Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. mondja (olvassa): »A belügyminiszter abból a óéiból, hagy a székesfőváros költségvetésének egyensúlya biztcsíttassék, hogy a teherviselő közönség érdekében a székesfőváros háztartásában, üzemi gazdálkodásában fokozott takarékosság érvényesítessék és végül, hogy a székesfőváros közigazgatásának vitele célszerűen s a gazdaságosság követelményeinek megfelelően iszabályoztassék, a jelen törvény életbeléptetésével egyidejűleg tervezetet bocsát ki. (Rassay Károly: Közben a százezreket a sajtónak csendesen leadták!) Már záróra előtt vagyunk, június 2-ig kell a tervezetet végrehajtani; a törvény azt mondja, hogy egy év vagy legkésőbb két év alatt, most tehát a második év utolsó pillanatában vagyunk. Azt mondja a törvény — és erre alapult a választás — hogy kell jönnie egy új törvénynek, egy új többségnek, amely a terheket lecsökkenti, amely nem engedi, hogy ilyen drágán szállítsák a vasúton az embereket. Ebben a tervezetben kimondják, hogy^ az intézetek, közintézmények és közületek létesítéséért és használatáért, valamint az üzemek szolgáltatásáért szedhető járulékokat, illetőleg díjakat a közönség terheinek arányosítása céljából és a terhek lehető csökkentésének érdekében újból megállapítja a főpolgármester. (Rassay Károly: Adják vissza a milliókat, amelyeket jogosulatlanul elvittek a főváros pénztárából! — Homonnay Tivadar: Akkor szuff ici tünk volna, nem deficitünk! — Br. Vay Miklós: Adják vissza a termelőknek! — Rassay Károly: Adják vissza a szenvedőknek, adják vissza a termelőknek, vegyék vissza a szubvencionált lapoktól a milliókat! — vitéz Kő József: A gyáraktól! Ott több van! — Rassay Károly: Nem kíváncsiak rá az urak?) Budapest, törvényhatósága nem foglalkozhatik ezzel a kérdéssel, ez megvan tiltva. (Rassay Károly: Azért még el fogom mondani!) A törvény azt mondja, hogy amíg a főpolgármester kezében van a hatalom, addig a törvényhatóság nem foglalkozhatok vele. Azért kellett tehát a törvény, hogy majd a főpolgármester úr, mint a belügyminiszter közege, fel fogja emelni a Bszkrt. tarifájáí. Ezért kellett a szanálás. Ezért csinálták a rettenetes megalázást, mert Budapest autonómiáját el akarták venni. A vége az, hogy a közvéleménynek, a polgármesternek nincs szava az ügyhöz, most ellenben a terhek enyhítése és hasonló frázisok címén fel fogják emelni a Bszkrt. viteldíját. (Homonnay Tivadar: Egy nem sikerült nekik! Az üzemeket ibérbeadni! — Fábián Béla: Bérbe akarták adni? — Homonnay Tivadar: Te is úgy tudod, mint én! — Fábián Béla: Kinek akarták bérbeadni 1 Nem tudok róla! ~ Rassay Károly: A termelőknek? — Homonnay Tivadar: Már elmondtam egyszer itt a Házban!) Azt hiszem, szabad azt kérnem: méltóztassanak megengedni, hogy kissé száraz is legyek ebben a beszédben és elmondjam, hogy nem kellett volna egy pillanatig sem szanálni, ha a kormány nem tette volna meg azt, hogy a fővárostól elveszi a jövedelmeket. (Rassay Károly: Közeledünk már!) Már egészen benne is vagyok. (Derültség.) A kormányintézkedések következtében a főváros következő bevételei csökkentek. Csökkent a forgalmiadó-részesedés, az úgynevezett fázisadó bevezetése folytán. En nem vagyok a forgalmiadónak híve, mindig ellene voltam, de ha már úgy konteimpláltatott a forgalmiadó, hogy abból a főváros és a viűlése 1936 május lk-én, csütörtökön. 