Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-129
Az országgyűlés képviselőházának 129. következtében düledező falusi iskolákat felépíthessék, hogy a (magyar faj kultúrája el ne maradjon, továbbá kérem, hogy a szegénysorsú tanulókat olcsó tankönyvekkel segítse, mert sok olyan szegény munkásember van, aki még a tankönyveket sem szerezheti be gyerimekének. (Ugy van! Ugy van!) így nem lehet kultúrát teremteni. (Ugy van! Ugy van!) Különösen kérem, hogy méltóztassék egy általános kultúrádét behozni, mert a vagyon kötelez és ha a vagyon kötelez, akkor kell, hogy akik a nagy vagyon urai, a jóltnek birtokosai, járuljanak hozzá a nemzet kultúrájának fenntartásaihoz jövedelmük arányában. (Helyeslés a baloldalon.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ugyanakikor a terményjárandóságos tanítók nagy sérelmét, a 21 pengős értékegységet is orvosolni kell, mert az értékegység; behozatalakor <a kántori illetmények is beleszámíttattak ezekbe a terményjárandóságokba és így most a kántorságot a felekezeti tanítóknak jóformán ingyen kell teljesíteniük, hidegben, télben azt a nehéz munkát végezniök kell, a mellett még ilyen kétszeresen csökkentett javadalmazásért kell a falu népének kultúráját előbbrevinniök, a népet népművelésben, leventeoktatásban részesíteniük és az osztatlan iskolákban — erős ellentétben a városi iskolákkal — sok helyen 70—80 gyermeket tanítaniok óriási erőfeszítéssel. Nem lehet tehát, hogy ezek a tanítók, a nemzet napszámosai, hátrányosabb helyzetben legyenek a könnyebb sorsban lévő tanítókkal szemben. (I)ulin Jenő: Helyes! Csupa okos dolgot beszél!) Ezeknek a tanítóknak még P. K.kölcsönt sem adnak. Erre a méltánytalanságra is fel kell hívnom a kormány figyelmét. (Honi on nay Tivadar: Nyújtson be határozati javaslatot! Megszavazzuk!) Méltányos volna, ha az egyévi államsegély összegének megfelelő kölcsön folyosíttatnék, amelyet két év alatt az államsegélyből fizetnének ki. Így talán meg lehetne oldani a nehéz sorsban lévő tanítóság megsegítését. íAz iskolafenntartók számára nagyon súlyos teher a nyugdíj intézeti járulék. Ennek leszállítása valamint a tanítói lakások adómentessége nagyon indokolt volna. A lelkészi karnak is súlyos sérelme a korpótlék alacsony mértékben való megállapítása. A különadó kivetésénél is sújtják őket, mert, míg a fizetésüket hiánytalanul élvező közalkalmazottak kereseti adót fizetnek, addig a lelkészek, akik mint magánalkalmazottak kezeltetnek, noha működésük az ország erkölcsi és kulturális alapját képezi, a dupláját és 25%-os pótlékot is fizetnek ez után az adó után. Ezt az igazságtalanságot is meg kell szüntetni. Az^ erkölcsi testületeket terhelő illetékegyenérték 1932 májusa óta szedett 20%-os pótléka elviselhetetlen terhet ró az egyházakra. Kérem a, kormányt a falu iskoláinak, a tanítőknek és a lelkészeknek, az egész magyar kultúrának érdekében, hogy ezeknek a feltűnő különbségeknek orvoslását szorgalmazza és hozza a Ház elé, A falusi kultúrházak és leventeotthonok építése ügyében is kérem a kultuszminiszter úr hathatós támogatását. A magyar gazdasági élet egyik kérdésében az iparügyi miniszter úrhoz fordulok, aki az ipartörvény megalkotásával megmutatta a magyar kisiparosok iránt való rokonszenvét, habár Bródy Ernő igen t. képviselőtársam tilKÉPVISELDHÁZI NAPLÓ. VII. ülése Í936 május i^-én, csütörtökön. 