Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

466 Az országgyűlés képviselőházának 12: ban nagyon keveset ad, illetőleg nagyon keveset kér a miniszter úr, ami bizonyára nem rajta múlik, aki már többször bebizonyította, milyen meleg szívvel szereti a magyar iparosságot. 154.000 pengővel kevesebbet ad a kisipar segélyezésére, mint a múlt évben. Az ipartestületeknek egy kérvényét kaptuk meg mi képviselők, azt hiszem, mindannyian. De miután az én ipartestületem külön iis megkért arra, <hogy a költségvetési vita során szólaljak fel és említsem meg a magyar iparosság további kérését, eleget teszek kötelezettségemnek s az ő nevükben és az egész magyar iparosság nevében megemlékezem e memorandum rövid tartalmáról. A magyar kézműiparosság gazdasági megsegítése tovább el nem maradhat. Azt kívánják iparosaink, hogy 10 millió pengő olyan kisipari hitelt kapjanak, amelyet bekebelezhetnek és azonkívül még kétmilliót kívánnak fedezet nélkül a legszegényebb magyar kisiparosok számára. A tanoncképzésre 100.000 pengőt kívánnak, viszont azt is kérik, hogy az ipartestületi iszékházak konvertált adósságait vegye át maga az állam, mert az ipartestületek a legnagyobb zavarba jönnek különösen most, ha az ipari közigazgatási törvény végrehajtása során néhány ipartestület esetleges megszüntetésével is számolni kell. A kereskedelemügyi tárca költségei között látok egy olyan tételt, amelyet igen. kicsinek találok. Közutak, hidak beruházására ebben az évben 11 millió pluszt ad az állam, összesen tehát 19 millió pengőt költünk utakra, hidakra és ezek renoválására. Ez látszólag nagyon szép tétel, ha azonban a valóságot és a szükségletet nézzük, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez altétel nagyon kicsi és nagyon kevés. Melyikünk ne tapasztalná azt a kerületében, a vármegyéjében, ihogy a vármegyei székhelyek körül az utak meglehetősen jók, gondozottak, azonban minél tovább ágaznak ezek a sugarak, ezek az utak a vármegyei székhelyektől, annál roszszabbak, annál használhatatlanabbak. Es Magyarországon még mindig — akár hiszik, akár nem azok, akik nem járják a falut — ezernél több olyan falu van, amelyet télvíz idején nem lehet megközelíteni. (Felkiáltások a baloldalon: Mi hisszük, mi tudjuk!) Beszédeimben néha szoktam említeni ezekének a falvaknak télen való megközelíthetetlenségével -kapcsolatban, hogy Mózesnek sikerült az izraelitákat a Vörös-tengeren száraz lábbal átvezetnie» de próbálná csak meg e kis falvak lakosságát az azokhoz vezető, vízzel és sárral borított utakon száraz lábbal keresztülvezetni. Szörnyűséges a helyzet, ahogy egy-egy ilyen magyar falu télvíz idején el van temetve. (Br. Berg Miksa: Tamási például!) Ügy van! Tamási, Berzence, istb. De ezerszámra vannak faluk, amelyeket'télen szinte megközelíteni sem lehet. -Ezen a helyzeten valahogy segíteni kell. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, nem is jegyeztem fel témáim sorába, de a múlt- esztendőben már említettem a Háznak és hoszszasahban foglalkoztam egy bizonyos témával. amelyet most csak per tangentem említek és ez az autó kérdése. Ha a kormány megváltoztatná a maga autópolitikáját és szabadon engedné be a 'külföldi kocsikat,^ behozná a benzinadót és eltörülné az autóadót (Helyeslés.) és csinálna valami akciót arra nézve, hogy Magyarországra olcsó kocsi jöjjös, (Helyeslés.) akkor ez