Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. hoz és ezáltal magának a tiszta választásnak a lényegét meghamisították. Igenis foglalkozni kell nemcsak magának a titkosságnak kérdésével, hanem mindazzal, ami a választás tisztaságához tartozik. Foglalkozni kell magának az ajánlási rendszernek kérdésével* azzal az ajánlási rendszerrel, amely teljesen és végleg megbukott. Mert engedelmet kérek, milyen jelenségeket tapasztalunk? Választás előtt több az ajánló, mint a választó, választás után pedig kevesebb a tszavazó, mint az ajánló. (Gr. Festetics Domonkos: Az ellenzéknél,! Nálam nem úgy volt! — Dinnyés Lajos: Ön magamagára is leszavazott, gróf úr, a 23-as tétel alatt.. Ilyen még nem fordult elő. Ami biztos, az biztos! — Br. Berg Miksa közbeszól.) Elnök: Dinnyés Lajos és báró Berg képviselő urakat kérem, maradjanalk csendben. (Dinnyés Lajos: Ki szavazott még önmagára?) Bródy Ernő: A jelenlegi törvényt mindenesetre reformálni kell, mert lehetetlen, hogy 48 óra alatt 120.000 választónak ez ajánlását elbírálhassák. Nem lehet lehetetlen feladatok: elé állítani azokat, akik funkcionálásra vannak hivatva egy választás körül. Amikor a törvény például az ajánlók sajátkezű aláírását kívánja meg* itt Budapesten kifejlődött egy olyan praxis, hogy ezt az ajánlatot mindenki aláírja, csak az nem, aki ajánló volna; a sajátkezűség tehát teljesen hiányzik, mert az irodákban készülnek ezek az ajánlatok., Szóval nemcsak a titkosság kérdésével, hanem az ehhez a kérdéshez igazodó összes ügyekkel foglaloznunk 'keli. Most méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a második részre, a Ház összeférhetetlenségének kérdésére, magára az összeférhetetlenségi kérdésre. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy a képviselőháznak gr. Károlyi Gyula miniszterelnöksége idején egyik legelső dolga volt az összeférhetetlenségi törvényjavaslat letárgyallása. A felsőház is elfogadta. Itt vannak a dátumok: 1932 március 1-én terjesztették be a képviselőházhoz az összeférhetetlenségi javaslatot, 1932 június 1—10-ig letárgyalta a képviselőház., A felsőház 1932. december 20—29. között tárgyalta le s visszaküldte a képviselőháznak 1933. január 25-én. Az együttes bizottság letárgyalta 1933. június hó 27-én s azóta nyugszik ez az ügy, pedig itt van Gömbös miniszterelnök úrnak a ibeszéde, amelyet 1933. május 17-én mondott, amikor ő azt a kijelentést tette, hogy (olvassa): »Sürgős feladatnak tekinti továbbra is a kormány az összeférhetetlenségi törvény végleges letárgyalását.« E sürgős feladat megoldása még mindig késik. De ha már itt tartok Gömbös miniszterelnök úr beszédénél, nem tudok kitérni az elől, hogy ugyanékkor fel ne olvassam Gáspárdy Elemérnek ugyanezen az ülésen mondott beszédét. Azt mondja Gáspárdy Elemér (olvassa): »...hogyan méltóztatik elgondolni az ifjúság problémáját akkor, amikor a fővárosnál olyan egyének vezetnek, akik orvosi bizonyítvány bemutatása mellett kérték a, nyugdíjaztatásukat, (Báró Berg Miksa: Nem rossz!) mert már rokkantak, öregek, fáradtak, vissza akarnak vonulni a közélettől, kontemplativ életet akarnak folytatni és ugyanakkor ezek a megrokkant öreg, vagy a világtól vis szlavón ülni akaró emberek, vagy betegek olyan vállalatok élére kerülnek, ahol agilitásra, fiatalságra, erőre és munkakedvre van szükség. (Sulyok Dezső: Nem szabad a kísérteteket idézni!) Mint az álKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VII. ülése 1936 május 14-én, csütörtökön. 