477 takozott ez ellen, a megállapítás ellen. En ellenben azt kérem, hogy kérdezzék meg általában az iparosságot, mert azt hiszem, amint előttem, úgy minden képviselő előtt — amint Drózdy képviselőtársam is előadta, — az ipartestületek ihálájukat, teljes megelégedésüket fejezték ki. hogy végre a kormány hozzá mert nyúlni az igazságos megoldáshoz. (Zaj a középen. — Meisler Károly: Az ellenzék megszavazta! Nincs vita!) Különösen kérem, hogy az ipartestületek székházépítését tegye lehetővé, vagy a már megépített ipartestületi székházak, kultúrházak terheit tegye elviselhetőbbé. Sokan csak tisztességes kamatokat, és olyan kölcsönt kérnek, amely időt enged nekik, hogy ne vonhassák meg tőlük a pénzintézetek a már felvett kölcsönt. Erre a célra^ felhasználandónak tekinteném én, az Oti.-pénzeket, amelyek jórészt a kisiparosság verejtékes munkájából jöttek össze. Kérem, hogy a belügyminiszter úrral egyetértően bocsásson a. kormány, az iparügyi miniszter úrnak rendelkezésére összegeket, hogy a kisiparosságnak megfelelő tisztességes köcsönöket nyújthassanak. (Homonnay Tivadar: Elfogadjuk! Nyújtson be határozati javaslatot, megszavazzuk!) Attól fél az állam, — és jogosan, mert neki kell arról gondoskodnia, hogy ez be ne következzék — hogy elvész a pénze. Hogy el ne veszítse a pénzt, helyezze ezt a hitelnyújtási kérdést is a közfelügyeleti hatóságok ellenőrzése alá, ez vizsgálja meg, hogy hová juttatták a hitéleket. Ezzel a kölcsönnel nemcsak az iparoskört, vtagy az ipartestületet, hanem általában véve munkaalkalmak teremtésével a legutolsó malterhordó napszámostól a tetőn dolgjozó cserepes inasig (mindenkit megsegíthetnének. De ugyanakkor a közszállításokiban m részeltetni kell a kisiparosságot. Az igen t. miniszter úr a közel múltban inalunk Baranyában a siklósi téli gazdasági iskolánál iá nagyvállalkozókkal szemben a helyi kisiparosok ait részesítette nagyon helyesen előnyben 1 , amiért köszönet és hálái illeti őt. A kereskedelemügyi miniszter úrhoz, mint gazdasági életünk fontos faktorához, különösen az utak építése dolgában van kéréseim. Kérem, hogy bekötő utak építését tegye lehetővé, mert a mezőgazdasági, a kereskedelem és az ország viaigyonosodása érdekeit nemcsak a pompás autóversenyutak, hanem azok a •• bekötő utak is szolgálják, amelyeken a. falu népe ter^ menyeit időben ia piacra viheti, ami mind :- a termelőnek, mind a fogyasztónak és az egész nemzetnek egyaránt érdeke. Nagyon köszönjük a kormánynak, hogy terményeinknek piacot biztosított. Amikor azonban járomig a falvakat, akkor látom, hogy itthon is drága pénzért jutnak kenyérhez ia>zok, akiknek volt egy kis termésük, mert azt egyrészt adóba kellett odaadni, másrészt a búzaár is csökkent. Es folyton esik a búza-ár. Azt ajánlom ia kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy nézzen a tőzsdések körmére, hogy papiros búzával ne játszhassanak a magyar gazdák, ia magyar termelők rovására. Különösen elismerés illeti a kereskedelemügyi miniszter urat a Németországba kiszállított sertések értékesítéséért, a hasított állapotban lévő sok ezernyi sertés kivitelének lehetővétételéért, ami a kisembereknek, a / íalu kisembereinek érdekét szolgálta, mert éppen az olyan sertések voltak kivihetők, amelyek kisebbek, 120 kilóig terjednek, tehát éppen az 67
