Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-129
Az országgyűlés képviselőházának 129. hogy amikor a társadalom annyira megnyugodott, amikor a társadalomban a nyomorúságot nem lehet annyira kihasználni, mindenféle izgatás hiábavalónak mutatkozik. A költségvetés első tétele a kormányzóság tétele. 120.000 pengőt irányoz elő a kormányzat a kormányzó tiszteletdíjára. Ez havi 10.000 pengő. Ha kezünkbe vesszük a budapesti adóbevallásokat, amelyek ebben a kezemben lévő kicsike kis könyvben gyönyörűen fel vannak sorolva és megnézzük ennek a kimutatásnak 150 utolsó tételét, megállapíthatjuk, hogy Budapesten, ebben az egy városb an, 150 ember vall be magasabb jövedelmet, mint^ amennyit Magyarország első embere, a kormányzó kap. (Gr. Festetics Domonkos: Es mennyit ititkolnak el?) Ezek között vannak háztulajdonosok, droguisták, vezérigazgatók, elnökök, gyárigazgatók, textilesek, tollkereskedők, (Gr. Festetics Domonkos: Milyen százalékkal keresztények? Arra vagyok kíváncsi!) margaringyárosok, bukmékerek. Valamennyinek több jövedelme van, mint Magyarország első emberének, â kormányzónak. Igaz, hogy a nagy államfői jövedelmekhez hozzászokott ez a nemzet, mert ha visszagondolunk arra a időre, amikccr omég a civillista felett vitatkozott ez a nemzet és ha összehasonlítjuk a civillista szörnyűséges tételeit még arányi agosan is azzal, amit ma ad ez a nemzet a maga államfőjének, (Dinnyés Lajos: ez kevés!) akkor meg kell állapítanunk, hogy olyan szerény és olyan példaadóan kicsiny ez az összeg, (Dinnyés Lajos: Bizony ez igaz! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hqgy ebből tanulhatnának itthon azok a hatalmas, nagy kartelbárók, (Bródy Ernő: Akik ott ülnek!) azok, a nagy üzletemberek,, azok a kiskirályoknak nevezhető lati fun diiumosok, (Dinnyés Lajos: Fellner Pál Nep.-kép viselő is!) akik óriási jövedelmeket költenek el ebben az országban. Ha a civillistát tekintjük a maga tömérdek sok milliójával, akkor meg kell állapítanunk azt is, hogy bizony az osztrákok jó drágán adták kölcsön a maguk császárát Magyarországnak királynak, mert Magyarország nagyon drágán fizette meg azt a királyt évről-évre a nemzet pénzével és vérével. A költségvetés legszomorúbb fejezetét is kikerestem, egy olyan fejezetét, amelyet gyászkeretbe foglalva kellett volna beterjeszteni. Ez a szomorú fejezet államadósságaink fejezete. 36 sűrűn nyomtatott oldalon egymásután következnek a tételek. Úristen, micsoda (szörnyűség ez, hogy mi mindennel, mennyivel tartozik ez az állam! Vannak háború előtti adósságok, háború alatt keletkezett adósságok éá' a háború utáni adósságok» azután békeszerződésben vállalt kötelezettségek, úgyhogy évente kö- { rülbelül százmilliót kontemplálunk ezeknek az adósságoknak törlesztésére akkor, amikor a béli es zerződési kötelezettségeket igazán aránylag olcsón úsztuk meg, mióta Genf elfogadta Amerika javaslatát és ezeknek az adósságoknak a fizetésére nemzetközi moratóriumot adtak. Egy másik, nagyon súlyos, nagyon sötét j tétel ebben a költségvetésben a nyugdíjellátások tétele. Ijesztő számok jelentkeznek itt, t. I Ház! Kétségbeejtő adatokat látunk felsora- ; kőzni és egész deficitünk'nemcsak egyszer, hanem háromszor is beleférne a nemzet nyugdíjterhébe. 150 millió pengőt tesz ki csak az állami tisztviselőknek, csak a közigazgatási adminisztráció alá vont tszt viselőknek a nyűg- ! ülése 193Ù május l^-én-, csütörtökön. 