Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

456 Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 18-án, szerdán. tetésével a középiskolai tanári kart a tanuló ifjúsáfípaík olyan irányú lelki nevelésére f szorítani,,, amely a jövőben az, ilyen 'téveszmékkel való megfertőzésnek a veszélyét már eleve kizárja?« Ez a kérdés röviden tulajdonképpen annyit jelent, hogy hajlaindó-e a kultusizjminiszter preventív intézkedéseket tenni, ajmelyek az ilyen téveszmék irányában való agitációt és az ifjúságnak a szélső kommunista eszmék száj máira vtaüó megnyerését elieve lehetetlenné fceszáfc Azt hiszem, aki a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak közel négyéves működését^ íigyelemmel kísérte, ebben a működésben máris választ nyer a feltett kérdésre. A kultuszminiszter úr számos esetben fejtette ki a Ház színe előtt és más helyeken is álláspontját az iskolareformra vonatkozólag. Kifejtette, hogy nézete szerint az iskola nem tesz eleget hivatásának és kötelességének, amikor ismereteket ad át az ifjúságnak, amikor tehát tanít, hanem talán még nagyobb mértékben szükséges az, hogy az iskola neveljen is, nevelő tevékenységet fejtsen ki valláserkölcsi alapon és nemzeti szellemben. A kultuszminiszter úr azonban nemcsak nyilatkozatot tett, hanem működésének ideje alatt két nagy törvényjavaslatot is terjesztett a Ház elé, amely törvényjavaslatok azután törvényerőre is emelkedtek. Az egyik a középiskolai oktatásról szóló törvény, a másik pedig az iskolai igazgatásról szóló törvény. A középiskolákról szóló törvény 1. §-ában a középiskola célját a következőkben jelelte meg (olvassa): »A magyar középiskola feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttassa és az egyetemi és más főiskolai tanulmányokra képessé tegye.« Ugyanennek a törvénynek szellemét és célját még világosabban és határozottabban juttatja kifejezésre a törvényt életbeléptető rendeletben foglalt intézkedés, amely azt mondja, hogy (olvassa): »Á középiskolai tanárságnak el kell követnie mindent, hogy mind a valláserkölcsi szempont, mind pedig a nemzeti szellem, a nemzeti tradíciókhoz való ragaszkodás, a nemzeti öntudat a nevelés és oktatás tekintetében minden vonalon érvényesüljön. Minthogy pedig — mondja az utasítás — a legjobb nevelési eszköz az elöljáró, a tanár jó példája, a magyar tanárnak minden igyekezetével arra kell törekednie, hogy személyében azt a nevelő, oktató ideált testesítse meg, mely követendő példája lehet a magyar tanulóifjúságnak.« A közoktatásügyi igazgatásról szóló törvény javaslatának indokolásában viszont a következőket mondja: »Törvényjavaslatom a nemzeti művelődés egységének alapelvéből, az egységes nemzeti világnézet kialakításának szükséges voltából indult ki.« Később pedig hangsúlyozza, hogy: »Az iskolafelügyelet kiépítése és egységesítése az eszköz az egységes nevelő szempontok szerint irányított egységes erkölcsi és nemzetnevelési rendszerbe illeszkedő iskolahálózat kiépítéséhez, a köznevelés egyöntetű és szakszerű irányításának és felügyeletének biztosításához. E célból létesülnek minden tan kerületben a kerület különböző irányú iskoláinak kiváló pedagógusaiból alakuló és nevelésügyi véleményezésre hivatott tankerületi tanácsok és e végből épül ki a közép- és középfokú iskolák iráuyában a tanulmányi felügyelő, a népiskolák irányában a körzeti iskolafelügyelőknek olyan sokszor követelt és olyan sokszor szükségesnek megjelölt és sürgetett intézménye«. T. Ház! Azokat az intézkedéseket, amelyekre most bátor voltam rámutatni, kiegészíti a kultuszminiszter úrnak az a munkája, amelyet a tanárnevelés, a tanárképzés terén indított meg és amelynek célja az, hogy a tanárok ne csak szakemberek legyenek, hanem kiváló és példás nevelői is legyenek az ifjúságnak. Azt hiszem tehát, hogy azok az intézkedések, amelyek szükségesek az olyan káros agitáció megszüntetésére és megelőzésére, amilyen káros agitáció következménye volt az ifjúság eltévelyedett részének kommunista irányban való megmozdulása, máris megtörténtek. Azt mondhatja mégis az interpelláló t. képviselő úr, vagy más valaki: hogyan lehetséges, hogy ezeknek az intézkedéseknek ellenére is ez az agitáció mégis bizonyos fokig sikerre vezethetett? Megnyugvással állapítom meg, amint az interpelláló képviselő úr beszédéből is láttuk, hogy az a mozgalom, amely Budapesten bizonyos körökben elterjedt, az ifjúságnak egy nagyon jól körülhatárolható, igen szűk körére terjedt csak ki. (Úgy van! jobbfelől.) Másodszor azt kell válaszolnom erre a bekövetkezhető megjegyzésre, hogy természetesen ezek az intézkedések, amelyek a törvényben, a végrehajtási utasításban, a miniszter rendeleteiben foglaltatnak, a maguk üdvös hatását csak évek múlva fogják teljes mértékben megmutatni és eredményezni. Legyen azonban meggyőződve az interpelláló t. képviselő úr is és a Ház is, hogy az a munka, amely ezekkel a törvényes rendelkezésekkel megkezdődött, napról-napra folyik. A részletintézkedésekben és az általános összefogó intézkedésekben egyaránt azon munkálkodunk nap mint nap, hogy az ifjúságnak nemzeti irányban, megfelelő erkölcsi alapon való nevelése biztosíttassék és az ilyen agitáció sikere eleve ki legyen zárva. Azt hiszem, a t. Ház is bízik abban, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak ez a munkája kellő eredménnyel fog járni, bízik abban, hogy a jövőben mindinkább lehetetlenség lesz az, hogy alapot és talajt nyerhessen egy ilyen káros agitáció és éppen ezért kérem, méltóztassék ezt a választ megnyugvással tudomásul venni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a belügyminiszter úr válaszát tudomásul veszi. Kérdem most, méltóztatik-e a vallás- és közoktatásügyi államtitkár úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház az államtitkár úr válaszát tudomásul veszi. Következik Payr Hugó képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz és a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a Kisoroszi Legeltetési Társaságnál előfordult szabálytalanságok tárgyában. 1, Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Kisoroszi község főjegyzője felsőbb hatóságoktól érkezett rendeleteket nem hajtott Yégxel És tud-e azokról az áldatlan állapotokról, melyek Kisoroszi község békéjét a község főjegyzőjének magatartása miatt feldúlták?