Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-128
424 Az országgyűlés képviselőházának temetés!) Az, hogy a szegény alapból 3 pengős ellátásban részesülnek, nemcsak azt jelenti számukra, hogy abból nem lehet megélni és ez az összeg túlságosan alacsony. Nem akarok erős kifejezést használni. A város központi választmánya arra az álláspontra helyezkedett — és ezt meg kell mondanom, habár nem tartozik szorosan ehhez a tárgyhoz, — hogy azoknak, akik 3 pengő szegénysegélyt élveznek, nem lehet választójogot adni azért, mert közsegélyből élnek. Elképzeli Hódmezővásárhely városának központi választmánya, illetőleg annak többsége, hogy 3 pengőből meg lehet egy hónapban élni'? Mert a a választójogi törvény — még ez a rossz törvény is —- azt mondja, hogy csak azoknak lehet elvonni a választójogukat, akik közsegélyből élnek. Nyilvánvaló, — és közigazgatási 'bírósági döntések is vannak erre vonatkozólag — hogy nemcsak 3 pengőből, hanem 5, sőt 20 pengőből sem lehet megélni. Azt mondotta a Közigazgatási Bíróság, hogy ezek az összegek nem elégségesek arra, hogy ezekből megéljen az illető, mert ez a segély csak támogatás lehet részére. Komoly közmunkákra volna szükség országszerte, olyan közmunkákra, — «már az előbb is említettem — amelyekből meg lehet élni és olyan közmunkákra, amelyeknek értelmük van. Mert azoknak a munkáknak, amelyeket az ínségmunkák kapcsán túlnyomórészt végeztetnek, — amilyenekről írnak a puszta földváriak is, hogy a dűlőt igazgatják tavasszal vagy ősszel, esők előtt vagy esők után — nincsen semmi értelmük. Nincs értelme annak, ha a falu utcáit egyenesre, simára nyesik. Ezeknek a munkáknak semmi értelmük sincsen, ezek csak arra alkalmasak, hogy a munkások megcsúfolva érezzék magukat még azáltal is, hogy olyan munkákra rendelik őket, amelyeket ők maguk is értelmetleneknek és hasztalanoknak tartanak. (Farkas István: Ez az államigazgatás nálunk!) Ha^ ezeket az állapotokat látjuk, csoda-e, ha a szegény magyar anyák még életük kockáztatása árán is menekülni igyekeznek a gyermekáldástól. Ezen nem lehet csodálkozni. Ennek megakadályozása szempontjából az volna a kormányzat kötelessége, hogy magasabb napszámbéreket biztosítson és főleg, hogy komoly, nagy közmunkákat kezdeményezzen, amelyeknél tisztességes béreket tudnának fizetni a munkásoknak. Nem lehet ezeket a kérdéseket egészségügyi kiállításokkal megoldani. Nem akarom lebecsülni az egészségügyi kiállítások hasznos voltát, mert meg vagyok győződve arról, hogy igen nagy jelentőségük van a példamutatásoknak. Tudom ezt és meg vagyok erről győződve, de ezek magukban véve nem elégségesek. Sokkal többet jelentene az, ha a gazdasági helyzetüket változtatnánk meg ezeknek a földmíves-szegényeknek és ipari munkanélkülieknek. Miért nem kezdeményez a kormány komoly közmunkákat? Nincs ebben az országban elvégzésre váró teendő? Minden munkát elvégeztettek itt már az előző kormányok? A mezőgazdaságnak olyan a helyzete és az Alföldnek speciálisan olyanok a viszonyai, hogy nem lehet már közmunkákat találni az aszálysujtott vidékeken? Hát kell ott a munkásokat ilyen munkákkal kínozni, amelyek teljesen értelmetlenek, amelyeknek nincsen semmiféle jelentőségük? De látjuk, hogy igenis, lehetne találni olyan közmunkákat, amelyeknek elvégzése