473 déki városok is részeseidjenek, akkor ezeknek a megfelelő részt ki kell adni, különösen amikor erre építettek és így rendezkedtek be. Az 1931. évben kevesebb lett a forgalmiadó-részesedés kétmillióval, — csak kerek számokat mondok, — 1932iben ötmillióval, 1933-ban 6 millióval, 1934-ben 9 millió pengő veszteség jelentkezett. A borfogyasztási adót a kormány 1932-ben 50%-kai leszállította, aminek következtében a főváros bevétele az 1933. évben 4 millió pengővel, az 1934. évben 4,200.000 pengővel csökkent. Az idegenforgalmi járulékot a kormány ' 1932ben leszállította, ennekfolytán a fővárosnak az 1932. évtől kezdve évi 100.000 pengővel kevesebb bevétele van. A községi beadványi illetéket a kormány 1933-ban eltörölte, ez a kormányintézkedés 1934-től kezdve évi 200.000 pengő bevételt volt el a fővárostól. Az ingatlan haszonélvezete után a városi vagyonátruházási illetéket a kormány 1934-ben megszüntette. Az így okozott bevételi csökkenés körülbelül évi 100.000 pengőre becsülhető. Most jönnek az áthárított kiadások; a 6931. számú kormányrendelet a szegényjogon rendelt gyógyszerek, a fertőtlenítés költségeit, a hontalanná nyilvánítottak s a szeretetiházi ápoltak tartási költségeit teljesen a fővárosra hárította. Ez 1934-ben 650.000 pengőt jelentett. Az állami színházak támogatása 1933. óta évi 200.000 pengő új kiadással terheli a fővárost. A katonai laktanyák házadója, amely azelőtt nem volt meg, 150.000 pengővel emelte a főváros költségvetését. A felsorolt kormányintézkedések által bekövetkezett jövedelemelvonásokat és áthárított kiadásokat összevéve, ha most még hozzáveszem 1929. óta a 3 millió pengő államrendőrségi hozzájárulást, amely 1934-ig 14 millió pengőt tett ki, tehát 34 millió pengőhöz hozzászámítva 18 millió pengőt, összesen 52 •millió pengővel romlott négy év alatt a főváros háztartása. Ha a kormány ezeket a, tételeket nem utalta volna át a fővárosnak, egy pillanatig sem lett volna szüksége a fővárosnak erre a szanálásra, mert megállapítom, hogy ez a rendszer, ez a jövedelemáthárítás évi 9 millió pengő deficitet jelent a főváros terhére. Ne szanáljon tehát a mélyen tisztelt állam, csak ne rakjon új terheket a főváros nyakára. Ugyanezt teszi az állam a vidéki városoknál is. Ebben az országban a főváros és a vidéki városok polgársága el van hagyatva. Ezeknek kell a súlyos terheket viselniük, ezek semmiféle jótéteményben, sem karitatív úton, sem más úton nem részesülhetnek. Ugyanazok a tételek, amelyek állanak Budapestre nézve, vonatkoznak a vidéki városokra is. Már Petró igen t. képviselőtársam szóbahozta, hogy a viI déki városok államrendőrséigi hozzájárulás cíI mén 5 év alatt valami 46 millió pengővel köte• lesek adózni. Ezt a,z összeget azonban nem tudták megfizetni és jelenleg 26 millió pengő adósságuk van ezen a címen. Éppen most kaptak egy leiratot, hogy ebben az évben ezt az adósságot sürgősen meg kell fizetni. Kérdem, honnan, miből fizessék ezt a vidéki városok? Ez nem lehetséges. A forgalmiadó-bevételek mindenütt ugyancsak leestek ezekben a városokban. Azt látom, hogy míg a kormány az agráriusok részére mindenféle címen megfelelő segítséget talál, addig a fővárosi és a vidéki polgárságot a legnehezebb terhekkel sújtja. Csak nem: fogja, nekem a mélyen t. kormány azt mondani, hogy az ipari törvényjavaslattal a kisiparosságot