Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. ság idején az ottani szegény gyermekeket el- i látnók kenyérrel, egy kis cukorral és egy kis zsírral is, hogy megfelelő mennyiségű kalóriát kapjanak, akkor nem lenne ennyi beteg Magyarországon. Tehát nem a közegészségügyre kellene ilyen borzasztó nagy összegeket költeni elsősorban, (Dinnyés Lajos: Prevencióra!) hanem szociálpolitikára, a népnek munkával való ellátására és olyan higiénikus intézkedésekre, amelyekkel a betegségeket meg lehet előzni. Sokkal természetesebb befektetés lenne ez. Ha a külföldi államok ilyen irányú kiadásait nézzük, meg kell állapítanunk, hogy ott is a szociálpolitika mindig megelőzi a közegészségügyet. A szociálpolitikát természetesen lehet irányítani a belügyminisztériumból, e tekintetben azonban a társadalmat is fel kell világosítani, a társadalmat is — hogy úgy mondjam — éretté kell tenni a maga helyzetének könnyebb elviselésére. Magyarországon a szociális gondolkozás nagyon-nagyon alacsony fokon áll, szociális lelkeket alig találunk. Figyeljük csak meg jótékonysági akcióinkat, hogyan bonyolódnak le ezek ebben az országban. Külföldön a jótékonykodás természetes valami, ahhoz mindenki hozzászokott és a társadalom a jótékonykodást mindenkitől anyagi tehetségéhez mérten várja el. Egyszer Amerikában egy késő este a rádiót hallgattam. Egyszerre csak megszakadt a rádió műsora, — a Metropolitan Opera egyik szép darabját adták — és az S. O. S. rádiójeleit hallottuk. Jelentette a rádió, hogy a szomszédos Michigan-tavon a jégtorlaszok több hajót összeromboltak s az utasok segítséget kérnek. A segítség meg is érkezett, s az egyik utas másnap félmillió dollárt ajándékozott a szegényeknek. Magyarországon is ilyen S. O. S. jelek meg-megjelennek évente: ott van Magyarország Nagyasszonyának, a Kormányzónénak gyönyörű akciója. Mint fehér galambok szállnak ki a Várból ezek az üzenetek ősszel, szerte az országba, hogy: adjatok, adjatok, hogy ne éhezzenek ezek a szegény emberek. Es a társadalom megindítja a gyűjtést. A társadalom apraja-nagyja ad; minél szegényebb valaki, aránylag annál többet ad. (Ügy van! Ügy van!) Figyelmükbe ajánlom ezeknek a jótékony akcióknak azokat a beszélő számokat, amelyekre az imént is rámutattam és amelyek szerint 10.000 pengőtől felfelé egymillió pengőig terjedő évi jövedelmek találhatók, bevallott jövedelmek. Figyelmükbe ajánlom ezeknek a jótékony akcióknak és a belügyi kormányzatnak, hogy vezessenek statisztikát, kimutatást arról, hogy ezeknek a nagy vagyon oknak, ezeknek az ipari és földkirályoknak jövedelmüknek megfelelően van-e szívük? Nézzük meg minden jótékony akció alkalmával, hogy azok az emberek, akik Magyarországon ilyen jói élnek és ilyen sokat keresnek, gondolnak-e a szegény emberekre? Magyarországon nem lehet jótékony akciók nélkül szociálpolitikát csinálni. Olyan országban, amelyben még ötezer barlangi medve, ötezer olyan szegény ember él, akik, mint a fenevadak az erdők mélyében, negyek barlangjaiban találják meg lakásukat, ahol ma még ötezren élnek (hegyekbe vájt 'barlangokban, olyan országban lehetetlen, hogy a statisztika számon ne tartsa, hogy anegteszi-e a társadalomi a maga kötelességét a szegény emberekkel szemben. (Zaj a baloldalon.) Hát úgy képzelik, t. képviselőtársaim, hogy a kormánypárti képviselőnek nincs szíve? Képviselő ma, ülése 1936 május 14-én, csütörtökön. 