Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. mondja, hogy ha túlkiadás merül fel, vagy pe­dig olyan kiadás, amely az előző költségvetés­iben nem foglalt (helyet, akkor törvényjavaslat­tal kell a miniszternek a Ház elé jönnie. Csakis abban az esetben nem kell törvényjavaslattal jönnie, ha elodázhatatlan szüksége merül fel az intézkedéseknek, vagy ha, a képviselőház nincsen együtt. Majd reá fogok térni s egy pár gyakorlati példával he fogom mutatni, hogy milyen költ­ségek állíttattak itt be túlkiadások címén. (Fábián Béla: Halljuk! Halljuk! Nagyon ér­dekes!) Rögtön reá fogok térni. Egy pár érde­kes esetet nézünk majd meg. Keresztrejtvénye­ket ibocsátok a t. Ház rendelkezésére. Ez az egyik dolog. A másik dolog, amiről szólni akarok, az, hogy az állami számvitelről szóló törvény 33. %-•& kimondja, hogy (olvassa): »A miniszterek és az állami számvevőszék elnöke kötelesek a vezetésű alatt álló hatóságok személyzetig és fizetési állományát az évi részletes előirány­zatiban az országgyűlés jóváhagyása alá ter­jeszteni. Oly járandóság nem; utalványozható, amely a jóváhagyott fizetés és állomány rend­szerén nem alapszik.« Azaz nem szabad túl­kiadás alapján kreálni olyan állást, amely nincsen bent a költségvetésben. (Dinnyés La­jos: Például Gáspárdyét!) En nem vagyok dogmatikus és ha pl. fagy, földrengés vagy vis major esete forog fenn, akkor természetesnek tartom, hogy a túlkiadást rögtön meg kell tenni, akkor nem lehet várni, de majd ki fogok mutatni egypár olyan esetet, amely nyugodtan várhatott volna arra, hogy a rendes budget kereteiben (intéztessék el és semmiféle ok nem volt arra, 'hogy így tárgyal­tassék le. Engedelmet kérek, a régi időben az volt a szokás, hogy egy túlkiadás, vagy elő­irányzat nélküli kiadás a legritkább eset volt, a miniszter ilyen esetben a legnagyobb aggo­dalommal ment a zárszámadási bizottság elé; most ellenben az kezd szokásba jönni,, hogy ami kényelmetlen, ami nehézkes, ami kényes, azt nem illesztik be a költségvetésbe, hanem utólag túlkiadás és előirányzat nélküli kiadás címén költik el. Méltóztassanak megengedni, hogy egypár esetet felemlítsek. Itt van (olvassa): Kereske­delemügyi (minisztérium, Központi igazgatás, Személyi járandóságok. Az 1897: XX. te. 33. ^-a alapján indokolást igényel, hogy a költség­vetésileg rendszeresített létszámmal szemben a III. fizetési osztályban két állással, a fogal­mazási szakon pedig a VI. fizetési osztályban egy állással több töltetett be. Az 1935: VII. te. értelmében szervezett iparügyi, valamint ke­reskedelem- és közlekedésügyi minisztérium hatáskörének ellátása ugyanis két államtitkár kinevezését tette szükségessé. Ezek az állások az 1935/36. évi költségvetésben előirányoztat­tak és ez az előirányzat az országgyűlés által jóváhagyatott.« Eddig a dolog rendben van. Most jön a rendetlenség. {Tovább olvassa): »A VI. fizetési osztályban mutatkozó túlbetöltés pedig onnan ered, hogy egy országgyűlési képviselővé választott, ere­detileg a volt népjóléti- és munkaügyi minisz­térium létszámába tartozott VI. fizetési osz­tályú tisztviselő, minthogy képviselői megbí­zatása a tárgyi év folyamán megszűnt, szolgá­lattételre jelentkezett. Illetményei az 1925,, évi XXVI. te. értelmében újból folyósítandók vol­tak.« Nem tudom, kiről van szó. (Meskó Ru­dolf: Törvényes!) Nem mondottam, hogy tör­űlése 1986 május 14.