Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-128
460 Az országgyűlés képviselőházának vállalat, felét fizeti az illető alkalmazott. Ez jelenti azonban egyúttal a biztonságát annak, hogy a jövőben a nyugdíjat tényleg mindenki (megkapja. Minden olyan rendszer, amely ezen 12% alatt marad, magyarul mondva önámítás és pedig a vállalat részéről azért, mert vagy később fog a vállalat hihetetlen összegeket ráfizetni, Ihogy a fennálló hiányt pótolja, vagy pedig a nyugdíjasok nem fogják megkapni az illetményeiket. Rá kívánok mutatni arra, hogy ez nemcsak a Bszkrt.jnak, hanem az egész magyar közgazdasági életnek is igen súlyos és igen égető kérdése, amelyre felhívtam már a minisztertanács figyelmét is. Ezzel foglalkozni is fogunk, mert amikor a gazdasági élet pangott, amidőn a vállalatok nehéz helyzetben voltak, akkor koncessziók történtek részben olyan irányban, hogy a nyugdíj intézeti pénzeket a vállalatok tulajdonképpen nem külön kezelték, mint ahogyan kell, hanem igényibevették. Ha pedig az a helyzet megmarad és a vállalatok nem szoríttatnak a gazdasági helyzetnek megfelelően és észszerű időn keresztül az ilyen módon kölcsönkép igénybevett tőkének lassú visszafizetésére, akkor az új egyesület révén történő nyugdíjbiztosítás a jövőben illuzóriussá válik. Én tehát a Bszkrt.-alkalmazottak legjobban felfogott érdekében hívtam fel az illetékesek figyelmét arra,, hogy a nyugdíjbiztosítás a Bszkrt.-nál fikció, nincs meg, meg^ kell csinálni, az pedig máskép, mint a számok törvénye alapján nem csinálható meg. A Bszfert.-ot illető többi kérdésre vonatkozóan nem kívánok kitérni; a szociális elgondolást a keresztülvitelnél külön f hangsúlyoztam. Kérem válaszom tudomásul vételét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Flitelesüetlék : Tau ff er Gábor s. k. Baross Endre s. le. naplóbíráló-bizottsági tagok. 128. ülése 1936 május. 13-án, szerdán. Müller Antal: T. Képviselőház: Végtelenül sajnálom, hogy a belügyminiszter úr válaszát nem tudom tudomásul venni, mert az abban foglaltakat lehetetlenségnek tartom. Ma résztvettem egy ülésen, 'amelyen 2000 keresztény munkásember legkétségbeejtőbb helyzete tárult fel, úgy hogy lelkiismereti kötelességemnek tartottam ezt a kérdést idehozni. En úgy tudom, ihogy a Bszkrt.-nál tarifareform előtt állunk, tehát ezeknek a szegény embereknek a kisfizetését éppen a tarifareformmal kapcsolatosan szerintem meglehetne kímélni. Igaz az, amit a belügyminiszter úr mond, hogy a nyugdíj 12%. Ez rendben van, a 12%TOS alapot rendelje el a belügyminiszter úr, csak szükséges hogy gondoskodás történjék arról, hogy a munkások mostani keresetükben ne legyenek megrövidítve, hanem éppen a tarifareformmal kapcsolatosan találják meg a módját annak, — fizetésemelésben vagy valamilyen pótlékban — hogy visszakapják azt, amit nyűgdíjtöbbletként be kell fizetni. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a, belügyminiszter úr válaszát tudomásul vette. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. '* (Az ülés végződik éjszaka 1 óra 38 perckor.)
