Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. rádt, sivataggá vált, nem terem meg rajta §emmi. Homokos föld lévén, kívánta volna azt a párás környezetet és a közlekedőedények tör­vénye révén valahogy vízhez jutott volna az a föld, ma azonban ezek a földek kiszáradtak, és mégis 7*5 pengő ármentesítési díjat fizet­nek utánuk égy esztendőben, pedig ennyi ér­tékű termény meg sem terem ezeken a földe­ken* T. Ház! Itt lenne valóban az ideje, hogy ilyen kérdésekkel is foglalkozzunk és az ár­mentesítés egész komplexumát végre állami feladattá tegyük. (Helyeslés.) Ha meg akarjuk csinálni a csatornázásokat és akarunk foglal­kozni nagy vízügyi problémákkal, akkor eze­ket a szörnyűséges terheket ezekről a kisem­berekről le kell venni, mert ezek már úgyis az­zal fenyegetőznek, hogy inkább feléje sem mennek a földjüknek és odaadják ingyen, ímert a föld értéke is veszített azzal, hogy 50 eszten­dőre ilyen óriási terhet kebeleztek be reá. E tekintetben tehát ajánlanám azt, hogy foglal­kozzék kormányzatunk az ármentesítő társula­tok államosításával. Földbirtokrendezési politikára — amint lá­tom — 2,210.000 pengőt kontemplál >a földmíve­lésügyi miniszter, amit szintén nagyon-nagyon kevésnek tartok, de azt hiszem, ez csak mini­mális összeg, és ha többet tudnak erre vala­hogy keríteni, akkor többet is szán arra a kor­mányzat. T. Ház! Itt engedtessék meg nekem, hogy bizonyos politikai térre vonuljak 'beszédem so­rán első alkalommal, még pedig megemlékezzem arról, hegy a kormány földíbirtokpolitikai 'te­vékenységét hogyan zavarja, hogyan nehezíti, hogyan nyugtalanítja bizonyos politikai cso­port, különösen pedig a magyar felsőház. Na­pokon keresztül gyilkos ostrom alatt állt ott a telepítési törvényjavaslat; anyagilag a legjob­ban szituált polgárok, főrendek álltak fel egy­másután s védték a felsőházban a saját érde­keiket és támadták a telepítési javaslatot. Tár­gyi érvek, jogos aggodalmak helyett alacsony önzés, kíméletlen elzárkózás volt tapasztalható részükről. Elnök: A képviselő úr a törvényhozás má­sik házának tagjaival szemben olyan kifejezést használt, amelyért rendreutasítom, és kérem, hogy ettől tartózkodjék ! Drozdy Győző: Azt hiszem, hogy a történe­lem ítélőszéke előtt nem fogják megállani a helyüket azok, akik ebben a nagy kérdésben ilyen szűkkeblűséget tanúsítottak. Hogy a te­lepítés céljaira igénybevett földért azonnal kapják meg az egész ellenértéket, ilyen állás­pontot még nem foglalt el Magyarországon jó­formán senki sem, aki földet bocsátott rendel­kezésre telepítési célokra. Ha tekintetbe vesz­szük azt, hogy a magánkézből történő parcel­lázásoknál megelégednek a föld árának negye­dével,, házhelypareel'lázásoknál a föld árának a 10 és 20%-ával és ezzel szemben azt látjuk, hogy a magyar felsőház visszaküldi hozzánk ezt a törvényjavaslatot azzal, hogy azt nem fogadja el, mert ők egyszerre akarják a föld egész árát, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezzel az egész telepítési törvény kútba esett... (Dulin Jenő: Másodszor esett kútba!) és a fe­lelősséget lázért a felsőházra kell hárítanom, amely lehetetlenné teszi, hogy telepítés révén oldjuk meg birtokpolitikai problémáinkat. A felsőhá'Z állásfoglalásának káros hatását már a gyakorlatban is láttam. Kerületemben ugyanis egy 2400 holdas nagyhír tokot készül­űlése 1936 május lA-én } csütörtökön. 