Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 12S. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 423 Valószínűleg herceg EszterháEyról lehet szó, mert földbirtokos az illető és neki van 220.000 holdas mammut-hitbizománya. Nyilván ezt értékelik 61 millió pengőre. A társulati-, jövedelem- és vagyonadónak bevallás az alapja. Tudjuk, mit jelent ez a mai könyvelési technika mellett. Azt hiszem, hogy ha a bevallott jövedelmeket az illető uraknak le kellene adniok a magyar állam részére adó formájában, akkor még mindig nagyon jól megélhetnének abból a jövedelmből, amelyet nagyon ügyesen, a könyvelési technika felhasználásával, nem vallottak be. Az államháztartás terhét tehát túlnyomórészben a szegény magyar nép viseli, a szegény magyar nép hordja a vállán. Vájjon mit ad a kormány és hogyan adja vissza, mit ad vissza azokból az összegekből, amelyeket sokszor igen drasztikus eszközökkel hajtanak be? Már említettem, hogy a beruházási tételek 32 millió pengőt tesznek ki, csupán 2'6%-át a költségvetésnek. ^ Nincs tehát kilátás sem komoly és nagyarányú közmunkákra, nincsen kilátása sem ennek az országnak és az ország népének arra, hogy mostani nyomorúságából munkaalkalmak révén megszabadítsuk. A munkanélküliek nagy seregének nincs kilátása sem arra, hogy az ínségmunka szégyenteljes rendszerét ez a kormány felszámolja. Ad ugyan a kormány támogatást közületeknek, különösképpen, mint mondani szokták, az aszálysujtotta vidékeken, ad bizonyos támogatást a közületeknek, hogy ínségmunkát végeztessenek. Az ínségmunkánál azonban mi a szempont? Az a szempont, mint mondják, hogy az ínségbérek ne haladják meg a magángazdaságok által fizetett béreket. Ezzel szemben az a helyzet alakult ki szerte az országban, hogy a magángazdaságok által fizetett bérek leszálltak az ínséghérek nívójára. Arra nézve, hogy milyen katasztrofális a helyzet, én olyan egyénre hivatkozom, aki önökhöz tartozik, aki nem ellenzéki, aki nem is régen él azon a vidéken, amelynek szomorú belvizeiéből nyilatkozik, és amire már earik képviselőtársunk is hivatkozott. A Naplóból olvasom fel a következőket (olvassa): Kozma György főispán Csongrád vármegye közgyűlésén elnöki megnyitójában mondotta a következőket: »Megdöbbenve tapasztalom. Csongrád megyében, hogy a napszámikeresetre utalt szegény néprétegek élelmezése annyira rossz, hogy ha azon gyökeresen nem segítünk, egy, a nemzet szempontjából nagyon értékes néposztály) teljes degenerálódását fogjuk niegérni.« Ebben a nyilatkozatiban az a legszomorúbb, hogy; tökéletesen igaz. Mégis, nem látjuk, hogy gyökeresen akarnak segíteni ezen a rendszeren. Itt van kezeim között egy levél Békés vármegye egyik részéből, amely közel fekszik hozzám. Pusztaföldvárról írják nekem a következőket (olvassa): »A mulltesztendei fagykár és szárazság miatt mintegy 600 földimunkáscsalád a legnagyobb nyomorúsággal küzd. r Egy adóval és adóssággal terhes házukon és az Ofb. egy katasztrális