4oS díj terhe, de ebben még nincsenek benne a városi és a vármegyei nyugdíj terhek. Költségvetésünknek tehát mintegy 20%-a megy állami nyugdíjakra, amiben — meg lehet állapítani nyugodtan és becsületesen — vezetünk as egész világon. Sajnos, Magyarorszá" goin bizonyos nyugdíjőrületet tapasztalhatunk. Melyikünk nem tapasztalja napról-napra, hogy megjelennek nála fiatal 18—20 esztendős emberek (Dinnyés Lajos: Nyugdíjas állásokért!) és nyugdíjas állásokat kérnek. Nem kell nekik semmi máls, csak a, vasút, a posta, a főváros, vagy a Bszkrt. Mindegyiknek ez kell és nyíltan meg merik mondani, hogy ők csak olyan állás akarnak, amelyik állandó, fixfizetéses és nyugdíjas. Más országokban ránevelik az ifjúságot, hogy ne törekedjenek arra, hogy fiatal korukban már a társadalom eltartottjai legyenek. Más. országokban van bizonyos nyugdíjmorál az emberekben, hogy nem veszik igénybe a nyugdíjat feleslegesen. Nem akarok magamra hivatkozni, mert szerénytelenség lenne, aki akkor, amikor otthagytam a fővárosi gyógypedagógiai állásomat, első dolgomnak azt tartottam, hogy a fővárosi tisztviselők árváinak felajánljam a magam nyugdíját, de nem látom ezt a jó példát olyan emberek részéről, akik jobban megtehetnék mint én, a szegény ember. Nem látom ennek a jó példának a követését a nagyon magasrangú tisztviselőknél, akik nyugaloimbavonulásuk alkalmával egy gyönyörű szép földbirtokra vonulnak vissza vagy valami, örökségnél szerepelnek mint örökösök. Ezt kapzsiságnak lehet minősíteni és ezzel lehet magyarázni azt, hogy Magyarországnak sa egész világ társadalmában példátlanul nagy nyugdíjterhe van. E tekintetben mi vagyunk a leggavalléroisabb nemzete a világnak és a szegény magyar népnek éppen ezek miatt a hatalmas nyugdíjak miatt kell sokat szenvednie. (Jenes András: Van olyan nyugdíjas, akinek kétezer holdas birtoka van!) Jó lenne, ha a kormányzat a maga pénzügyi irányítását arra vésetné, hogy ezeket a szörnyű nyugdíjterheket fokozatosan mindig kisebbé tegye, másodszor pedig gondoskodnia kellene más módon arról, hogy az embereket öreg korukban meg lehessen segíteni. Van a társadalombiztosításnak százféle neme. Nem lehetne-e itt találni valami mas módot? De semmiesetre sem kellene megmaradni a mai szisztémánál, amely a nemzet adózó rétegeinek vállaira szörnyűséges terheket rak. Ha tárcák szerint nézzük ezeket a nyugdíjterheket, megállapíthatjuk, hogy magánál a honvédelminél 62 millió pengő a nyugdíjteher és ebből csak 17 millió jut a hadirokkantaknak. Az igazságügynél 15 millió a nyugdíjteher, a vallás- és közoktatásügyi tárcához tartozó tisztviselőknél és altiszteknél, valamint a tanároknál és tanítóknál 27 millió a nyugdíjteher. A pénzügyminisztérium a maga alkalmazottai nyugdíjára 16 millió pengőt fizet esztendőnként. A belügyminisztériumnak 21 millió pengőt kell erre a célra adni. A legkevesebbet — ez természetes — az iparügyi minisztérium kívánja, (Dinnyés Lajos: De már ott is van, pedig még csak egy éve áll fenn!) amely 23.000 pengő nyugdíjat fizet, mert egy esztendő alatt el kellett látni nyugdíjjal azt a négy-öt egyént, akikre sor került. (Dinnyés Lajos: Jövőre nézzük meg, hogy mennyi lesz!) Természetesen ezt a nyugdíjfizetési kötelezettséget Trianon még jobban megnövelte. 65*
