Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 1 2. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak a Kisoroszi Legeltetési Társulatnál előfordult szabálytalanságokról és bűncselekményekről? Es mit szándékozik a miniszter úr tenni, hogy a Legeltetési Társulatnál érdekeltek közvagyona további kárt ne szenvedjen?« Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: T. Képviselőház! őszintén sajnálom, hogy ennél az interpellációnál a földmívelésügyi miniszter úr nincs jelen. Elnök: Méltóztassék hangosabban beszélni; nem hallom, amit mondani méltóztatik. Payr Hugó: Az ő távolléte miatt már kétízben halasztottam el az interpellációt, most azonban attól félek, hogy az események túlhaladják és ezért a miniszter úr távollétében is kénytelen vagyok elmondani. Budapesthez elég közel, talán 20—25 kilométer távolságra fekszik Kisoroszi község, amely azonban a kilometrikus távolságnál valójáhan sokkal messzebb fekszik, mert közlekedési lehetőségei annyira rosszak, hogy a községet megközelíteni tulajdonképpen csak úgy lehet, ha egy ócska és életveszélyes csónakon kel át az ember a Dunán, (vitéz Somogy vári Gyula: Nem is életveszélyes!) Egyetlen útját most csinálják Taihi falu felé. Ha a község közállapotait vizsgáljuk, azt találjuk, hogy azok még^ sokkal rosszabbak, mint amilyenek közlekedési lehetőségei, mert a község 15 esztendő óta harcot folytat a közigazgatás ellen és saját főjegyzőjével szemben s 15 esztendő óta a község belbékéje, nyugalma teljesen fel van dúlva. (Gr. Festetics Domonkos: Ahol az egyesült ellenzék volt, ott mindenütt fel van dúlva!) Vian ennek a községnek egy legeltetési társulata, amelynél 10 éven keresztül, 1921-től 1931-ig úgy gazdálkodtak, hogy sem közgyűlést nem tartottak az alapszabályok ellenére, sem elszámolást nem adtak, sem semmiféleképpen nem adtak módot a község lakosságának arra, hogy ebbe a gazdálkidásba betekintsen. Végre hoszszas erőfeszítés után 1931 március havában sikerült a, legeltetési társulatnál egy közgyűlést kierőszakolni, amelyen azután a község laikussága úgyszólván egyhangúlag a régi vezetőség ellen fordult, azt kibuktatta, hogy ne mondjam, kiebrudalta és új ügyvezetőséget választott. Minthogy abban a községben a, legeltetési társulat 10 esztendős gazdálkodásáról a legfurcsább és a, legkülönbözőbb dolgokat suttogták, — (beszéltek arról, hogy ott csaltak, loptak, gazdálkodás helyett vadásztak, beszéltek arról, hogy a vagyont és a jövedelmet egyaránt elherdálták és sem a .bevételekről, sem a kiadásokról jegyzéket,- vagy kimutatást nem vezettek — ezért a legeltetési társulatnak 1931ben újonnan megválasztott elnöksége eljárást akart indítani. Az eljárás (megindításához a vármegye alispánját kérték meg, hogy az alispán vizsgálatot indítson és 'az anyagi felelősséget állapítsa meg. Az alispán 1932-ben 30.104. számú rendeletéivel ezt -a vizsgálatot meg is indította. A vizsgálat eredményeként Zalán Reaső számvevőségi tanácsos egy hosszabb jegyzőkönyvet állított össze, amely kezemben van s amely a legsúlyosabb szabálytalanságoknak, hogy ne mondjom, (bűnügyeknek 250 pontban foglalt sorozatát állapítja meg. Ezekhen a szabálytalanságok legszélesebb skálája olvasható. Nemcsak az igazolódott be, hogy éveiken keresztül nem vezettek rendes KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. 28. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 457 könyvelést, de kiderült az is, hogy a,z eladott ingatlanokért befolyt pénzösszegeket nem fizették ibe; hogy levágtak marhákat, hárányokat, birkákat, kimérték ezeknek a húsát, de sehol annak nyoma nem található, hogy azokért va* lami pénz be is folyt volna. Az alispán megállapította, hogy az előzetes vizsgálat során a vagyon- és ügykezelésben nagyfontosságú szabálytalanság ós mulasztás történt. Ezután az ember aat hinné, hogy a vármegye teljes szigorral és energiával lépett fel a legeltető társulatnak az ellen a vezetősége ellen, amely ezeket á szabálytalanságokat elkövette. E helyett mi törtónt? E helyett az történt, hogy az alispán 31.233/1932. számú rendeletével megsemmisítette az új vezetőség megválasztását — az új vezetőségét — és nem az eMen fordult, amely a szabálytalanságokat elkövette. Ettől a perctől kezdve teljesen felborult a község békéje. Az emberek elkeseredéssel látták, hogy vagyonukkal hogyan gazdálkodnak és ez a rendelet kiölte belőlük a hitet abban a tekintetben, hogy a hatóságok az ő vagyoni érdekeiket komolyan megvédik. A társulat vezetője, — amely társulatot az alispáni rendelet tulajdonképpen elmozdított, ez az elmozdítás azonban valójában soha be nem következett — bűnügyi eljárást akart indítani az előző vezetőség ellen és ezért arra kérte az alispánt, hogy ezt a hiány-jegyzőkönyvet — mert így nevezték — adja ki nekik. Kérésükre az alispán a vizsgálat eredményének ismertetésével 1934 október 12-én 6472. 1934. K. B. számú rendeletében értesítette a társulatot, hogy a községi elöljáróságnak ezt a hiány-jegyzőkönyvet megküldötte és felhívta a társulatot, hogy arra negyven napon belül választ adjon. A hiány-jegyzőkönyv tehát a jelzett napon megérkezett a község főjegyzőjéhez. Negyven nap nagy idő, ez alatt sok minden történhetik, történt is, az azonban nem történt meg, hogy a jegyző az alispáni utasítás értelmében ezt a hiány-jegyzőkönyvet a legeltetési társulatnak kiadta volna. Nemcsak, hogy negyven nap alatt nem adta oda, de még négy hónap alatt sem. Ezért a társulat vezetősége .újból az alispánihoz fordult panasszal és kéréssel, az alispán úr most már 1935 január 25-én 8238/1935. szám alatt kelt rendeletében fegyelmi felelősség terhe amellett kötelezte az elöljáróságot, hogy a jegyzőkönyvet harminc napon belül adja ki a legeltetési társulatnak. A szigorú hangú alispáni rendelkezés ellenére Illés István községi főjegyző a jegyzőkönyvet még mindig nem adta ki a társulatnak. Igaz, hogy Illés István meg van szokva ahhoz, hogy az alispáni rendeleteket ne hajtsa végre. Illés István főjegyző több fegyelmi ügyet megúszott, sőt egyidőben idegeinek ápolására szanatóriumba vonult s a járási főszolgabíró írásos közlése szerint állásáról le is mondott. Ennek ellenére egyszerre csak visszaült a főjegyzői székbe és folytatta működését, mintha semmi sem történt volna. Az alispáni rendelkezés óta újból eltelt két hónap és a főjegyző még mindig nem teljesítette az utasítást. Ekkor 1935 március 4-én a 24.177/1935. sz. alispáni rendelet utasította a főjegyzőt, hogy a legrövidebb időn belül adja ki végre ezt a hiány-jegyzőkönyvet. Azt hiszem, mondanom sem "kell, hogy a főjegyző úr ezt a rendeletet sem respektálta és így önkéntelenül felmerül az emberben az a kérdés, hogy: niire Való akkor ez a drága közigazgatási appará64