Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. kérem, hogy ezt rólam is méltóztassanak feltételezni. Különben is nem ez a kormány volt az, amelyik a titkos választójogot megszüntette. {Felkiáltások half elöl: Mégis megszavazták.) Mi akkor is óvást emeltünk ez ellen és ma is azt mondjuk, hogy ha titkos választójog lenne, akkor a falu becsületes, józan, keresztény magyar nemzeti érzésű népe nem lehetne semmiféle nyomásnak kitéve, se a demagógiának sem lehetne ügy kitéve, mint most, amikor az, a szegény nép soksizor már nem bírja ki azokat a tatárjárásokat, amelyeket egy-egy képviselőválasztáson el [kell szenvednie. Most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a költségvetés bírálatára. A költségvetésről megállapíthatom, hogy annak összeállításánál a kormány igen nagy körültekintéssel járt el. Csak egyet mondok, t. képviselőtársam: az ilyen közbeszólások miatt nem lehetünk a régi színvonalon. En nem veszem sohasem zokon senkitől, ha más nézettel jön, — ez mindenkinek joga — de éppen most, amikor hazautaztam, hallottam, hogy a magyar falu népe mindenütt azt mondotta: hát arra való az a képviselőház, hogy nemhogy nyugodtan meghallgatná egyik képviselő a másik okfejtését, amely a haza javát célozza, hanem e helyett folyton közbeszólnak?! (Egy hang a baloldalon: Maguk meg kivonulnak!) En azt hiszem, hogy amikor én nemcsak a kerületem nevében, hanem általában a magyar nemzet összességének és különösen a falu agrárlakosságának érdekében felszólalok, megérdemlek annyi fiigyeimet, hogy fejtegetéseimet csendben meghallgassák és ne éreztessék velem az elnyomó (szándékot (Klein Antal: Amint tegnap csináltátok Eckhardt Tiborral! — Egy hang a jobboldalon: Nem szólt senki egy szót sem!) Ha itt mindig megakasztják az embert, hogy a gondolatait elmondja, hogyan ítéljen a nagyközönség, miikor csak közbeszólásokat és ellenmondásokat hall az érvek helyett a nemzetnek ebiben a drága pénzen fenntartott palotájában? (Dinnyés Lajos: Hallju'k az érveket!) Nekünk inkább nagy gondossággal, de takarékossággal is ott, ahol lehet, azon kell lennünk, hogy minden előrelátással a nemzet úgy anyagi, mint kulturális lehetőségének előrehaladását biztosítsukKárolyi Sándor gróf, a magyar agrárius és szövetkezeti élet nagy apostola, azt mondotta, hogy aikié a föld, azé az ország. En is a földdel kezdem,, mert a magyar föld az alapja a mi gazdasági életünknek, s a nemzet minden rétege boldogulásának. Mindenekelőtt örömmel üdvözlöm a földmívelésügyi miniszter urat és derék munkatársait, hogy a telepítési törvénynyel szaporítani akarják azoknak a kis falusi agrárportáknak a számát, amelyeknek lakosai úgy verejtékes munkájukkal, mint szükség esetén a vérükkel lis a hazának biztos támaszai lesznek. Amikor azonban azt látom — amint Drózdy Győző t. képviselőtársam is megemlítette — hogy megindul az ellenáradat némely oldalról a telepítési törvénnyel és más földbirtokpolitikai elgondolásokkal szemben, akkor nekem azt kell mondanom, hogy a képviselőház tagjai nagyon meggondolták, amikor a telepítési törvényt elfogadták, hogy minő alapon kell annak nyugodnia^ mindazonáltal éh azon az állásponton vagyok, amit a földmívelésügyi miniszter úr bölcs belátással magáévá ülése 1936 május lU-én

} csütörtökön. 475 tett, akkor nekünk azt (kötelességünk' ezentúl is magunkévá tennünk. (Ugy van! Ugy van!) Különösen egyet kell megemlítenem, s ez vonatkozik a kegyúri kötelezettséggel terhelt nagybirtokokra. Hannajd ezek be lesznek ivonva a telepítési akcióba, akkor felhívom a földimívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy nehogy úgy járjunk, imint ahogy a Földhitelbankkal jártunk Baranyában. A Földhitelbank ugyanis Baranyában egy nagybirtokot megvásárolt azzal, hogy ő azt a kisbirtokosok között szétparceilázza és a vége az lett, hogy a Földhitelbank megbukott, a kegyúri terheknek sem gazdája, sem viselője nem lett, ennek folytán azokat a községeket, amelyek a templomokat, s a plébánialakokat fölépítették, de amelyek düledezőfélben vannak, kétszeres teher sújtja. Gondoskodni kellene telhát arról, hogy ilyen esetek a jövőben elő ne forduljanak, s ott, ahol ilyen kegyúri kötelezettségről szó van, minden biztosíték meg legyen azok viselésére. Továbbá a bankok és pénzintézetek által elárverezett kisbirtokok visszajuttatását is nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter úrtól. Az elárvereztetett kisbirtokoknak a visszajuttatását is nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter úrtól a telepítési törvény útján. Lehetővé kell tenni, hogy akik őseiktől örökölt földjüket verejtékkel munkálták, a hazáért véreztek a harctereken, ne legyenek földönfutókká, hanem a pénzintézetek kezébe került földjüket visszaszerezhessék. (Csoór Lajos: Miért nem vették be a törvénybe?) Ugyanakkor kérem a miniszter urat, hogy a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg igyekezzék az előző földbirtokreform által földhözjuttatott emberek számára lehetővé tenni, hogy megtarthassák ezt a kis földjüket, vagyis kérem az 1928 :XLI. te. megváltoztatását, mert lehetetlen, hogy a hazáért vérzett emberek most 21 pengős búzaárban fizessék meg a tartozásukat, amikor ma még 8 pengős búzaár alapon sem tudnák megfizetni. Szükségesnek tartom az ármentesítő társulatok állami felügyelet alá helyezését és a vízszabályozási társulatok megsegítését. A baranyai községekben sok helyen túlmagasak az ártéri díjak a föld adójához képest. Van plyan gazda, akinek az adója 45 pengő és 46 pengő ártéri díjat fizet, ami mindjárt kétszeres terhet jelent számára. Szóvá kell tennem a búza nagymérvű áresését. Ezzel szemben sok szegény ember, akinek kint a perifériákon el kellett adni termése nagy részét, hogy adót tudjon fizetni, vagy ruhát tudjon vásárolni, most drágán kénytelen megvenni a kenyeret. Takarmányozási célra a korpa 13 pengő, míg a búza 14 pengő. Ez lehetetlen állapot és ezért ajánlanom kell a kormánynak, hogy vizsgálja meg, nem a papiros búzával való játék okozza-e ezt, amit a tőzsdén véghezvisznek. Szóvá kell tennem a volt úrbéres birtokosságok vagyonának a községek által való eltulajdonítását is, aminek egyetlen jogcíme az, hogy »község« név alatt telekkönyvezték annakidején ezeket a földeket, már pedig kérdem, nem volt-e ez a község más község, hjszen akkor elkülönzés volt, külön volt az úrbéreseknek, a nemesi közbirtokosságnak a közössége és csak később alakult meg a politikai község. A földmívelésügyi miniszter úr 51.444/923. szám alatt rendeletet is bocsátott ki, amelyben azt mondja, hogy a kifejlődött joggyakorlat szerint ezek a területek a politikai községek által