169 i lásihalmozásnál is láttuk, a^ főváros mélyen t. vezetősége elővette ezt a kérdést, azonban a legkisebb emberek álláshalmozásait szüntette meg.« Itt Andaházy-Kasnya Béla közbeszólt, hogy »A kis halakat kifogták, a hálnák ottmaradtak.« (Dulin Jenő: Gáspárdy is felcsapott ilyen hálnának. — Derültség.) Ezt az összeférhetetlenségi törvényt le kellett volna tárgyalni, mert ez az összeférhetetlenségi törvény a magyar közéletnek éppen olyan régi adóssága, mint a választójognak kérdése. Az összeférhetetlenségi törvényt utoljára 1901-ben reformálták, és ha méltóztatik visszaemlékezni rá, a reformot az keltette éiletre, hogy a törvény életbelépte óta a bizottság 130 esetben összeférhetőnek mondott ki olyan képviselőt, akit összeférhetetlenség címén feljelentettek., Az anyagi rész elkopott, de még rosszabb az eljárásnak alaki része. Az eljárás alaki része hermafrodita alkotás a mai viszonyok szerint. Van egy állandó összeférJhetetlenségi bizottság, amely előkészíti az ügyet; itt kisorsolnák tizenkét ibírót, akinek csak az előadó adja, elő az ügyet, de nincs joguk kiegészítést kérni. (Ügy van! Ügy van! u szélsőbaloldalon.) Azonkívül rögtön ahban az ülésben kell határozniuk. Nem is indokolják a határozatukat. A zsűrinek eltorzított formája az, amelyben ez a mai összeférhetetlenségi zsűri működik, mert a zsűrinél tulajdonképpen kontradiktórius eljárásnak kellene lennie, vádnak kellene lennie, védelemnek kellene letnnie, tanukat kellene kihallgatnia, közvetlenül kellene meggyőződni magáról a tényállásról, hogy azután ezen az alapon lehessen helyes ítéletet kimondani. (Ügy van! balfelől.) Ez keltette telhát 'életre, hogy az összefér; hetetleniségi törvényen végre változtassunk. Nem tudom megérteni, miért maradt ez az ügy elintézetlenül. Micsoda akadályai vannak ennek? Miért állott meg*? Miért jutott ez a kátyúba? A magam részéről igenis kéreim ennek az öszef érhetetlen ségi ügynek felvételét. (Dinynyés Lajos: Hol van? — Farkas István: Ki ül rajta?) En ugyan azt mondom, hogy ennek a Képviselőháznak legnagyobb része nincs összeférhetetlen helyzetben, de nem helyes dolog az, hogy azoknak kedvéért, akik összeférhetetlen helyzetben vannak, ez a Ház magát ilyen helyzetben találja (Dulin Jenő: Tökéletesen úgy van. — Zaj a baloldalon, — Egy hang a középen: Nálunk nincs senki. — Halljuk a névsort!) Pártkülönbség nélkül valamennyiünknek össze kellene fognunk ebben a kérdésben. A magyar képviselőház erkölcsi presztízséről van szó. Azt hiszem, akármelyik oldalon ülnek a képviselők, akár azon az oldalon, akár ezen az oldalon, mindenkinek olyan helyzetben kell lennie, hogy véleményét szabadon és befolyás nélkül érvényesíthesse. (Általános helyeslés.) Ezért kellene megcsinálni az összeférhetlenségi törvényt. (Dinnyés Lajos: Hol van a törvény?) A törvény az irattárban van. (Rassay Károly: Házszabályellenesen nem tárgyaltuk a viszszaküldÖtt javaslatot.) A törvényjavaslatot nem adják elénk. El is kell mondanom, hogy amikor én objektíve akartam erre a törvényj javaslatra, különösen az eljárásra vonatkozó részt tanulmányozni, nem kerülhettem abba a helyzetbe, hogy ezt megtegyem, mert a képviselőház elnöke nem engedte meg nekem az iratokba való betekintést. (Rassay Károly: Miért? Nyilvánosan tárgyalták!) Ezt el kell mondanom, mert engem nem vezet más ebben az ügy66