Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 425 terményeknek a kiszállítása, mint a Dunántúlról. , -, : % :'„ Itt van az öntözés kérdése. Fel kell vetnem itt azt a kérdést, hol akarja a kormány ezt az állítólagos öt millió pengőt felhasználni? Van-e a kormánynak komoly szándéka az öntözés megvalósítása, illetőleg ennek kezdeményezése terén; kap-e abból Csongrád vármegye és az Alföldnek az a része, ahol a gazdasági viszonyok a legszomorúbbak? Az utak tekintetében pedig kérdem, szándékozik-e a kormány szakítani eddigi álláspontjával és amint már egy alkalommal Györki Imre képviselőtársam is követelte, épít-e a kormány ezentúl az Alföldön fokozott mértékben utakat, vagy ezentúl iis az lesz-e a szokás, hogy a Dunántúlt — amelynek mezőgazdasága előnyösebb helyzetben is van, részben azért, mert ott a klimatikus viszonyok jobbak, részben azért, mert a fölrajzi helyzete is kedvezőbb — fogja a kormány előnyben részesíteni? Az öntözés kérdésében meg kell ^ említenem, hogy az én városom, Hódmezővásánhely határában iis igen nagy, kiterjedt csatornahálózattal rendelkezik az ottani ármentesítő társulat. Kérdem, felhasználják-e az öntözésnél ezeket a csatornarendszereket! Ha a kormány az öntözés kérdésében arra gondol, hogy költséges öntözőműveket létesít, akkor már előre rossz munkát végez és nem megfelelő módon használja fel a rendelkezésére álló összeget. Ha olyan drága öntözőművekre gondol, amilyeneknek a tervét annak idején nagy költséggel elkészítette, akkor haszontalan, kárbaveszett munkát végez, mert annak sohasem kapja meg a jövedelmezőségét. Raktárakra és hűtőházakra volna szükség szerte az országban, mert az értékesítés szempontjából igen nagy szerepük volna a hűtőházaknak és raktáraknak. Igen furcsa és szomorú körülmény, hogy a parasztság éppen akkor kénytelen áruját, termeivényeit piacra dobni, amikor azoknak az ára a legnyomottabb, mert nem áll rendelkezésére hűtőház. Ezeket csak a nagy exportcégek használhatják, azoknak áll rendelkezésükre, a szegény földmíveseknek nem. Ezenkívül raktárak sem állanak rendelkezésükre, sőt tőkehiányban is szenvednek s így nem tudják árujukat, termeivényüket értékesítés szempontjából jobb időre eltenni és kénytelenek azokat bármi áron is értékesíteni. Szükségesnek tartom felhívni a kormány figyelmét a mezőgazdasági iparok fejlesztésére is. Ha az Alföldön utazunk, alig találunk olyan iparágakat, amelyek a mezőgazdasággal kapcsolatosak. Hivatkozhatom e tekintetben nagy mezőgazdasági városokra és községekre, amelyeknek még egy nagyobb tejfeldolgozó üzemük sincs. Nem tudom, mi lehet az oka, de látom, hogy a tőke érthetetlenül elzárkózik ilyen üzemek létesítése elől. Valahogy értésükre kellene adni a tőkéseknek, hogy nemcsak textilgyárakat kell alapítani ebben az országban, hanem érdemes volna, kellene, sőt parancsolóan szükséges olyan üzemeket és gyárakat is létesíteni, amelyek a mezőgazdaság termeivényeit dolgozzák fel. Ebben az esztendőben különösképpen módot kellene nyújtani a termelőknek és a szegéntysorsú munkásnépnek egyaránt arra, hogy a mutatkozó bőséges gyümölcstermést ne legyen kénytelen piacra dobni akkor, amikor annak az ára a legnyomottabb lesz. Itt azután igazán szükséges volna konzerválás céljából a termelőnek és ia szegénysorsú murkásnépnek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. olcsó cukrot bocsátani a rendelkezésére, hogy legalább télire eltehessenek maguknak különböző terményeket. Mélyreható, gyökeres és alapos politikai és gazdasági változásokra van és volna tehát szükség ebben az országban, elsősorban az általános titkos választójogra és a szabadságjogokra. Mert az egyes vidékek szolgabírái, rendőrkapitányok a szabadságjogokkal úgy bánnak, mintha a Csáky szalmája volna és nyilván az is ebben az országban. Itt van a kezemben egy határozat városomból, amelyet egy rendőrtanácsos hozott s amely határozatban azt mondja: Nem lehet engedélyezni a nők napja-gyűlést — gyűlésnek nevezi, pedig senki sem jelentett be hozzá gyűlést, hanem csak ünnepélyt — mert a városban a munkanélküliek részéről ismételten utcai, felvonulások történtek. Nem lehetett volna ezeni a megállapításon csodálkozni, hogyha tényleg történtek volna utcai felvonulások. De ha állandóan ott állt is a rendőr tanács os úr hivatali szobájának ablakánál és kifelé néteett az utcára, nem látott ilyen felvonulásokat, csak a fantáziájában vannak ilyen felvonulások, mert nem lehet felvonulásnak nevezni, hogyha 15—20 szegény asszony felmegy a városházára, hogy segélyt kérjen azért, hogy gyermekeinek enni adhasson. A tanácsos úr egészen rosszul ítéli meg a felvonulásokat és úgylátszik, nem látott utcai felvonulást, hogyha annak a néhány szegény asszonyrak a városházán való jelentkezését utcai felvonulásnak tekinti. Nagyon félek, mondja a rendőrtanácsos, hogy ezek az utcai felvonulások valami politikai agitáció következményei és egy ünnepély csak ezt a politikai agitációt volna hivatott kimélyíteni. Éra, mint ennek a városnak képviselője, mint a munkásságnak is képviselője, erről a helyről jelentem ki, hogy mi legalább úgy vigyázunk annak a városnak nyugalmára és békéjére, mint a rendőrtanácsos úr. Mi legalább olyan fontos kötelességünknek tartjuk, hogy rend és nyugalom legyen ebben a városban, mint a rendőrtanácsos úr, pedig ezért nem kapunk külön fizetést. Addig, amíg mi vigyázunk, a városban nyugalom és rend van és ő nyugodtan állhat az ablakánál. A szabadságjogoknak ilyenképpen való kezelését vissza is kell erről a helyről utasítani. Nincs nekünk arra szükségünk, hogy így atyáskodjék felettünk egy rendőrtisztviselő, aki mindössze néhány hónapja él abban a városban és egyáltalában nem ismeri a város népének a lelkületét. Választójogra és szabadságjogokra van szükség. Szervezkedési szabadságra van szükség. Arra van szükség, hogy szabadon szervezkedhessenek a szegény földmunkások, hogy jobb munkafeltételeket vívhassanak ki a maguk részére, mert úgy látják, hogy az egyes községek elöljárósága és a községmenti nagybirtokosok nagyon jól megértik egymást, hogy mikor kell leszállítani az ínségmunkások lérét, hogy minél olcsóbban lehessen kapni a nagybirtokosoknak napszámosokat. Nagyon jól össze vannak beszélve, módot kell tehát nyújtani a földmunkásoknak is arra, hogy ők is összebeszélhessenek helyzetük megjavítására. Becsületes földbirtokpolitikára és új földbirtokreformra van szükség. Nem a megváltási ár a legfontosabb szempont, hanem az, hogy azok jussanak földhöz, akik a földből akarnak megélni és földet akarnak muakálni. 60