Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán, 451 jórésze a kommunista tanokra való előkészítést előzőleg már a »Magyar Cionista Sövetség«, »Somér Hacair« ifjúsági tagozatának a moz­galmában való részvétele isorán kapta meg, kérdem a belügyminiszter urat: hajlandó-e minden rendelkezésre álló eszközzel, és ha másként nem megy, az egyesület ezen ifjúsági tagozatának azonnali feloszlatásával is gon­doskodni arról, hogy a jövőben egy kormány­hatóságilag láttamoztt alapszabály alapján működő egyesületnek egyik tagozata az ál­lami és társadalmi rend felforgatására irá­nyuló tévtanokilak és téveszméknek hirdetője ne lehessen! Miután továbbá uiegállapíttatott, hogy a gyanúsított diákok és diáklányok összeseid nem kevesebb, mint tizenegy középiskolának a növendékei közül kerültek ki, amely körülmény a mellett a jogos feltevés mellett szól, hogy a jelenleg is érvényben levő középiskolai neve­lési rendszer mellett a tanári kar az ifjúság lelki életével való intenzív foglalkozásra vo­natkozó szolgálati kötelezettségek teljesítését könnyedén is felfoghatja, kérdem a kultuszmi­í tszter urat: hajlandó-e, ha a jelenlegi szabályzat arra nem volna alkalma«, egy szigorúbb nevelési szabályzat sürgős életbeléptetésével a közép­iskolai tanári kart a tanulóifújságnak olyan irányú lelki nevelésére szorítani, amely a jö­vőben az ilyen téveszmékkel való megfertő­zésnek a veszélyét már eleve kizárja? — Ger­gelyffy András s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Gergelyffy András: T. Képviselőház! Te­kintettel interpellációm anyagának terjedel­mesebb voltára, tisztelettel kérem beszédidőm­nek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszab­bítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Gergelyffy András: T. Képviselőház! A budapesti államrendőrség, amint méltóztatnak tudni, a folyó év március havában egy kom­munista szervezkedésről rántotta le a leplet. A szervezkedés egyes budapesti középiskolák tanulói között kapott lábra. Annakidején a na­pilapok egy pár napon keresztül részletesen ismertették est az ügyet, újabban pedig az a körülmény ad ennek az egész kérdésnek ak­tualitást, hogy a budapesti királyi büntetőtör­vényszék és vele párhuzamosan a fiatalkorúak bírósága ebben a kommunista bűnperben a íotárgyalást a közeli nanokra kitűzte. Amidőn én abból a felfogásból kiindulva, hogy ennek a. kérdésnek a bűnügyi részén kí­vül vannak általános közbiztonsági és neve­léspolitikai vonatkozásai is, arra határoztam el magam, hogy ebben az ügyben interpellá­ciót intézek a .belügyminiszter és kultuszmi­niszter urakhoz. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy egyáltalán nem a szenzáció­hajhászás gondolata, illetőleg szándéka veze­tett engem, hanem az a határozott és komoly meggyőződés, hogy ezzel a cselekedetemmel valóban a közérdeket szolgálom. {Élénk he­lyeslés u jobboldalon és a középen.) A közér­deket szolgálom azért, mert egy olyan ügynek, egy olyan sajnálatosan megtörtént esemény­nek: nía már felderített rejtelmeit hozom ide a t. Ház, az ország közvéleménye elé, amely mélységes megdöbbenést és jogos felháboro­dást váltott ki az egész magyar közvélemény­ben, mert mindnyájunk legszentebb érzésével •— a magyar nemzeti érzéssel — szemben rej­tegetett magának igen komoly és — Ura nem sikerült volna ezt az egész ügyet már csírájá­ban elfojtani, — esetleg súlyosabb következ­ményekkel is járható veszedelmet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) De idehoztam ezt az ügyet azzal a szán­dékkal és abban a reményben is, hogy ezáltal a t. miniszter uraknak alkalmat szolgáltatok arra, hogy ennek, az állami és társadalmi rend biztonságát veszélyeztető bűncselekmény­nek az ügyével kapcsolatosan, interpellációmra adandó válaszukban, az egész ország közvéle­ményét megnyugtató és mindnyájunknak meg­zavart lelki békéjét és lelki egyensúlyát helyre­állító nyilatkozatokat tehessenek. De egyenesen rá is térek magának a tény­állásnak a rövid ismertetésére. Előrebocsátom, hogy ennek az ismertetésnek a során igyekezni fogok a teljes tárgyilagosság alapján maradni és kerülni fogom a szenzációhajhászásra alkal­mas mozzanatok felsorolását. Szigorúan ragasz­kodni fogok kizárólag azoknak az adatoknak az ismertetéséhez és felsorolásához, amelyek en­nek az egész ügynek a megismeréséhez és az abban való tisztánlátáshoz elengedhetetlenül szükségesek. T. Ház! A budapesti főkapitányság politi­kai nyomozó főcsoportja preventív szolgálatá­nak teljesítése közben bukkant nyomára annak, hogy Budapesten az Izabella-utcai felsőkereske­delmi iskolában kommunista szervezkedésre valló tünetek mutatkoznak. A késedelem nélkül levezetett nyomozás azután megállapította, hogy ennek a szervez­kedésnek élén Szigeti Péter 18 éves, izraelita vallású, kereskedelmi akadémiai hallgató áll, aki kihallgatása során beismerte, hogy körül­belül két év óta foglalkozik szélsőséges, bal­oldali eszmékkel. Ez a Szigeti Péter a múlt év nyarán a ker­tészutcai cionista egyesületben megismerkedett egy Szegő János nevű diákkal, aki a pesti izraelita hitközség reálgimnáziumának növen­déke, (vitéz Bánsághy György: Szegőnek hív­ták?) Igen. (vitéz Bánsághy György: Azelőtt?) Azt nem tudom. A vele való többszöri találko­zás és beszélgetés során tapasztalta azután, hogy ez a Szegő János is bolsevista velleitású fiatalember. Megérlelődött tehát Szigetiben az elhatározás, hogy Szegőt bevonja a diákmozga­lomba és rajta keresztül igyekszik a zsidó gim­náziumból diákokat a mozgalom céljainak meg­nyerni. így indult meg és fejlődött ki szisztemati­kusan ez a szervezkedés egészen odáig, míg csak a folyó évi március hó 27-én Szegő Jánosnak Aréna-út 19. szám alatt lévő lakásán 18 közép­iskolai tanulónak — akik éppen kommunista szemináriumot tartottak — az őrizetbevétele meg nem történt. A Szigeti Péter és társai ellen az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921 : III. te.-be ütköző bűncselekmény miatt folyamatba tett eljárás során azután megálla­pítást nyert, hogy a kommunista mozgalom nem kevesebb, mint 11 középiskolának a tanulói közöt kapott lábra. Ezek az iskolák — ha szabad ezeknek fel­sorolásával a t. Ház szíves türelmét igénybe vennem — (Halljuk! Halljuk!) névszerint a kö­vetkezők: a báró Wesselényi Miklós felsőkeres­kedelmi iskola, a II. Kákóczi Ferenc fiú-felső­kereskedelimi iskola, a Budapesti Kereskedelmi Akadémi Budapesti Kereskedelmi Akadé­mia egyéves kereskedelmi szaktanfolyama, a 63*

Next

/
Thumbnails
Contents