r hold földjén kívül senimüük sincsen. A községnél valóságos kálváriát kell járulok az embereknek, hogy inségmunkát kaphassanak, mert más munkaalkalom nincs. A munka düloutak igazításából és utcák nyeséséből áll. A napibér 3 kilogramm liszt, amit az elöljáróság 1 pengővel számbl el, noha mi nagyon jól tudjuk, hogy az még 70 fillérbie sincs, mert a búzát úgy veszi meg a község az egyik helybeli malomtól 36 pengős áron, a mellett a vámilletéket — ők írják így — a pénzügy igazgatóság' elengedte a községnek, így a lisztnek kilója körülbelül 20 fillérben van, mert a korpát is értékesítik.« Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy 60 fillérért dolgoznak azok a szegény emberek abban a községben, azaz dolgoznának, mert azt írják a továbbiakban, hogy »nem lehet munkához jutni, csak azoknak, akiknek nincs sok családjuk, mert akiknek sok családjaik van, azokat azért nemi alkalmazzák, hogy gyerekeket állítsanak el cselédnek és azok keressenek az apa helyett, akinek pedig nincs családja, annál azzal érvel a község elöljárósága, hogy egyedül, vagy másodmagával, a feleségével valahogy megélhet.« A napszámot — nem tudom, hogy most ilyen szempontból javult-e a helyzet — Pusztaföldváron és környékén a tavasz'szal leszállították 2 kilogramm lisztre, ami azt jelenti, hogy 40 fillér napszámért dolgoznak ezek a szegény em!berek. Nyilván van valami nexus, valami vonatkozás a bérleszállí'tás között és a között, amiitt atovábbiaJkbanáll, hogy Zichy Aladárné szőlősnagyniajori birtokán csak lányokat és asszonyokat allkalmaz 80 filléres napibér mellett. Nyilván a község elöljárósága úgy okoskodik, hogy ne érje el az inségmunkán fizetett napszárnbiér a magángazdaságok által fizetett napszámbér't, hogy a grófnő birtokán f fizethessenek nyugodtan és szemrebbenés nélkül lányoknak, akik anyák akarnak lenni és asszonyoknak, akik anyáik már, 80 filléreket, mintha 80 fillérből gyerekeket eltartani és felnevelni lehetne. (Farkas István; Családvédelem!) Dobozról, egy másik békésmegyei községből is azt írják, hogy a környékbeli uradalmak nem alkalmaznak: munkásokat, a község pedig

1 nem ad íniségmunkát részükre. Jászberényben hétfőn 200 ínségmunkás abbahagyta a munkát, mert 80 fillérjével fizették őket. Ilyen szoraiorú számokat kapunk az ország különböző részéről és ezek a számok alátámasztják azt, amit Csongrád vármegye főispánja mond. Csak, ha az

f illetékes tényezők is felismerik a nyomorúságot, mint ahogyan Csongrád vármegye főispánja is felismerte, akkor az illetékes tényezőknek az a kötelességük, 'hogy minden áron, minden eszközzel komoly munkát biztosítsanak a nép számára, olyan munkát és olyan^ keresetet, amelyből becsületesen és tisztességesen felnevelhetik gyermekeiket. Az álLapoto'kra jellemző, hogy még e>gy törvényhatósági város is, az én városom ás milyen kevés megértést tud tanúsítani ez iránt a kérdés iránt, pedig ugyanaz a főispán elnökölt a mi (közgyűlésünkön is, aiki Csongrád vármegyére vonatkoztatva azt a kijelentést tette, amelyet felolvasni bátor voltam. Azt kértük, hogy a nők napszámbérét 1*20 pengőben, a férfiaké pedig 1*50 pengőben állapítsák meg az ínségmunkánál. A törvényhatósági közgyűlés és a város vezetősége elzárkózott ez elől a kérelem elől és azt mondja határozatában, hogy olyan munkát végeznek a napszámbérekért, amely munkáért nem fizethet a város többet, mert nem^ igényelnek ezek a munkák nagyobb erőkifejtést. • Mintha az asszonyoknak fizetett 80 filléres és a férfiaknak fizetett egypengős napszám mellett elérhető táplálkozással lehetne nagyobb erőkifejtést is végezni. Nagyon érdekes a határozatnak az a része, amely arra vonatkozik, hogy a teljesen munkaképteleneknek " mit ad Hódmezővásárhely városa. Koldussegélyt ad részükre ési végül azt állapítja meg a határozat, hogy a szegényalapból havi 3 pengős ellátásban részesülnek. (Kéthly Anna: Ingyen