Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 443 Ezzel kapcsolatban most csak közbevetőleg egy lehetőséget említek fel, csak azért, bogy elejét vegyem annak, hogy esetleg pártvezérünket ki ne adják. (Zaj a jobboldalon. — Dinnyés Lajos közbeszól. — Propper Sándor: Tíz az egyhez, hogy felmentik. — Zsindely Ferenc: Inkább arra a fotókópiára fogadna!) Mert hiszen előfordulhat az az eset is, hogy itt most a plénum megállapítja, hogy pártvezérük szavai kimerítik a rágalmazás összes kritériumát^ a törvény értelmében megadja a felhatalmazást az ügyészségnek. (Kölcsey István: Több lesz az még a végén! — Dinnyés Lajos: A bíróság^ fogja eldönteni!) és esetleg, amikor ez a kérdés a kir. főügyészség megkeresése folytán a mentelmi bizottsághoz kerül, a mentelmi bizottság azt fogja javasolni, hogy a Ház ne adja ki. (Kölcsey István: Ügy kiadja, hogy csak úgy ropog! Na! — Dinnyés Lajos: Eckhardt maga akarja ezt! — Propper Sándor: A bíróság meg úgy felmenti, hogy csak úgy durrog!) Nem tudom, közbeszóló képviselőtársam tagja-e a mentelmi bizottságnak? (Kölcsey István: Nem vagyok! Akkor nem szóltam volna közbe!) Molnár képviselőtársam azonban tagja és akkor engedje meg: mégsem való, hogy igy prejudikáljon a dolognak. (Molnár Imre: Saját álláspontomról beszélek! — Kölcsey István: Éppen akkor nem mondtam volna, ha tagja lennék!) Még nem méltóztatott meghallgatni a gyanúsítottat, csak az egyik oldalról látta az ügyet, már pedig a pártatlan bíró azt mondja: Audiatur et altéra pars. (Molnár Imre: Ott leszek! Majd meghallom!) De már előre méltóztatott kijelenteni, hogy úgy kiadják, hogy csak úgy ropog. (Kölcsey István: Azt én jelentettem ki, aki nem vagyok tagja a mentelmi bizottságnak!) En csak arra a lehetőségre mutatok rá, hogy hátha még sem méltóztatik kiadni, mi történik akkor? (Zaj.) Ez után a közbevetés után imponáló volt az, hogy az egész kormány nevében felállott a belügyminiszter úr és felolvasott egy előre elkészített enunciációt, ahogy fontos ügyekben szokták tenni, mondjuk egy fontos külpolitikai kérdéssel kapcsolatban. (Zsindely Ferenc: Még azt vélik, hogy a kisgazdapárt nem fontos?!) Azt magyarázom éppen. (Zsindely Ferenc: Ezen megvan lepődve!) Méltóztassék bevárni, t. képviselőtársam; hiszen ezért akarok ünnepélyes köszönetet szavazni önöknek. (Derültség a jobboldalon. — Zsindely Ferenc: Váratlan meglepetés, hogy valaki komolyan veszi őket! — Dinnyés Lajos: Előadó úr, tessék az emelvényre felülni! Ott a helye! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dinnyés képviselő úr ne! dirigáljon, hanem inkább maradjon csendben! (Derültség.) Horváth Zoltán: Külügyi kérdésekben látjuk azt, hogy a külügyminiszter úr feláll és felolvassa a maga eniunoiációját, amelyben a szavak elhelyezésének is súlya lehet. Akkurátusan épp így volt ez is elkészítve és a legnagyobb precizitással felolvasta a mimlszlter úr, hlogy a kormány egyetlenegy politikussal, egy pártvezérrel szemben szükségesnek tartotta, hogy korporative felvonuljon és itt az ország színe előtt enunciációt olvasson fel. (Zsindely Ferenc: Erre már csakugyan naivot kellett mondani!) Hálásan\ kösBönnük! (Kölcsey István: Szívesen, máskor is!) Hálásian köszönjük, mert. hiszen ez a mi népszerűségünket, amely amúgy is megvan, csak növeli. (Derültsén o, jobboldalon. — Zsindely