kívá128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. natos, sőt szükséges az ország szempontjából és különösen az Alföld számára életszükségletet jelent, de nem látunk semmiféle komoly biztatást. Pedig a magyar nép megmentéséről van szó! Az Alföld népe túlnyomórészt színmagyar és mégis azt látjuk, ha az elmúlt időkre visszatekintünk, hogy a különböző kormányok az Alföld népét mindig mostohagyermekként kezelték. Az Alföld mezőgazdasága katasztrofális helyzetbe került. Erről már sok szó esett a képviselőházban. Katasztrofális helyzetbe került azért, — és ezt ismételten megállapítom s mindenki megállapítja — mert csapadékhiányban szenved. A Dunántúllal szemben az Alföld földrajzi helyzete is hátrányos és a csapadékhiány következtében — amint a Duna-tiszaközi Mezőgazdasági Kamara legutóbbi jelentéséből kénytelen voltam megállapítani — állandóan csökken az állatállomány a Magyar Alföldön. Nem tudják megfelelően takarmányozni és kénytelenek piacra dobni, A Magyar Alföld népsűrűsége sokkal nagyobb, mint a Dunántúlé. Ebből a szempontból is az volna a kormányzat kötelessége, hogy többet törődjék ezzel az országrésszel. Míg a Dunántúlon egy négyzetkilométerre 72 lélek esik, addig a Magyar Alföldön 115. Őstermeléssel foglalkozik a Dunántúlon 57 % . az Alföldön 62%. A megyei városok száma a Dunántúlon 13, az Alföldön 28. A szántott területek a Dunántúl 56%-át teszik ki, az Alföldnek 67%-át. A gabonaneműek termelési értéke 1933-ban a Dunántúlon 105 millió pengő volt, az Alföldön 145 millió pengő. A Dunántúl területe 36.884 négyzetkilométer, az Alföldé pedig 42.143 négyzetkilométer. Hatalmas nagy területről van tehát szó, t. Képviselőház. Hatalmas nagy területről, amelynek — ismétlem — klimatikus viszonyai roszszabbak. mint a Dunántúléi; hatalmas nagv területről, amelynek útviszonyai sokkal roszszabbak. mint a Dunántúléi. (Farkas István: A Dunántúlon van kő!) Azt látjuk ugyanis, hogy a Dunántúlon, tehát a kisebb területen az állami utak hossza 1857, az Alföldön pedig 1765 kilométer. A közületek által kiépített utak hossza is lényegesen kisebb az Alföldön: 6968 kilométer a Dunántúlon és 6707 kilométer az Alföldön. Természetesen a kiépített utaknál is megvan az arány. Elvégzésre váró feladatok tehát vannak, t. Képviselőház. Még azt sem lehet felhozni, ami kétségtelenül igaz, hogy a Dunántúlon azért van több kiépített út, mert ott a követ könnyebben, olcsóbban és gyorsabban tudták szállítani. A Magyar Alföld egy^ jelentős részének olcsó víziút áll rendelkezésére. Nem tudorn, miért nem használják ki ezt az olcsó víziutat. legalább a kövek szállításánál; akkor nem kerülne olyan sokba egy kilométernyi út kiépítése. Érdemes volna^ megvizsgálni azt is, milyen lényeges különbség van az alföldi és a dunántúli utak minősége között. Egy kormányzat előtt nem lehet szempont az, hogy az egyik országrészt elhanyagolja egy másik országrész javára, hogy figyelmét csak az egyik országrészre terjessze ki, a másikkal pedig ne törődjék. A hátrányos földrajzi helyzeten is segíteni kellene, t. Képviselőház. Egységes tarifát kell a Máv.-nál behozni; meg kell könnyíteni — főleg a Tiszántúl részére — a kivitelt azzal, hogy ne kerüljön onnan se többe a búzának vagy az állatnak, általában a mezőgazdasági
