Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

470 Az országgyűlés képviselőházának 1% ben, csak a teljes és tiszta objektivitás, de magának az ügynek struktúrája is olyan, hogy a nyilvánosság elé kívánkozik, annak nyilvánosság elé kell jönnie és a házszabály gondoskodik is erről. Méltóztassék megnézni a házszabályok 70. §-át, ezt azt mondja (olvassa): »...Az állandó összeférhetlenségi bizottság az összeférhetlenségi eset tárgyalására annak közlésétől számított nyolc napon belül tizenöt napnál nem rövidebb és iharminc napnál nem hosszabb időközzel határnapot tűz ki és annak idejéről és helyről a képviselőt...« »... és a bejelentőt legalább nyolc nappal a tárgyalás előtt értesíti.« »Az első tárgyalási határnapot a Ház elnökének is be kell jelenteni, aki ezt a Háznak tudomására hozza s ha ülések nincsenek, a hírlapok útján teszi közzé.« Ez azt jelenti, — mondja Zeller Árpád, a képviselőház elnöki irodájának volt főigazgatója, aki^ az országgyűlési képviselők összeférhetlenségéről nagy tanulmányt írt — hogy ha ülések nincsenek, hírlapok útján kell közzétenni, hogy arról a nagy nyilvánosság is tudomást nyerjen. De aztán itt van imaga a 75.$, amely azt mondja (olvassa): »Ha a bizottság bevégezte tárgyalását, az elnök a határozat megállapítására szolgáló tanácskozás és határozathozatal idejére mindazokat, akik nem tagjai a bizottságnak, távozásra szólítja fel«. A tárgyalás alatt tehát mindenki ott lehet, ami szintén azt jelenti, hogy ez nyilvános. Ezt meg is mondja a kommentár a következőkben (olvassa): »Miután a bizottság, mint közjogi bíróság működik, a tárgyalás csak nyilvános ülésen történhetik, de minden határozat csak zárt ülésen hozható, indokaival együtt nyilt ajtóknál, élőszóval hirdetendő ki«. Amikor tehát ennek az eljárásnak struktúrája a házszabályok szerint nyilvános és amikor én, ha jelen vagyok azon a tárgyaláson, magam hallom mindazokat előterjeszteni, amik ott történnek, azt hiszem, nem Jelietek elzárkózva attól, hogy amikor egy kérdés reformja iránt érdeklődöm és elméletileg és gyakorlatilag kapacitálni akarom a Házat, hogy ebben az ügyben végre valami történjék, el legyek zárva ezeknek az aktáknak tanulmányozásától. Elnök: A képviselő úr szóvátette a Képviselőház elnökének eljárását, amelyet a kérdéssel kapcsolatosan követett. Úgy érzem, szükséges, hogy rámutassak arra, miért követtem ezt az eljárási módot. A képviselő úr, ha jól tudom, maga is tagja volt egy időn keresztül az összeférhetlenségi bizottságnak s így a képviselő úr maga is tudomást szerezhetett arról, hogy az összeférhetlenségi ügyek bizalmasan kezeltetnek és azoknak irataiba betekintést csak a bizottság tagjai nyerhetnek a bizottság tárgyalásának ideje alatt, de ezek nem képezik mindenki számára betekintés tárgyát. Miután az összeférhetlenségi ügyekben eddig is ez a gyakorlat követtetett, indíttatva éreztem magamat arra, hogy magam is ehhez a gyakorlathoz tartsam magamat. Méltóztassék folytatni. Bródy Ernő: Én csak ismételten fel akarom hívni a mélyen t. Képviselőház figyelmét erre az összeférhetlenségi kérdésre. En már más alkalommal is kérdést intéztem az igazság'ügyminiszterhez. Nem látom ez ügy elodázásának magyarázatát. Nem tudom, miért történik ez. Nem vagyok elragadtatva attól a reformtól, amely ebben az összeférhetlenségi javaslatban foglaltatik. Én magam annakidején nem is fogadtam el, de viszont ebből nem következik, hogy végre 35 év