Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

462 Az országgyűlés képviselőházának 12Í nyom bennünket. Ha csak ezt a nyugdíjterhet számítjuk, amelyet Trianon következtében visel ez az állam, akkor megállapíthatjuk, hogy a kormányzat voltaképpen ráfizetés nélkül defieitmentesen gazdálkodik. Ebből a költségvetésből könnyű megállapítani és csak egy kis jóindulat kell hozzá, hogy meg is állapítsuk, hogy a magyar gazdasági élet évről évre javul. Amint az általános pangás az egész világon bekövetkezett, természetesen mi sem kerülhettük el azt, de örvendetesen kell megállapítanunk, és a népszövetségi főmegbízott is ugyancsak megállapítja azt, hogy lépésről lépésre megyünk előre, lépésről lépésre javul a | helyzetünk. Bizonyítja ezt az is, hogy azóta az ipari termelés 2(í%-kal javult és hogy a mezőgazdasági termelés árindexe is feljebb szállt olyanformán, hogy ma 3 5 százalékkal veszünk be többet mezőgazdasági terményeinkért, mint annakidején. Ez tehát kétségkívül bizonyítja a bár lassú, de biztos előrehaladást. A kormány 788 millió pengőnyi kiadásra kér felhatalmazást ettől az. országgyűléstől. Ebben a 788 millióban természetesen nincsenek benne ajzok az üzemi kiadások, amelyek voltaképpen'

nem a kormányzat adminisztratív, közigazgatási kiadásai, de amelyekkel mégis csak számolnunk kell. Ez a 788 millió olyan fantasztikusan kicsiny összeg egy államháztartásban, hogy ha öszehasonlítjuk a világ bármelyik államáéval, akkor is megállapíthatjuk, hogy bizony mi itt Magyarországon nagyon szegényen és nagyon szerényen élünk. Városok vannak •a világon,, világvárosuk, amelyek kétszer, sőt háromszor ekkora költségvetéssel dolgoznak, mint Magyarország. Egyetlenegy városnak, Ney-Yorknak költségvetése pl. háromszor akkora, 553 millió dollár. A anásik amerikai városnak, Chicagónak a költségvetése 316 millió dollár, majdnem másfélszer nagyobb, mint Magyarország költségvetése, pedig Chicago lakos- { sága csak 3 és félmillió. New-York lakossága kétmillióval kevesebb, mint Magyaroszágé, a költségvetése mégis háromszor annyi, mint a mienk. Szinte fantasztikus dolog, csodák csodája, hogy ilyen minimális összegből, mint amilyen összeget egyetlenegy dollármiliomos egy esztendő alatt esetleg kiad, vagy forgat és amilyen jövedelemmel rendelkeznek egyes egy érnek, egéisz Magyarország háztartását tudjuk adminisztrálni. Kétség nem fér hozzá, hogy akár a Rockefeller-, akár a Morgan-vagy on, de az újaibb vagyonok között a Fordé is egy esztendőben sokkal több forgalmat csinál, mint egész Magyaroszág kilencmillió lakosa. (Gaal Olivér: Ez a szomorú!) Amikor megállapítjuk azt, hogy csak ilyen kevés pénz áll rendelkezésünkre, akkor nem lehet csodálkozni azon, ha e körül a kérdés körül olyan nagy a harc, olyan nagy a, kritika, olyan nagy a marakodás, mert, Isteneim!, a szegénységben az. emlberek mindig veszekszenek. Jól mondja a magyar közmondás: »Ha kevés az abrak akkor öszerúgnák a szamarak.