Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-129
Az országgyűlés képviselőházának 129. rádt, sivataggá vált, nem terem meg rajta §emmi. Homokos föld lévén, kívánta volna azt a párás környezetet és a közlekedőedények törvénye révén valahogy vízhez jutott volna az a föld, ma azonban ezek a földek kiszáradtak, és mégis 7*5 pengő ármentesítési díjat fizetnek utánuk égy esztendőben, pedig ennyi értékű termény meg sem terem ezeken a földeken* T. Ház! Itt lenne valóban az ideje, hogy ilyen kérdésekkel is foglalkozzunk és az ármentesítés egész komplexumát végre állami feladattá tegyük. (Helyeslés.) Ha meg akarjuk csinálni a csatornázásokat és akarunk foglalkozni nagy vízügyi problémákkal, akkor ezeket a szörnyűséges terheket ezekről a kisemberekről le kell venni, mert ezek már úgyis azzal fenyegetőznek, hogy inkább feléje sem mennek a földjüknek és odaadják ingyen, ímert a föld értéke is veszített azzal, hogy 50 esztendőre ilyen óriási terhet kebeleztek be reá. E tekintetben tehát ajánlanám azt, hogy foglalkozzék kormányzatunk az ármentesítő társulatok államosításával. Földbirtokrendezési politikára — amint látom — 2,210.000 pengőt kontemplál >a földmívelésügyi miniszter, amit szintén nagyon-nagyon kevésnek tartok, de azt hiszem, ez csak minimális összeg, és ha többet tudnak erre valahogy keríteni, akkor többet is szán arra a kormányzat. T. Ház! Itt engedtessék meg nekem, hogy bizonyos politikai térre vonuljak 'beszédem során első alkalommal, még pedig megemlékezzem arról, hegy a kormány földíbirtokpolitikai 'tevékenységét hogyan zavarja, hogyan nehezíti, hogyan nyugtalanítja bizonyos politikai csoport, különösen pedig a magyar felsőház. Napokon keresztül gyilkos ostrom alatt állt ott a telepítési törvényjavaslat; anyagilag a legjobban szituált polgárok, főrendek álltak fel egymásután s védték a felsőházban a saját érdekeiket és támadták a telepítési javaslatot. Tárgyi érvek, jogos aggodalmak helyett alacsony önzés, kíméletlen elzárkózás volt tapasztalható részükről. Elnök: A képviselő úr a törvényhozás másik házának tagjaival szemben olyan kifejezést használt, amelyért rendreutasítom, és kérem, hogy ettől tartózkodjék ! Drozdy Győző: Azt hiszem, hogy a történelem ítélőszéke előtt nem fogják megállani a helyüket azok, akik ebben a nagy kérdésben ilyen szűkkeblűséget tanúsítottak. Hogy a telepítés céljaira igénybevett földért azonnal kapják meg az egész ellenértéket, ilyen álláspontot még nem foglalt el Magyarországon jóformán senki sem, aki földet bocsátott rendelkezésre telepítési célokra. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy a magánkézből történő parcellázásoknál megelégednek a föld árának negyedével,, házhelypareel'lázásoknál a föld árának a 10 és 20%-ával és ezzel szemben azt látjuk, hogy a magyar felsőház visszaküldi hozzánk ezt a törvényjavaslatot azzal, hogy azt nem fogadja el, mert ők egyszerre akarják a föld egész árát, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezzel az egész telepítési törvény kútba esett... (Dulin Jenő: Másodszor esett kútba!) és a felelősséget lázért a felsőházra kell hárítanom, amely lehetetlenné teszi, hogy telepítés révén oldjuk meg birtokpolitikai problémáinkat. A felsőhá'Z állásfoglalásának káros hatását már a gyakorlatban is láttam. Kerületemben ugyanis egy 2400 holdas nagyhír tokot készülűlése 1936 május lA-én } csütörtökön. 467 nek parcellázni; megkérdeztem erre az érdekelt lakosságot r hogy miképpen kívánják a parcellázást, a telepítési törvény alapján igényeljük-e, vagy pedig az Okh.-tól szabadkézből veszik meg inkább a földeket. Amidőn elmondottam nekik, hogy milyen lehetőségek álltak elő most, hogy a felsőház visszaküldte a törvényjavaslatot, egyhangú volt az a megnyilatkozás, hogy csak jöjjön az Okh. és adjon jó fizetési felteteleket, akkor nem kell nekik ^a telepítési törvény, mert ők maguk szabadkézből fogják a földeket megvásárolni. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Hiszen nincs változás abban a tekintetben, hogy azokat a földeket kik kapják és milyen feltételek mellett. Méltóztassék elolvasni a javaslatot!) Az igaz, miniszter úr, hogy abban a tekintetben nincs változás, hogy a földet kik kapják, változás Van ellenben a tekintetben, hogy a felsőház módosítása szerint a tulajdonos az államtól egyszerre megkaphatná az egész ellenértéket, tehát ezzel egyharmadával megnehezítenék, egyharmadával kitolnák annak lehetőségét, hogy az illetők földhöz jussanak. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy három esztendőben iszabták meg azt a határidőt, amely alatt meg kell mondani, hogy földbirtokpolitikai célra melyik földet akarják igénybevenni, akkor meg lehet állapítanunk, hogy ez a telepítés nem lesz olyan nagyszerű, mint amilyennek az első pillanatban gondoltuk. Ma azonban még nem késő, ma még számíthatunk arra, hogyha ismét a képviselőház elé kerül újra ez a javaslat, akkor a képviselőház talán még sem fogja helyeselni a felsőháznak ezt a rideg álláspontját. {Közbeszólások a középen.) Mi a kormánypártban nem vagyunk rabszolgák, mi őszinte, becsületes emiberek v.agyunk, s egymásnak a véleményét meghallgatjuk. Mi nem olyan kormánypárt vagyunk, ahol csak mamelukok ülnek, akik a jszájukat befogják és nem mondják meg őszintén, amit gondolnak. Egy pillanatig sem tudnék olyan pártban maradni, ahol az ember telkiismeretének szabadságát és véleménynyilvánítását megkötik. Miután ezt soha nem tapasztaltam, hanem ellenkezőleg azt tapasztaltam, hogy mindenki szabadon mondhatja el a maga véleményét, a legteljesebb bizalommal viseltetem ebben a tekintetben is a földmívelésügyi miniszter úr iránt, (Helyeslés a jobboldalon.) ha bizonyos, nüanszokban van is köztünk eltérés. Nem akarok azokra a történelmi példákra hivatkozni, amelyek azt bizonyítják, hogy a földreform és a telepítés a társadalom nyugalma érdekében elengedhetetlenül szükséges. Mivel a zöldlámpa kigyulladt, pedig beszédanyagomnak talán egyharmadát sem mondhattam el, (Dulin Jenő: Majd jövőre!) kénytelen vagyok befejezni beszédemet azzal, amit Lincoln élettörténetében olvastam. Amikor ugyanis Lincolnnal közölték, hogy ellenségei el akarják őt veszíteni, akkor azt mondotta: nem baj, majd feljegyzi rólam az utókor, hogy az élet útján jártam és amidőn az árokparton tövist találtam, azt kitéptem és helyette virágot ültettem. Én úgy látom, hogy Gömbös Gyula miniszr terelnök úr, (Éljenzés és taps a jobboldalon és a r középen.) akiről éppen ma került nyilvánosságra, hogy beteg, Lincoln példáját követi. Bárcsak minél több olyan virágot tudna ebben az országban a tövisek helyett ültetni, mint amennyit ez alatt az egy esztendő alatt láttunk és tapasztaltunk.