Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

432 Az országgyűlés képviselőházának rezsi fognak ezután is. Ha ezt adósságrendezésnek nevezik, aikkor nem mondhatunk mást, mint azt, hogy ez semmi egyébre nem jó, mint politikai cselfogásra. (Darányi Kálmán földmí« velésügyi miniszter: Hát a kamatredukció semmi? Semmi a 10 holdon aluli birtokok földadómentessége? — Horváth Zoltán: Az kevés! A bankok jártak jól, mert elveszett pénzüket megkapják! — Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Ehhez nagy elfogultság és rosszindulat kell! — Horváth Zoltán: Nagyon kevés ez!) De nemcsak 55.000 adós gazda van ebben az országban, hanem 340.000, és van még egy csomó kisiparos, is. Amikor tehát a gazdaadósságok végleges rendezéséről méltóztatnak beszélni, akkor itt ebben a Házban ezt a kijelentést vissza kell utasítanunk, mert ez a kijelentés nem felel meg a tényeknek. (Mózes Sándor: Négyszer annyian kimaradtak!) Meg méltóztattak ígérni a kartelek megrendszabályozását is. (Dinnyés Lajos: Megszűnt 22 kártel — Lengyelországban! — Derültség a baloldalon.) Méltóztassanak megmondani, hogy melyik kartel az, amelyet Magyarországon megszüntettek, egy-kettő kivételével? (Dinnyés Lajos: Melyik kartelvezér nem lett kegyelmes úr?) Melyik az a ikartelvezér, aki nem lett kegyelmes úr, vagy legalább is méltóságos úr? (Horváth Zoltán: Attól függ, hogv mennyi pénzt adott a választásokba!) Méltóztassanak nekem megmondani, megtörtént-e ^ezeknek a kar teleknek a megrendszabályozása, annak az árpolitikának ellenére, amelyet folytatnak; már hosszú évek sora óta és ezenkívül még a vámvédelmet is élvezik! Kérdem, nem volna-e célszerű belenézni ebbe a kérdésbe és nemcsak azt hangoztatni, hogy a^ karteleket meg kell rendszabályozni. (Pinezich István: Jön majd az új karteltörvénv! — Dinnyés Lajos: Van karteltörvény! — Pinezich István: De rossz! — Dinnyés Lajos: Akkor sofort jöjjön az új törvény! — Pinezich István: Fog jönni! Be van jelentve! — Mózes Sándor: Gyorsvcnati sebességgel kellett volna már régen megcsinálni!) A kartel megrendszabályozását is két részre osztanám. Mert amikor luxuscikk ékről van iszó, amikor valaki luxuscikkeket tud magának venni, akkor nem szüséges a kartelek megrendszabályozása. Közszükségleti cikkeknél, mezőgazdasági cikkeknél, azután pedig a szegényebb néposztály ruházati cikkeinél, azokban igenis szükséges a kartelek letörése és szükséges a karteláraknak a mezőgazdaság jövedelmezőségével és a föld árával való arányosítása. Ezt hangoztatja az ellenzék mág évek hosszú sora óta. a kormánypárt is — amint ezt már rövid idő óta tapasztalom^— ugyanezt mondja. De a hatalom az önöké, erre vonatkozólag azonban semmiféle konkrétum a Ház elé még nem került. (Rátz Kálmán: Mi kartel? : Szeretném, ha definiálná a képviselő úr! — Zaj a baloldalon.) Nem vagyunk iskolában, a képviselő úrnak nincs jogában tőlem bármiféle magyarázatot kérni. (Dinnyés Lajos: Hogy lehet ilyen hangon beszélni?) Elnök: Csendet kérek, Rátz Kálmán és Dinnyés Lajos képviselő urak! Gaal Olivér: Azonkívül itt van még^ az adórendszerünk kérdése is. (Dinnyés Lajos: Hogy mi az az adó, azt majd megmondja Rátz Kálmán! — Rátz Kálmán: Szívesen! Gyerünk ki ! — Derültség!) Valami 81 vagy 82 féle adót fizetünk ebben az országban; igaz, hogy foglalkozási ágak szerint elosztva, de 1 28. ülése 1936 május 