465 véleményem szerint, nem is lehet más, csak melegszívű és meleglelkű ember. Az, hogy valaki kormánypárti vagy ellenzéki képviselő-e, nem jelenti azt, hogy jobb a szíve és a szeme mennyivel tisztábban 'lát. (Zaj.) A munkanélküliség nagy kérdését más országokban átmeneti esztendőkben megoldották; ugyan jótékonysági akciókkal, mint például az amerikai pharity-mczgalom, amely évről-évre münden városban nagy összegeket gyűjt össze, úgyhogy hetenként minden munkanélküli a maga 5—6 dollárját megkapja, azonkívül bizonyos tekintetben az állam is segítségükre siet, Magyarországon azonban a munkanélkülieket csak az állam támogatja az úgynevezett ínségakciókkal. Ezek az ínségakciók azonban nagyon ínségesek, pedig ínségakciókkal, koldusalamizsna-rendszerrel nem lehet szociálpolitikát csinálni. A pénzügyminiisztérium a maga költségvetését nemcsak reálisan állította be, hanem bizonyos optimizmussal is. Olyan optimizmus található a pénzügyminiszter úr költségvetéséhen, hogy igazán majdnem mosolyog az ember, amikor a számokat elolvassa és egy cseppet sem sokallja azokat a számokat,, amelyek ott találhatók. Amikor a pénzügyminiszter úr ebben az évben egyenesadóból 2.8 millió pengővel többet akar he venni, mint a onült esztendőben, annak

f ellenére, hogy az egyenesadókat nem szaporítja, sőt, mint az egyszoba-konyhás lakásoknál látjuk, még adómentességet is ad; amikor azt látom, hogy forgalmiadóból a pénzügyminiszter úr 7.5 millió pengővel többet akar beszedni: akkor azt mondom, hogy a pénzügyminiszter úr optimista. Es ez vigasztaló, jelenség mindnyájunkra, mert bizonyos, hogy ő jobban látja a helyzetet, johban látja azt, hogy ebben a ránk következő esztendőbea már nagyobb lesz ennek az országnak forgalma, több lesz a jövedelme, többet tudnak az emberek költeni, tehát több lesz a forgalmiadóbevétel is. (Dulin Jenő: A pénzügyminiszterek mindig optimisták!) Ez olyan jó jel, amelynek feltétlenül örülni kell. Jövedelemadóból 7.4 millió többlet mutatkozik. Nagyon keveslem ellenben azt a 72 rnilliót, amelyet a kormány dohány jövedék címén felvett. 72 millió pengő egy 9 millió lakossal bíró országban dohányra szédületesen kevés. (Homonnay Tivadar: Sok a sportember, hála istennek!) En azt hiszem,, más oka van ennek. A szomszédos Ausztriában, ahol szintén igen sok a sportember, ahol a lakosság száma ivalamivel kevesebb, mint a miénk, és ahol nem is terem dohány, 200 millió schillinget jövedelmez a dohányjövedék, míg Magyarországon csak 72 millió pengőt. En itt is valami kis reformot sugallnék, még pedig azt, hogy a magyar dohányt, amely itt bent terem és amelyet a szegény emberek szívnak, adja olcsóbban a dohányjövedék, mindazoknak a f dohányfajtáknak, cigarettafajtáknak az árát pedig, amelyek luxusnak minősíthetők, és amelyeket külföldről importálnak, progresszív módon emelje fel. Vagy magyar dohányt szívjanak az emberek,, vagy pedig jól fizessék meg a külföldi dohányt, így a dohányjövedékből sokkal nagyobb és igazságosabb jövedelmet tudna magának biztosítani az állam. AT; iparügyi minisztérium szintén nagyon kicsiny keretek között mozoghat, amennyiben csak 10 millió felett rendelkezhetik. Pedig az iparügyi miniszter úrnak ebből igen nagy problémákat kell megoldania. Ipari célokra azon-