel kezdődnék az adófizetés, akkor azi lenne a helyzet, hogy jön júliusiban az aratás és akkor augusztlsban már negyedévi, sőt félévi adóját is kifizetné az a gazdaember, utána jön októ­berben a kukorieatörés, a kis sízüret, ebből me­gint kifizetné adójának egy részét, nem lenné­nek tehát túlságos kamattal terhelt adóhát­ralékok. (Felkiáltások a középen: Általános kívánság!) Ezért kérem a pénzügyminiszter urat, hogy erre elsősorban terjessze ki figyel­mét. A házépítési akcióval a legtöbb embert kötötte a kormány a földhöz. Kérem, hogy a kormány ezt az akciót támogassa, mert ez legjobban bevált minden akció között. Ezideig összesen 39.125 egyénnek juttatott ez az akció 53,975.106 pengő kölcsönt, vagyis közel 40.000 családot juttatott családi fészekhez, otthonhoz majdnem 54 millió pengő kölcsönnel, ami azo­kat a,z embereket csak a hazához való hűségre és ragaszkodásra fogja indítani. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A belügyminiszter urat a legnagyobb elis­merés illeti népegészségügyi politikájáért, to­vábbá az Oti .-hátralékokat, a falusi szegény kisiparosságnak, de a yárosi kisiparoságnak is ezt a, nagy terhét méltányosan kezelő jótékony­ságáért. Mégis kérnem kell, hogy a szegény emberek kórházi ápolási díjait másképp ke­zeljük. (Dulin Jenő: Ezt valamennyien kérjük és még sem csinálják meg soha!) Annál jobb, ha összefogunk, mélyen t képviselőtársam, (Dulin Jenő: Fogjunk ősze!) előbb-utóbb kell, hogy legyen valami. (Dulin Jenő: Helyes!) Amíg ugyanis egy elég tisztességes fizetéssel biró tisztviselő, mint vagyontalan, ingyenes ápolásban részesíttetik, addig, ha egy kis ház­zal bíró szegény földmíves-zellér, munkás vagy kisiparos, ha, családja bajba jut, ha fele­sége szülés esetén kényszerűségből odakerül a kórházba, rátáblázzák az ápolási költségeket kis házára^ és megkötik annak az embernek az életlehetőségét, (ügy van! Ügy van!) Ezért ké­rem, hogy a falusi szegény népre is terjesztes­tessék ki a kórházi ápolási kedvezmény. Ha jó népegészségügyet akarunk, a falusi kishá­zas földmíves népet, kisiparosságot nem szabad ebben a rettentő helyzetben hagyni. (Ügy van! Üky van!) A falu jegyzőjét pedig — legyen szabad azt imiondanom, — adják vissza a falunak, (He­lyeslés a baloldalon.) legyen az a falu népéé és ne legyen kénytelen olyan végrehajtásokat foganatosítani, r amelyek foganatosítása meg­bontja a harmóniát a falu népe és vezetői kö­zött, (vitéz Várady László: Élharcos . „. . — Dulin Jenő: Ne legyen élharcos!) A kultusaminiszter úrtól a falu népe kul­túrájának, valláserkölcsi nevelésének hathatós támogatását kérem,^ Kérem, hogy különösen az iskolaépítési segélyek folyósításával tegye lehetővé, hogy a nehéz gazdasági viszonyok f

Next

/
Thumbnails
Contents