Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. hogy amikor a társadalom annyira megnyu­godott, amikor a társadalomban a nyomorúsá­got nem lehet annyira kihasználni, mindenféle izgatás hiábavalónak mutatkozik. A költségvetés első tétele a kormányzóság tétele. 120.000 pengőt irányoz elő a kormány­zat a kormányzó tiszteletdíjára. Ez havi 10.000 pengő. Ha kezünkbe vesszük a budapesti adó­bevallásokat, amelyek ebben a kezemben lévő kicsike kis könyvben gyönyörűen fel vannak sorolva és megnézzük ennek a kimutatásnak 150 utolsó tételét, megállapíthatjuk, hogy Bu­dapesten, ebben az egy városb an, 150 ember vall be magasabb jövedelmet, mint^ amennyit Magyarország első embere, a kormányzó kap. (Gr. Festetics Domonkos: Es mennyit ititkol­nak el?) Ezek között vannak háztulajdonosok, droguisták, vezérigazgatók, elnökök, gyárigaz­gatók, textilesek, tollkereskedők, (Gr. Festetics Domonkos: Milyen százalékkal keresztények? Arra vagyok kíváncsi!) margaringyárosok, bukmékerek. Valamennyinek több jövedelme van, mint Magyarország első emberének, â kormányzónak. Igaz, hogy a nagy államfői jövedelmekhez hozzászokott ez a nemzet, mert ha visszagondo­lunk arra a időre, amikccr omég a civillista fe­lett vitatkozott ez a nemzet és ha összehason­lítjuk a civillista szörnyűséges tételeit még arányi agosan is azzal, amit ma ad ez a nemzet a maga államfőjének, (Dinnyés Lajos: ez kevés!) akkor meg kell állapítanunk, hogy olyan szerény és olyan példaadóan kicsiny ez az összeg, (Dinnyés Lajos: Bizony ez igaz! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hqgy ebből tanulhatnának itthon azok a hatalmas, nagy kartelbárók, (Bródy Ernő: Akik ott ülnek!) azok, a nagy üzletemberek,, azok a kiskirályok­nak nevezhető lati fun diiumosok, (Dinnyés La­jos: Fellner Pál Nep.-kép viselő is!) akik óriási jövedelmeket költenek el ebben az országban. Ha a civillistát tekintjük a maga tömérdek sok milliójával, akkor meg kell állapítanunk azt is, hogy bizony az osztrákok jó drágán ad­ták kölcsön a maguk császárát Magyarország­nak királynak, mert Magyarország nagyon drágán fizette meg azt a királyt évről-évre a nemzet pénzével és vérével. A költségvetés legszomorúbb fejezetét is kikerestem, egy olyan fejezetét, amelyet gyász­keretbe foglalva kellett volna beterjeszteni. Ez a szomorú fejezet államadósságaink fejezete. 36 sűrűn nyomtatott oldalon egymásután kö­vetkeznek a tételek. Úristen, micsoda (szörnyű­ség ez, hogy mi mindennel, mennyivel tarto­zik ez az állam! Vannak háború előtti adóssá­gok, háború alatt keletkezett adósságok éá' a háború utáni adósságok» azután békeszerződés­ben vállalt kötelezettségek, úgyhogy évente kö- { rülbelül százmilliót kontemplálunk ezeknek az adósságoknak törlesztésére akkor, amikor a bé­li es zerződési kötelezettségeket igazán aránylag olcsón úsztuk meg, mióta Genf elfogadta Ame­rika javaslatát és ezeknek az adósságoknak a fizetésére nemzetközi moratóriumot adtak. Egy másik, nagyon súlyos, nagyon sötét j tétel ebben a költségvetésben a nyugdíjellátá­sok tétele. Ijesztő számok jelentkeznek itt, t. I Ház! Kétségbeejtő adatokat látunk felsora- ; kőzni és egész deficitünk'nemcsak egyszer, ha­nem háromszor is beleférne a nemzet nyugdíj­terhébe. 150 millió pengőt tesz ki csak az ál­lami tisztviselőknek, csak a közigazgatási ad­minisztráció alá vont tszt viselőknek a nyűg- ! ülése 193Ù május l^-én-, csütörtökön. 