Ferenc: Amely amúgy sincs meg!) A statisztikát méltóztassék nézni, t. képviselőtársam! Méltóztassék összeszámolni a legutóbbi országgyűlési képviselőválasztások alkalmával leadott szavazatokat (Zsindely Ferenc: A Hegymegi Kiss Pál-féle statisztika!) s akkor meg méltóztatik látni, hogy a szavazatok arányában egyrészt nekünk sokkal több mandátumhoz volna jogunk, másrészt pedig népszerűségünk kétségtelen! (Kölcsey István; Megmondta Dinnyés, hogy Szigetváron milyen népszerűek voltak! Maxi a záptojással! — Zsindely Ferenc: Dinnyés, nagyon imád a nép? — vitéz Bánsághy György közbeszól.) Elnök: Bánsághy képviselő uralt, kérem, szíveskedjék csendben maradni! Horváth Zoltán: Én azt hiszem, t. képviselőtársaim, hogy ezt az. egész ünnepélyes aktust nem méltóztattak végiggondolni. (Zsindely Ferenc: Szerencsére végiggondolta helyettünk Horváth!) Nem gondolták, hogy ezzel a ténykedésükkel nem önöknek, hanem nekünk használnak. (Zsindely Ferenc: Mindig használunk szívesen! — Zaj.) Azután a kivonulásit, amit a t. urak rendeztek, (Dinnyés Lajos: Minden héten tessék ilyet csinálni!) megkoronázása volt ennek a taktikának, amely taktika nekünk volt hasznos, (Propper Sándor: Val mikor vezérük violt. pár hoppal ezelőtt! — Zaj.) de egyúttal kiderült az is, hogy azi az egyetértés, amelyet a mi pártvezérünk kétségbevont és amely szerinte a kormányban sem volna meg, tényleg nem százszázalékos. Eszembe jutott most egy vicc, engedjék meg t. kénviselőtár»niini hoo-v elm^ndii^im, (Halljuk! Halljuk! — Brogli József: Rituális?) Egészen az. Ez, a vicc arról szól, hogy Kohn és Kohné naphosszat veszekszenek otthon, tányérokat csapkodnak egymáshoz. A szomszéd Grünné ezt bálija, amiből látja, hogy milyen rosszban vannak Kohn és a felesége. (Zsindely Ferenc: Nem a kisgazdapártban történt ez? — Dinnyés Lajos: A miniszterek között!) T. képviselőtársam^ nálunk ez nem történhetik meg, mert a mi pártunkban sem^ Kohn. sem Kohnné nincsen, (Mozgás és zaj a jobboldalon.) de ezt a t, túloldal nem mondhatja el magáról. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Kenyeres-Kaufmann!) Ha talán ni^cs is ott Kohn és Kohnnné és ha nem is Kohnnak hívják, még is van ott Kohn. (Zsindely Ferenc: Lehet, hogy^ önöknél nines Kohn, de van tányéresapkodás!) Mondom, Grün úr örült ennek iá családi veszedelemnek. Kohn úgy állott boszszút ezért, hogy kimenve másnap a Ligetbe a feleségével, azt mondta neki: karolj belém, hadd pukkadjon a Grün, ha látja, hogy mégis jóban vagyunk. (Felkiáltások jobbfelől: Ennyi az egész viccï! így ülnek együtt Dinnyés meg Rakovszky! — Dinnyés Lajos: Miért?) így volt ez a kormánnyal is. Annyit beismertek, hogy igenis vannak köztünk nézeteltérések, ezeket a nézeteltéréseket azonban kiküszöböljük. (Mozgás és zaj a, jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. Horváth Zoltán: Ezt azután lehet akárhogy is csűrni-csavarni, ez a tényen nem változtat. Mi tehát itt a Ház előtt ünnepélyesen köszönjük meg ezt a t. túloldalnak, (vitéz Somogyyáry Gyula: Mást nem is csinálhat, mint hogy jó arcot vág hozzá! — vitéz Bánsághy György közbeszól. — Zaj. — Dinnyés Lajos: Halljunk egy beszédet Bánsághytól. Folyton csak közbeszól! Nagyon ingerült!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne csináljanak konkurrenciát a szónoknak! (Derültség.) 62*