Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-128
430 Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. mi állunk. Azt szeretném, ha ezt a kormány nemcsaík hangoztatná időnkint, hanem intézményes cselekedetekkel bizonyítaná is. Azt szeretném, ha azok a javaslatok, amelyeket a családvédelem, erkölcsvédelem, gyermekvédelem, házasságvédelem terén ígértek, tényleg meg is valósíttatnának, ha azok tényleg a törvényhozás elé kerülnének. Erre megvan a lehetőség és megvan az alkalom, mert hiszen maga az igazságügyi államtitkár úr, aki a törvényalkotás műhelyénél van, állapítja meg, hogy: »Azoknak, akik akár mint törvényhozók, akár mint törvényszerkesztők, a mai közéletben élnek, az a hivatásuk, hogy megszabják az embertársaik által követendő életformák irányelveit és ezek lényeges tulajdonságának kell lennie a mélységes és nemcsak külső formákban (megnyilvánuló, hanem iaz Úristen parancsainak követésében teljesülő aktív és hitvalló vallásos életnek, mert az emberi törvények csak akkor jók, csak akkor helyesek, ha azokból az örök és soha nem változó erkölcsi normáikból merítik életerejüket, amelyeket^ az egyház kétezer év óta minden együttélés alfájának és Omegájának tart.« Mi teljesen aláírjuk az igazságügyi államtitkár úrnak ezeket a megállapításait és állítjuk azt, hogy csak az f ilyen keresztény lélek tud a mai bajokon segíteni, állítjuk azt, hogy csak az ilyen keresztény lélekben lehet az a szeretet, az az áldozatkészség, az az önfeláldozás, amely az ilyen politikai működéshez és az ilyen törvényhozói működéshez szükséges. Mi állítjuk, hogy csak ez a lélek képese az altruizmusra és a szociális érzésre, állítjuk azt, hogy erkölcsi alapot egy ilyen testületnek sem adhat (más, mint csak az evangélium parancsai. Minden egyéb erkölcstan csak pótszer, minden egyéb erkölcstan csak humbug, olyan humbug, amellyel csak visszaéltek eddig és sohasem tudtak pozitív eredményeket produkálni. Csak a vallásos érzés alkothat és nevelhet nemes embereket. AJki ezt kilopja az emberi lélekből-, az az emberből bestiát alkot és ne csodálkozzék, ha az a bestia azután felfalja őt. Kereszténység és hazaszeretet, ez az az összhang, amelyben nekünk mindnyájunknak találkoznunk kell, ha békés fejlődést akarunk ebben az országban előmozdítani. A mai krízis ennek a krízise, a mai gazdasági krízis is és a mai lelki krízis is annak a krízise, hogy hiányzik a törvényhozás terméből ez a lélek. En szeretném, ha ez a keresztény párt és azok a keresztény képviselőtársaim, akik szintén ebben a gondolatkörben élnek és mozognak, összeállanának és ebben a kérdésben határozott, intézményes keresztény politikát tudnának a kormányzattól kisürgetni. Szeretném, ha a kormány tenne valamit a krisztusi alapon álló irodalom és publicistika támogatására, amely támogatás hiawyat^ az igazságügyi államtitkár úr felpanaszolta. Szeretném, ha a kormány tenne valamit a keresztény gazdasági rendszer megalapozása és biztosítása érdekében és ha tenne valamit a marxismus és, a radikalizmus kíméletes kezelésének vagy kedvezésének ellenére. Nem lehet azt isoha elismerni és soha a kormányzat helyes tényének konstatálni, hogy ebbe a gondolatkörbe bele nem illőleg keresztül forszírozta és megcsinálta Budapesten a szovjetkövetséget, a szovjet központot. Valahányszor az Andrássy-útnak abban az elegáns villautcájában látom azt a vörös lobogót a kalapáccsal és a sarlóval, felforr a vérem, hogy