4oS díj terhe, de ebben még nincsenek benne a vá­rosi és a vármegyei nyugdíj terhek. Költségvetésünknek tehát mintegy 20%-a megy állami nyugdíjakra, amiben — meg le­het állapítani nyugodtan és becsületesen — ve­zetünk as egész világon. Sajnos, Magyarorszá" goin bizonyos nyugdíjőrületet tapasztalhatunk. Melyikünk nem tapasztalja napról-napra, hogy megjelennek nála fiatal 18—20 esztendős embe­rek (Dinnyés Lajos: Nyugdíjas állásokért!) és nyugdíjas állásokat kérnek. Nem kell nekik semmi máls, csak a, vasút, a posta, a főváros, vagy a Bszkrt. Mindegyiknek ez kell és nyíl­tan meg merik mondani, hogy ők csak olyan ál­lás akarnak, amelyik állandó, fixfizetéses és nyugdíjas. Más országokban ránevelik az ifjúságot, hogy ne törekedjenek arra, hogy fiatal koruk­ban már a társadalom eltartottjai legyenek. Más. országokban van bizonyos nyugdíjmorál az emberekben, hogy nem veszik igénybe a nyugdíjat feleslegesen. Nem akarok magamra hivatkozni, mert szerénytelenség lenne, aki akkor, amikor otthagytam a fővárosi gyógy­pedagógiai állásomat, első dolgomnak azt tar­tottam, hogy a fővárosi tisztviselők árváinak felajánljam a magam nyugdíját, de nem látom ezt a jó példát olyan emberek részéről, akik jobban megtehetnék mint én, a szegény ember. Nem látom ennek a jó példának a követését a nagyon magasrangú tisztviselőknél, akik nyu­galoimbavonulásuk alkalmával egy gyönyörű szép földbirtokra vonulnak vissza vagy valami, örökségnél szerepelnek mint örökösök. Ezt kapzsiságnak lehet minősíteni és ezzel lehet magyarázni azt, hogy Magyarországnak sa egész világ társadalmában példátlanul nagy nyugdíjterhe van. E tekintetben mi vagyunk a leggavalléroisabb nemzete a világnak és a sze­gény magyar népnek éppen ezek miatt a ha­talmas nyugdíjak miatt kell sokat szenvednie. (Jenes András: Van olyan nyugdíjas, akinek kétezer holdas birtoka van!) Jó lenne, ha a kormányzat a maga pénzügyi irányítását arra vésetné, hogy ezeket a szörnyű nyugdíjterhe­ket fokozatosan mindig kisebbé tegye, másod­szor pedig gondoskodnia kellene más módon arról, hogy az embereket öreg korukban meg le­hessen segíteni. Van a társadalombiztosításnak százféle neme. Nem lehetne-e itt találni valami mas módot? De semmiesetre sem kellene meg­maradni a mai szisztémánál, amely a nemzet adózó rétegeinek vállaira szörnyűséges terhe­ket rak. Ha tárcák szerint nézzük ezeket a nyugdíj­terheket, megállapíthatjuk, hogy magánál a honvédelminél 62 millió pengő a nyugdíjteher és ebből csak 17 millió jut a hadirokkantak­nak. Az igazságügynél 15 millió a nyugdíjte­her, a vallás- és közoktatásügyi tárcához tar­tozó tisztviselőknél és altiszteknél, valamint a tanároknál és tanítóknál 27 millió a nyugdíj­teher. A pénzügyminisztérium a maga alkal­mazottai nyugdíjára 16 millió pengőt fizet esztendőnként. A belügyminisztériumnak 21 millió pengőt kell erre a célra adni. A legke­vesebbet — ez természetes — az iparügyi mi­nisztérium kívánja, (Dinnyés Lajos: De már ott is van, pedig még csak egy éve áll fenn!) amely 23.000 pengő nyugdíjat fizet, mert egy esztendő alatt el kellett látni nyugdíjjal azt a négy-öt egyént, akikre sor került. (Dinnyés Lajos: Jövőre nézzük meg, hogy mennyi lesz!) Természetesen ezt a nyugdíjfizetési köte­lezettséget Trianon még jobban megnövelte. 65*

Next

/
Thumbnails
Contents