után ez a Ház . ülése Í9S6 május lA-én, csütörtökön. más irányt és más gyakorlatot ne kövessen, mert engedelmet kérek, a Ház presztízsének emelésére nem szolgál az, ha a Képviselőház által kimondott összeférhetlenségi verdikt nem szolgál a társadalom megnyugtatására. Engedelmet kérek, ez a Ház presztízsét nem emeli. Az összeférhetlenségi bizottság verdiktjének olyannak kell lennie, amely úgy a képviselőházat, mint a társadalmat megnyugtassa, nehogy más úton és módon kelljen keresni ennek az ügynek elintézését. En azt hiszem tehát, hogy magára az országgyűlésre — mert ebbe a felsőházat is beveszem, hiszen a helyzet jelenleg az, hogy csak az országgyűlési képviselőkre vonatkozik az összeférhetlenségi törvény, a felsőházra pedig egyáltalában neim áll, amióta a felsőház jelenlegi struktúrájában megvan — tehát mind a képviselőházra, mind a felsőházra egyenes irányelveket kell megvalósítani és a képviselőház erkölcsi tekintélyének emelése, valamint a közmegnyugvás szempontjából szükséges,, hogy ez az összeférhetlenségi törvényjavaslat, amelyet Károlyi Gyula elindított, amelyet Gömbös Gyula kormánya megígért, végre törvény alakjában bizonyítsa a nemzet előtt ennek a Háznak erkölcsi becsületét és nagyságát. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy most rátérjek arra a harmadik kérdésre, amelyről szóltam, és ez: a rendes számadás ügye. En ugyanis azt vagyok bátor állítani, (Farkas István: 83 millió deficitet csináltak!) hogy a jelenlegi országgyűlésnek, mint erkölcsi testületnek, egyik legfőbb hivatása a törvények hozatalán kívül az ellenőrzés. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az a and legfontosabb hivatásunk és legnagyobb kötelességünk, hogy minden egyes tételről tudjuk, minden egyes tételhez előre hozzászólhassunk, ((Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloU dalon.) ne utólag tudjunk róla, hanem előzőleg, a költségvetés keretében. Ne legyen egy nyilt költségvetés és egy titkos költségvetés. Ne legyen olyan rendszer, amely a budget-jogot úgy játssza ki, hogy utólag jön a túlkiadásokkal és az előirányzat nélküli kiadásokkal. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért azt »mondom,- hogy nekünk igenis kötelességünk sürgetni a nyilvános szaunád ás helyes módját és mértékét. Azért nem vagyok én megelégedve a jelenlegi rendszerrel, mert a szanálás utáni időkben lehetett erre mentséget felhozni, azokban az években, amikor kusza állapotok voltak, amikor nem lehetett rendszeres költségvetést csinálni, aimikor a pénz értékeis állandóan változott, hiszen akkor megtörtént, hogy a zárszámadásokat is csak évek múlva terjesztették elénk, de — bocsánatot kérek — most már- erről nem lehet beszélni, niost már rendszeres költségvetéssel kell élni. Ha előveszem a múlt évi zárszámadásról szóló jelentést, látom, hogy (Meskó Rudolf: Rendes időben lett előterjesztve! — Dinnyés Lajos: Az nem érdeme a kormánynak. Kötelesséige rendes időben előterjeszteni!) ez a jelentés azt mondja, hogy túlkiadás~ volt az 1934/35. költségvetési évben — kerek számokat mondok — 66 millió pengő, előirányzat nélküli kiadás 19"6 millió, tehát összesen 85'2 millió pengő. A túlkiadások és az előirányzatnéliküli kiadások együttes összegének az utalványozott kiadások főösszegéhez való aránya 1932/33-ban 5*3%, 1933/34-iben 1%, 1934/35-ben pedig 7"3% volt. Engedelmet kérek, ez nem rendes eljárás, mert a számviteli törvény elsősorban azt