különösen^ az útépítés kérdésének megoldását nagyimértékben «mozdítaná elő. Ha pl. Magyar'). ülése 1936 május 14,-én, csütörtökön. Ország 7—8 tengeri hajóját kiküldené Amerikába és megvenne ott 10 dollárjával 50.000 autót, behozná ide és itt százszoros áron adhatná el, akkor 'mindjárt kereshetne rajta, 35 iparágat rögtön foglalkoztathatna, kivethetné erre az 50.000 autóra annyi benzinadót, hogy Magyarország útjait 4—5 esztendő alatt rendbehozhatnék és 100.000 embernek adnánk ke nyeret. (Zaj.) Természetesen a külföldi autók sem járnának ingyen, hanem benzinadót fizetnének. Nem tudom elképzelni, hogy mi akasztja meg kormányzatunk elhatározását, micsoda kicsinyesség az oka ennek. Minthogy a múlt esztendőiben 3 millió pengőt szedtünk be autóadóban, azért, hogy az idén is biztosítva legyen, nem mernek változtatni a rendszeren. Pedig ha változtatnának, benzinadóiból több jönne be, de ugyanakkor az országot felszerelnénk kocsikkal, a munkanélkülieknek kenyeret adnánk, 100.000 (iparosnak munkát adnánk, az utainkat pedig röivid idő alatt úgy rendbehoz'hatnánk, hogy Európának egyik legmodernebb államává változhatnánk. Itt van a népek országútja a Duna völgyében, itt szalad keresztül egész Európa, és automobilizmusunk olyan alacsony fokon áll, hogy fájdalommal hallgatom amikor panaszkodnak nekem a felől, hogy a ibalk-ánállamok e tekintetben mennyivel előbbre vannak, mint mi,, amikor csak Kolozsvárott van annyi kocsi, mint egész Magyarországon. (Zaj.) Méltóztassanak elképzelni ezzel szemben azt az óriási rizikót, amelyet ez harcászati szempontból jelent. Mi nem akarunk háborút, mi a béke politikáját csináljuk, de mit tehetünk róla, ha egyszer ránkszakad a háború. Repülőgépeket nem tarthatunk, repülőgépünk Trianon következtében nem lehet, egyetlen menekvésünk tehát az autó, autót azonban nem engedünk behozni, mert a szegény emberek kocsiját, a Fordot sújtjuk a legjobban, hiszen a Ford adója 280 pengő egy esztendőre. A szegény emberek kocsiját sújtjuk a legerősebben, pedig ha Ford-kocsival felszerelnénk ezt az országot, egészen bizonyos,, hogy ennek mindenkor csak hasznát vennénk, különösen akkor, ha — ne adja Isten — ez az ország háborúba keverednék. A földmívelésügyi tárcánál szintén bizonyos beruházásokat látunk, amelyek nagyon üdvösek, nagyon szükségesek, különösen az, amit az erdészet terén tapasztalunk, ahol egymillió pengőt szán a kormányzat ebben az esztendőben fejlesztésre, beruházásokra. A gazdasági szakoktatásnál történt 240.000 pengő emelkedést is nagyon helyeseljük.. Nem sokaljuk azt a 2,460.000 pengőt sem, amelyet vízügyre ad a minisztérium. Ha már azonban a vízügyről beszélünk, akkor engedjék meg nekem, hogy az ármentésítő társulatokról is szóljak valamit. Nem tudom, minden képviselőnek annyi baja van-e őzzel a kérdéssel, mint nekem. Lehet, hogy a Tiszántúlon van egy pár kellemesebb helyzetben lévő képviselőtársunk, ahol kifizették annakidején az adósságokat, ahol az ármentesítő társulatnak nem tartoznak az emberek, de minálunk, pl. az én kerületemben, Zalában, olyan borzasztó a helyzet, ihogy a Kis-Balaton szabályozása után évtizedekig, ötven esztendőn keresztül már most 7*5 pengő nyom minden kataszteri hold földet. De azt a földet is, amelynek nem hogy haszna lett volna ebből a vízlecsapolásból, hanem egyenesen kára van, • mert elvitték mellőle a vizet, az a föld kiszá-