Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 1 Iákat közömbösítik, az irodalmi és művészeti szabadsággal visszaélnek és a sajtóban egy olyan ferde ''korszellemet akarnak csinálni, amely ezek felett a kérdéseik felett fölényesen átsiklik és

r nem néz ezeknek velejébe. Európa ma már két sarkában ég és nekünk tudnunk kell, hogy Európát megmenteni nem lehet,, ha a bolsevizmussal nem tudunk leszámolni. De mi szem beszállunk azzal a türelemmel is, amellyel a kormány tűri, hogy néhány kótyagos ember itt Magyarországon pogánykultuszt csináljon, (Ügy van! a baloldalon.) hogy itt néhány zavarosagyú fantaszta a faj imádat jegyében hó'kusz-pókusaokkal próbáljon a közönség közt tévhitet teremteni, hogy keresztény gyermekeket az. arcukon saktoljanak meg mindenféle badar szertartás közt. Ez ellen kifogást emelünk és kérjük a kormányt... (Horváth Zoltán: Azt mondják, csak lekvárral kenték be!) Nem bánom, akármivel kenték be, de mindenesetre kérem a kormányt, hogy ezen a téren se ismerjen kíméletet, valljon színt és vessen véget ezeknek a komédiáknak, mert nem lehet eléggé védelmezni a babonáktól és szektáktól amúgy is túlterhelt magyar nép erkölcsét és hitét, ha ilyen dolgoknak tért engedünk, vagy ha az ilyen térfoglalásokat meg nem szüntetjük. Mi nemzetmentő politikát akarunk csinálni és mindenkivel készséggel dolgozunk együtt, aki ezien a világnézeti alapon nemzetmentő politikát akar csinálni, de csak a keresztény világnézet alapján. Mi, akik ezt akarjuk, azt hisszük, hogy meg kell érteniök egymást ebben a Házban is azoknak, akikben megvan ez a goncKolkoziás, aikikben megvan ez az érzés, akiknek ez a szándékuk és alkiknek elvei közösek a mieinikkel. Én tehát azzal zárom igénytelen felszólalásomat, hogy én több és pozitívebb alkotó kereszténységet kérek a kormánytól, ebből folyólag több, pozitívebb és intézményes szociális munlkát és ezentúl még nagyobb és szeretetteljesebb megértést a székesfőváros iránt. Elnök: Szólásra következik Gaal Olivér képviselő úr. Gaal Olivér: T. Képviselőház! A mai nap eseményei felhatalmaznak engem arra, hogy a legnagyobb köszönetet mondjam a mélyen t. kormánynak és a mélyen t. túloldalnak azért a cselekedetért, amelyet velünk szemben ma elkövetett. (Halljuk! jobbfelől.) Soha nagyobb elégtételt még ellenzéki párt nem kapott és annak vezetője nem kaphatott, mint amilyenben ennek a pártnak része volt. Kötelességemnek tartottam ezt elmondani azért, hogy erről az ország tudomást szerezhessen; tudtommal ebben az időben privát fagylaltozást is rendeztek a Háziban, ami a parlamenti munka közepette talán mégsem egészen megfelelő. Azt méltóztatnak hangoztatni a túloldalon, különösen pedig a kormányelnök úr részéről, hogy ő a türelmes és óvatos részletmunkák embere és így óhajtja az ország boldogulását elérni és az országot a boldogulás felé ivezetni. Ebben a miniszterelnök úrnak teljesen igaza van, mert ő tényleg a türelem álláspontjára helyezkedett, az ország pedig immáron négy éve, — mint beszédem további során ki fog majd tűnni — tényleg türelmesen várt arra, hogy ez a kormány egyszer végre valahára már olyan intézkedéseket hozzon, amely intézkedések az ország javát szolgálják és a nép általános érdekeinek, céljainak megvalósítását mozdítják elő. Ezzel szemben azonban mi nem a nép érdekeiért küzdő politikát látjuk a miniszterelnök úr eddigi politikájá'. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 431 ban, hanem a személyi kultusz politikáját, az ő egyéniségének kiemelését, és minden egyéb kérdés félretevésével, egyedül ennek a célnak szolgálatát. Amikor tehát ezt megállapítani vagyok kénytelen» mielőtt a költségvetés további tárgyalására rátérnék, engedjék meg nekem, hagy már beszédem elején megállapítsam, hogy téves az a beállítás a mélyen t. túloldal és a kormány részéről, mintha ez a négyéves politika bármi fék? eredményt hozott volna az. ország boldogulása érdekében. Ennek éppen az ellenkezője történt; hogy miért, azt majd később fogom elmondani. Azt méltóztattak állítani a költségvetéssel kapcsolatban, hogy a helyzet javulása állott be. Megengedem, el is hiszem, hogy bizonyos vonatkozásban ez a helyzet áll fenn, ha azonban jobban meg méltóztatnak nézni a vidék helyzetét és meg méltóztatnak vizsgálni azokat az állapotokat, amelyek falun vannak, nem hiszem, hogy ilyen optimizmussal nyilatkoznának a helyzet javulásáról, mint amilyennel itt Budapesten teszik. A falvakon — most már nemcsak az Alföldön, hanem a Dunántúlon is — a legnagyobb nyomor előtt állunk. Szerencsére jók a terméskilátások, de kérdés, olyan lesz-e ennek az esztendőnek a termése, mint amilyennek Ígérkezik. Ha talán olyan lesz

; megússzuk ezt az időt és megússzuk ezt az évet' nagyobb bajok nélkül. Ha azonban ez a termés sem lesz jó, akkor méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy az a politika, amelyet a kormány ebben az országban meghonosított, nem vezethet másra, mint csak az ország olyan fokú elszegényedésére, amelyből a legnagyobb bajok származhatnak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A földbirtok jövedelmezőségére vonatkozó statisztikában is bizonyos felfelé menő tendenciát mélóztatnak állítani. Azt hiszem, itt el méltóztatnak felejteni azt, hogy azok az elárverezett birtokok, amelyek tőkeerősebb kezekbe kerültek, jobb helyzetbe jutottak, mint voltak azoknak a kezén, aikiket elárvereztek. Ezek viszont a -statisztikában nem szerepelnek. Ha azonban a kitelepítettek és az elárverezettek szociális kérdését és ezeknek az árveréséknek szociális téren való megvilágítását nézzük, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy szociális téren ezeknek a következménye nem lehet más és ez nem vezethet másra* csak a falusi helyzet rosszabbodására. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Azt méltóztatott állítani, hogy a gazdaadóssagolíat véglegesen rendezték. (Dinnyés Lajos: Ez csak állítás!) Nem tudom, hogy a gazdaadósságoik végleges rendezése mikor és hol történt meg. (Dinyés Lajos: Titokban csinálták!) mert Magyarországon ez nem történt meg, és eddig még nincs tudomásom arról, hogy itt bárkinek is véglegesen rendezték volna az adósságát. Ezt azonban hangoztatták, és ez mindenesetre igen jó volt politikai kortesfogásnak. A lényeg azonbari mégis esak az, hogy itt gazdaadósság-rendezésről beszélni nem lehet. (Ügy van! Üqy van! a baloldalon.) Nem tudom, milyen alapon méltóztatnak állítani, hogy a gazdaadóssáffok rendezése megtörtént, mert hiszen csak 55.000 ember lett védetté és ezeknek a védettsége is csak úgy tartható fenn, ha fizetni tudnak, (Mózes Sándor: Most sorban megszüntetik!) Igen, most sorban mee-szüntetik ezeket a védettségeket, és ennek következtében épnen úgy árverezik őket, mint azokat. aMket eddig védettség nélkül is árvereztek és árve-