« (Derültség.) Itt is úgy van, kevés az ország apró pénze. (Dinnyés Lajos: Kire méltóztatott célozni'?) Nem akarok célozni. Többesszámban mondottam és semnniesetre sem céloztam senkire. Nagy az elégedetlenség, (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Numerus clausus! — Dinnyés Lajos: Nagyon rugdalóznak! — Gr. Festetics Domonkos: Jogunk van hozzá! — Dinnyés Lajos: Kifáradtak! — vitéz Csicsery-Rónay István: Mi nem szoktunk kifáradni! — Folytonos zaj.) . ülése 1936 május lA-en, csütörtökön. Elnök: Csendet kérek! Drozdy Győző: Nem; esoda, ha elégedetlenségek jelentkeznek, mert minél nagyobb a sze* gényséig egy társadalomiban, természetes, hogy annál nagyobb az elégedetlenség, annál nagyobb a harc is, annál nagyobb a politikai szervezkedés is és annál nagy óbbak a politikai elhatározások is minden oldalon. Mert a szegénység szüli mindenütt a veszekedést, a szegénység szüli mindenütt a harcot. Most azonban, amikor olyan gyönyörű terméskilátások mutatkoznak, hogy évtizedek óta nem volt olyan szép a magyar róna, a magyar imező, mint most, amikor virágba borult egész Magyarország és amikor a nagyszerű, kitűnő magyar fold bőségesen ontja ki magából a maga áldását, gondolhatunk arra, hogy egy kicsit megjavul ennek a szerencsétlen , nemzetnek is a sorsa. Hacsak nem jön valami váratlan elemi csapás, akkor ebben az esztendőben szép lesz a gabonánk, amely ma is szép, ebben az esztendőben a kapásnövények nagyobb termésére is lehet kilátás, mert azok igen szépen fejlődnek, a takarmány is, a szőlő is és a gyümölcs is nagyszerűnek mutatkozik. (Egy hang jobbfelöl: Nagyon optimistát) Még ha jönnek is rossz napok, egészen bizonyos, hogy átlagon felüli termést fogunk elérni és ha ezt az átlagon felüli termést elérjük, talán megbirkózunk még azzal a nehéz és súlyos körülménnyel is, hogy a jó termés következtében és talán az afrikai háború befejezése következtében a terményárak csökkenése áll elő. Remélhetőleg a terményárak esetleges csökkenésének nagy problémájával is meg tudunk majd birkózni. Nem szabad azonban, hogy készületlenül találja ezt az országot az afrikai háború befejezése, amely kétségtelenül ártalmára lesz a mi piacunknak, nem szabad, hogy készületlenül találja ezt az országot a jó termés sem. Véleményem szerint a kormány kötelessége már előre számolni, előre kalkulálni azzal, hogy a magyar föld ebben az esztendőbén bőségesen ontja áldását és meg kell keresnie a világon már előre azokat a piacokat, ahol ezt a nagyobb magyar termést elhelyezheti. Mert hiába, lesz a nagy áldás, ha nem tudjuk azt piacra vinni, ha nem tudjuk azt értékesíteni. (Pesthy Pál: Még nincs itt a nagy áldás!) Könnyebben fizet a gazda adót, ha jó termése van, (Br. "Vay Miklós: Hol van? Várjon még egy kicsit! Még nincs meg!) könnyebben fizeti a kamatot és könnyebben fizeti adósságait is. Szociális és politikai szempontból is hallatlanul fontos az, hogy milyen a magyar termés. Jó termés esetén hiába mindenféle politikai izgatás, egyetlenegy oldalról sem lehet kikezdeni akkorka magyar társadalmat. A szélsőségeknek elvész a talajuk a jó termés alkalmával. (Gaal Olivér közbeszól.) T. képviselőtársam talán azt gondolja, hogy a szélsőségek hangoztatásával oda céloztam. Megnyugtatom t. képviselőtársamat, nem oda céloztam. Alkotmányos életet élünk, az ellenzéknek jogai és kötelességei vannak, amelyeket tiszteletben kell tartani. (Dinnyés Lajos: Helyes, korrekt álláspont!^ Ha szélsőségekről beszélünk, akkor nem beszélhetünk azokról a parlamenti pártokról, amelyek itt alkotmányos fegyverekkel vívják meg a harcot. (Dinnyés Lajos: Helyes álláspont! — Egy hang a középen: Itt bent!) Ügy van. Vannak azonban a parlamenten kívül olyan csoportosulások és alakulások, amelyek rossz termés esetén nagy károkat tehetnek a magyar társadalomban. Örvendetes jelenség,