-én, ósütörtökön. 471 vényellenes, (Br. Berg Miksa: Ez a keresztre jt­Ivény) én csak azt mondottam, hogy ezért meg lehetett volna várni az új költségvetési évet és a költségvetésben lehetett volna előirá­nyozni. Azt mondja például a jelentés (olvassa): »Az 1897 :XX. te. 22. §-a, alapján indokolást igényel, — a földmívelésügyi minisztérium, gazdasági szakoktatás — hogy e rovat terhére egy építőmester részére éivi 2460 pengő tiszte­letdíj utalványoztatott., E kiadás oka .az, hogy ez ágazat épületeinek karbantartásával kap­csolatban az említett alkalmazottra szükség van.« Ez mind rendben van, csak az nincjá rendben, hogy ezt nem költségvetésileg irá­nyozták elő. Itt van egy másik dolog, szintén a föld­mívelésügyi minisztérium állományában. Azt mondja a jelentés (olvassa): »Mezőgazdasági tudományos és kísérletügyi intézmények. Nö­vényvédelmi szolgálat. Túlkiadás 111.372 pengő. A pajzstetűfertőzésnek a gyümölcskivitel érde­kében való leküzdése céljából a faiskolákban és egyéb telepeken, valamint az azokat kör­nyező gyümölcsösökben állami felügyelet, ille­tőleg irányítás mellet az eddigi rendszabályo­kon túlmenőleg végrehajtott védekezési munkák költségeire többet kellett fordítani, mint amennyi számításba vétetett.« (Darányi Kál­mán földmívelésügyi miniszter: Ez csak nem kifogásolható!) A tanügy keretében is vannak ilyen ese­tek. Itt van a vallás- és közoktatásügyi minisz­tériumnál a következő eset (olvassa): »A ze­neakadémiának halaszthatatlan kiadásainak fedezésére 30.000 pengőt (kellett kiutalni. Az ál­lami színházak költségeire 182.000 pengőt, te­kintettel arra, hogy e hiányt a takarékossági szempontok lehető figyelembevétele ellenére nem lehetett kiküszöbölni. (Dinnyés Lajos: Milyen hiányt?) Az állami színházak fenntar­tására a költségvetésben előirányzott hitelen felül 114.000 pengőt kellett utalványozni, azon­kívül az állami színházak régebbi tartozásaiból 68.000 pengőt ki kellett egyenlíteni, mert en­nek az adósságnak kifizetése természeténél fogva tovább halasztható nem volt.« Engedel­met kérek, annyira csak halasztható volt, hogy a legközeléb'bi költségvetésbe felvegyék! Eri tehát ez ellen a rendszer ellen a magam részé ről a legnagyobb kifogást támasztom - és azt szeretném, ha a kormányzat visszatérne a régi rendszerre, amely mindent költségvetésben in­tézett el. Itt még beszélnem kell az alapok kérdlésé­. séről is. (Dinnyés Lajos: A boletta alap!) Ez az alapkérdés a képviselőházat már sokat foglal­koztatta. (Annakidején Károlyi Gyula miniszter­elnök Magyarország pénzügyi Ihelyzetének a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságával együttesen ímegejtett megvizsgálása után egy tíz pontból álló nyilatkozatot tett, a költség­vetés takarékossági szempontjaira és egyéb ré­szeire vonatkozólag. E pillanatban ez nem té­telem. Ellenben a 7. pontban a következőket mondja Károlyi Gyula kormánya (olvassa): »A imagyar kormány szándéka, hogy a költség­vetés egységességét biztosítsa és hogy az álta­lános költségvetésbe olvasszon be minden kü­lönleges alapot, amelybe közpénzek folynak be.« Beilleszti tehát ezeket nagyon helyesen a költ­ségvetésbe, imert a költségvetés tárgyalása 'és elbírálása alkalmával módunk van hozzászólni a kérdéshez. De méltóztassék megnézni a zárszámadás­66 #

Next

/
Thumbnails
Contents