13-án, szerdán. végeredményben, megmondom őszintén, egyikünk sem tudja, hogy hányféle adót fizet és miért fizeti azokat. (Horváth Zoltán: Nyolcvannégyfélét!) Mi tehát az adóreform sürgős megvalósítását kérjük és követeljük, hogy egyszer végre már végleges adórendezés kerüljön a parlament elé, s hogy adórendszerünk egyszerüsíttessék abból a célból, hogy mindenki kiismerhesse magát abban a tekintetben, hogy mit fizet és miért fizet. (Mózes Sándor: Mire költik el a pénzt?) Szükséges azonkívül az illeték kérdésének a megrendszabályozása is, mert hiszen amikor egy szegény ember bemegy például a községházára a jegyzőhöz és kérvényt akar vele Íratni, legelsősorban lefizet bélyegilleték címén 2 pengőt s amikor ezt lefizette, akkor a jegyző nagyon sok esetben, — attól függ, hogy ki az a jegyző — 10—20—30 pengőt kér azért, hogy azt a kérvényt megírja. (Horváth Zoltán: Jó kortesek!) Ha ez tűrhető ebben az országban és erre az igen t. túloldal nem tud valamilyen általános rendszabályt hozni és nem tudja ezeket a visszás állapotokat véglegesen megszüntetni, (Horváth Zoltán: Rendelet van rá, hogy szabad magánmunkálatokat folytatniuk, mert főkortesek!) akkor nem áll a helyzet magaslatán és nem ismeri a falusi jegyző ténykedéseit, szemben a magyar néppel, különösen pedig azzal a népréteggel, amely ellenzéki mer lenni. Az adóbehajtások kérdése is a jegyzőkre van bízva. A jegyzők azok, akik elsősorban referálnak az adóhivataloknak, a pénzügyigazgatóságoknak, és ezek a jegyzők, miután nem állanak a helyzet magaslatán és politikai szempontból bírálják el a kérdéseket, nem lehetnek alkalmasak arra, hogy olyan emberek felett ítélkezzenek, illetőleg javaslatokat tegyenek ítéletek megtételére, akik pártoskodnak, pártemberek. (Ellenmondások jobbfelől. — Horváth Zoltán: A titkos választójogot meg kell csinálni, akkor nem lesz szükség jegyzőkre! — Pinezich István: Univerzális gyógyszer! — Horváth Zoltán: Az mindenre gyógyszer. — Zaj. — Elnök csenget.) Bár távol áll tőlem az, hogy a tisztviselő; osztályt bármiféle vonatkozásban is bántani akarnám, azonbanl sokalljuk és le kell szállítani idővel a személyi kiadásoknak azt a percentjét, amely a mostani költségvetésben mutatkozik. 532%-os személyi kiadást a költségvetés főösszegéből ez az ország nem bír el. (vitéz Balogh Gábor: Ebben egyetértünk! — Dinnyés Lajos: Akkor miért csinálnak ilyen költségvetést? — vitéz Balogh Gábor: Muszáj! Mit csináljunk a nyugdíjterhekkel? — Horváth Zoltán: Rassay adott be indítványt a 10.000 pengőn felüli nyugdíjakra vonatkozólag! — Zaj.) Elnök: Elvégre mégis Gaal Olivér képviselő úr a szónok, méltóztassanak csendben maradni. Gaál Olivér: Beszélnünk kell azonkívül, — éppen itt van a mirliszter úr is — a földmívelésügyi tárca dotálásáról is. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a kérdést idehozzam a ház elé. Amikor azt látjuk, hogy a földmívelőosztály eben az országban/ az összlakosság 56%-át teszi ki, ugyanakkor ez a tárca csak 40 millió pengővel van dotálva. Itt vetődik fel azután újra a földbirtokpolitika és a telepítés kérdése is, mert hiszen ez a földmíveléisügyi tárca keretébe kell hogy tartozzék, a mellet a dotáció mellett azonban nem csodálom, ha a földmívelésügyi miniszter úr nem tudott többet beállítani a telepítés céljaira, mint amenynyit tényleg beállított. (Darányi Kálmán föld-