mi hiába voltunk itt és hiába beszéltünk heteken keresztül, ez mégis megtörtént. Itt leng Budapesten a szovjet zászló, következményeképpen megjelent itt a budapesti iskolákban is a kommunizmus. Előrebocsátom, hogy nem székesfővárosi iskolákban. Megállapítom, hogy ezek az iskolák, amelyekben ez a kommunistamozgalom felbukkant, kivétel nélkül zsidó felekezeti iskolák, a 31 letartóztatott közül 30 tartozik a zsidók közé és csak egyetlen a keresztények közé. Megállapítom tehát, hogy nem a székesfővárosi iskolák romlottak meg, — ott megvan a fegyelem — ellenben igenis helyes volna, ha a kultuszminiszter úr több gonddal felügyelne ezekre az említett iskolákra és ezt a gondját a belügyminiszter úr megosztaná vele. Ugyanis azért, mert a profitkapitalizmus üzletet akar kötni még ellenségével, a szovjettel is, nem szabad nekünk ebben a kérdésben semmit, egy jottányit sem engednünk, nem szabad ezt semmivel sem elősegítenünk és ha Európának hályogosszemű diplomatái nem látják be, hogy a szovjettel nem a békét lehet biztosítani, hanem a háborút és a forradalmat, akkor nekünk, akik már átestünk ezen a veszélyen, akik már a vörös himlőn egyszer keresztülmentünk, tudnunk, látnunk és éreznünk kell, hogy mindaz az elnézés, mindaz a gyengeség, amely ezen a téren megnyilvánul, óriási kihatással lehet az egész nemzet életére. Mi nem kesztyűs kezet, hanem kemény öklöt várunk ezen a téren is és mi kongatjuk állandóan és folytonosan azt a vészharangot, amely azt mondja, hogy nem szabad ezen a téren egy jottányi engedményt sem tenaiünk. Én mégegyszer idézem — bocsánatot kérek — az igazságügyi államtitkár urat, aki ennek a kis pártnak elődjéről, a néppártról Jászberényben ezt mondotta (olvassa): »Nálunk egy kicsiny, de elszántságban bátor és céltudatos tábor a parlamentben és a parlamenten kívül kongatta a vészharangot az egyházpolitikai törvények idején s a közjogi ellentétek magasra csapkodása idején rámutatott az igazi teendőkre, a nemzeterősítő szociális alkotó munkára és azi erkölcsi regenerációra. Sajnos, a politikai vezetőség siketsége és vaksága miatt az összes akkori államhatalmi erők nem a nemzet igazi ellenségei: a szabadkőművesség, a szocializmus, a radikalizmus és 'társai ellen, de mindén eszközzel az erkölcsi és isteni törvények érvényesülését követelő ezen csoport ellen irányultak.« r T. Képviselőház ! Ma nem ez a helyzet. Nem állítom, hogy a kormányzat intézkedései mi ellenünk irányulnak, de azt állítom, hogy a mi vészharangkongatásunk nem kelt akkora visszhangot a kormányzatban, mint amiekkorát kellene keltenie és azt állítom, hogy a mi céltudatos és öntudatos követeléseink ezen a téren nem találják meg azt az elismerést és megértést, amelyet pedig egy keresztény kormányzattól, amely velünk egy plattforrnon áll, a magunk részéiről elvárunk. Es mi mégsem csüggedünk, mi teljesítjük és teljesíteni fbgjuk a mi keresztény kötelességünket. Mi állandóan hirdetjük a megváltást a íkereszt jelében. Ezt a magyar nép már ösztönösen érzi. Mi dolgozunk azon, hogy ebből az ösztönből öntudat legyen és ebből az öntudatból cselekedetek legyenek és szembeszállunk minden ellenséggel ezen a téren. A bolsevizmussal is, amelynek apja a hitetlenség, anyja pedig a mohó kapitalizmus és szembeszállunk azokkal is, akilk ennek szálláscsinálói. Szembeszállunk mindazokkal, akik nem ismerik el a védteleneknek Istenadta jogait és szembeszállunk azokkal, akik az isko-