467 nek parcellázni; megkérdeztem erre az érdekelt lakosságot r hogy miképpen kívánják a par­cellázást, a telepítési törvény alapján igényel­jük-e, vagy pedig az Okh.-tól szabadkézből ve­szik meg inkább a földeket. Amidőn elmondot­tam nekik, hogy milyen lehetőségek álltak elő most, hogy a felsőház visszaküldte a törvény­javaslatot, egyhangú volt az a megnyilatkozás, hogy csak jöjjön az Okh. és adjon jó fizetési felteteleket, akkor nem kell nekik ^a telepítési törvény, mert ők maguk szabadkézből fogják a földeket megvásárolni. (Darányi Kálmán föld­mívelésügyi miniszter: Hiszen nincs változás abban a tekintetben, hogy azokat a földeket kik kapják és milyen feltételek mellett. Méltóztas­sék elolvasni a javaslatot!) Az igaz, miniszter úr, hogy abban a tekintetben nincs változás, hogy a földet kik kapják, változás Van ellen­ben a tekintetben, hogy a felsőház módosítása szerint a tulajdonos az államtól egyszerre meg­kaphatná az egész ellenértéket, tehát ezzel egy­harmadával megnehezítenék, egyharmadával kitolnák annak lehetőségét, hogy az illetők föld­höz jussanak. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy három esztendőben iszabták meg azt a határidőt, amely alatt meg kell mondani, hogy földbirtok­politikai célra melyik földet akarják igénybe­venni, akkor meg lehet állapítanunk, hogy ez a telepítés nem lesz olyan nagyszerű, mint amilyennek az első pillanatban gondoltuk. Ma azonban még nem késő, ma még számíthatunk arra, hogyha ismét a képviselőház elé kerül újra ez a javaslat, akkor a képviselőház talán még sem fogja helyeselni a felsőháznak ezt a rideg álláspontját. {Közbeszólások a középen.) Mi a kormánypártban nem vagyunk rabszol­gák, mi őszinte, becsületes emiberek v.agyunk, s egymásnak a véleményét meghallgatjuk. Mi nem olyan kormánypárt vagyunk, ahol csak mamelukok ülnek, akik a jszájukat befogják és nem mondják meg őszintén, amit gondolnak. Egy pillanatig sem tudnék olyan pártban ma­radni, ahol az ember telkiismeretének szabad­ságát és véleménynyilvánítását megkötik. Mi­után ezt soha nem tapasztaltam, hanem ellen­kezőleg azt tapasztaltam, hogy mindenki sza­badon mondhatja el a maga véleményét, a leg­teljesebb bizalommal viseltetem ebben a tekin­tetben is a földmívelésügyi miniszter úr iránt, (Helyeslés a jobboldalon.) ha bizonyos, nüan­szokban van is köztünk eltérés. Nem akarok azokra a történelmi példákra hivatkozni, amelyek azt bizonyítják, hogy a földreform és a telepítés a társadalom nyu­galma érdekében elengedhetetlenül szükséges. Mivel a zöldlámpa kigyulladt, pedig beszéd­anyagomnak talán egyharmadát sem mond­hattam el, (Dulin Jenő: Majd jövőre!) kény­telen vagyok befejezni beszédemet azzal, amit Lincoln élettörténetében olvastam. Amikor ugyanis Lincolnnal közölték, hogy ellenségei el akarják őt veszíteni, akkor azt mondotta: nem baj, majd feljegyzi rólam az utókor, hogy az élet útján jártam és amidőn az árokparton tövist találtam, azt kitéptem és helyette virá­got ültettem. Én úgy látom, hogy Gömbös Gyula miniszr terelnök úr, (Éljenzés és taps a jobboldalon és a r középen.) akiről éppen ma került nyilvános­ságra, hogy beteg, Lincoln példáját követi. Bárcsak minél több olyan virágot tudna ebben az országban a tövisek helyett ültetni, mint amennyit ez alatt az egy esztendő alatt lát­tunk és tapasztaltunk.

Next

/
Thumbnails
Contents