Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának l£ê. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 413 nincsen és hogy én ennek a helyzetnek a veszedelmességét abban látom, hogyha akár egy rossz termés, akár egy rossz árszínvonal, vagy bármilyen egyéb külső csapás, vagy belső nehézség sújtaná ezt az országot, a jövedelmek fokozásának lehetetlensége, sőt az esetleges jövedelemcsökkenés egy olyan megoldhatatlan pénzügyi feladat elé állítaná a kormányt, amelyet már másképpen, mint bank jegy szaporítással, vagyis inflációval, parírozni nem tudna. Én mindaddig, amíg ennyire túlfeszített, ennyine merev, a rugalmasságnak ennyire teljes hiányát mutatja költségvetésünk, állandóan veszélyesnek látom a pénzügyi helyzetet, mert komoly bajok esetén nincs meg az ellenállóképességünk. Méltóztassanak megengedni, hogy a szigorúan vett pénzügyi szempontok után gazdasági szempontokra is felihívjam a figyelmet. Én az egész magyar életnek a bankzárlat utáni szörnyű immobilizációjában látom a legnagyobb gazdasági bajt. Ha tehát azt keresem: hogyan tudnánk egy egészségesebb nemzetgazdaságot, egy több aktivitást, nagyobb jövedelmezőséget, több, munkaalkalmat jelentő termelést produkálni ebben az országban, nem tudok más konzekvenciához eljutni, mint amelyet már tavaly is kifejtettem itt: mobilizálni, mozgósítani kell ezt a gutaütött nemzetgazdaságot, amelyben az összezsugorodó tendenciák uralkodnak és amelyben a vállalkozási kedv, az^ eredményes tevékenység növelésének úgyszólván semmiféle lehetoseffe nincs megadva. Fel fogom sorolni igazán csak példaképpen, hiszen ilyen rövid idő alatt nem lehet ezt kimerítően cselekedni, azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyekben én ennek az immobilizációnak az okát látom és itt elsősorban az adóreform szükségességére mutatok rá. (Helyeslés a baloldalon.) T. Ház! Egy olyan országban, ahol 81-féle •adóból szerzi be az államhatalom a maga bevételeit, ahol az adónemek is nagyon sokszor keresztül-kasul fonódnak egymáson, ahol igen sokszor többszörös a megadóztatás, számos esetben pedig az adóztatás^ alól való teljes kibújást teszi lehetővé az adórendszer, nem lehet az ország pénzügyeinek

1 stabilitására gondolni. (Horváth Zoltán: Bud János azt mondotta, hogy egyszerű! — Vázsonyi János: Tönkretev szik a kisembereket!) T. Ház! A 81-féle adó közül elsősorban a jövedelemadóra és bizonyos kereseti adókra kell rámutatnom és hibáztatnom kell azt, hogy ezek rosszul vannak kimunkálva; néha igen magas a kulcs és talán éppen ezért csekély a; jövedelem. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Az adóalapok nincsenek reálisan megállapítva és főként utalnom kell arra, hogy bizonyos adónemek olyan 'mértékben antiszociálisak, hogy a végszükség immár elmúlván, azok fenntartását nem tartom egy napig sem megengedhetőnek. Ilyen elsősorban az az őrlési adó (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.), amely valamikor rövid időre a boletta-alap ^ fenntartására mints. egészen rövid néhány hónapra szánt adónem vettetett ki és most, úgylátszik, stabilizálódik. (Rupert Rezső: Ugyanígy van a házbéradópótlék!) Ez az adó arra az eredményre vezet ebben az országban, hogy a napszámos keresete évi átlagot véve napi 37 fillér és egy kilogram kenyérnek az ára 36 fillér. (Malasits Géza: Ebből 16 fillér a közteher!) A normális állapot az, hogy a búza ára annyi, mint a kenyér ára. Magyarországon tehát a kenyér ára körülbelül a duplája a normálisnak. Ezt az antiszociális őrlési adót tehát továbbra is fenntartani nem lehet. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Beszélnem kell az agrárollóról is, ainelv nemileg javult ugyan, de megközelítőleg sem szűnt meg. A pénzügyminiszter úr expozéjában egy közbeszólásomra azt felelte, hogy az agrárolló megszűnt. Bár igaza volna, sajnos azonban, nem vagyok képes ezt a megállapítást osztani, sőt nem osztja Tyler úr sem, aki jelentésében egészen világosan megmondja, hogy 1934-ben az agrárolló áz 1919. évi állapothoz képest 38-5%-os volt, 1935-ben pedig még mindig 28 2%: volt, illetőleg az olló két szára között ennyi volt a diszparitás. De utalnom kell arra, hogy 1935 óta a búza ára jelentékenyen, még pedig 2-30—2 50 pengővel lecsökkent, ennek következtében az agrárolló szára ismét széjelebb nyilt és ha különösen nem az agrárollót veszem csupán, hanem azt nézem, hogy az egyes termelési ágakban a termés pengőben kifejezve mit eredményezett, akkor megint Tyler jelentése szerint 1929-hez képest a legnormálisabb, majdnem azt mondhatnám, teljesen normális állapotot látunk a bányászatban, ahol már 92%-ra emelkedett a produkció, az iparban 76%-ra, a kereskedelemben 75%-ra, a mezőgazdaságban pedig 60%-ra. Ebből tehát nyilvánvaló az, hogy ha az export érdekében és a pengő stabilitása érdekében, amit teljes mértékben fenntartandónak tartok a mostani nívón, áldozatokat kell valamelyik termelési ágnak hozni, ezeket az áldozatokat teljesen a mezőgazdaság vállaira hárítani nem szabad, (Úgy vak! Ügy van! a baloldalon.) mert merem állítani, hogy még ma is mindig ez van aránylag és abszolúte is a legnehezebb körülmények között. Éppen ebből a szempontból perhorreszkálom és a leghatározottabban kifogásolom azt az árpolitikát, amelyet a gazdasági minisztériumok és a Nemzeti Bank az ország standard exportcikkével, a búzával kapcsolatban a múlt év ősze óta folytatnak. A 18 pengős búzaár sem nevezhető sem a világpiaci árakhoz képest, sem a termelési költségekhez viszonyítva túlmagasnak. A búzánál meggyőződésem szerint a helyes ár ma a 20 pengő körüli ár volna, amihez azután hozzá kellene igazítani a többi termények árát is és ezen a színvonalon azután egy stabil árszínvonalat fenntartani, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert ez volna az egyedüli lehetőség arra, hogy a mezőgazdaság bizonyos előrelátással termeljen és merjen már vállalkozni és kezdeményezni is. Ma lehetőség van erre, mert hiszen a. külkereskedelem centralizálása, a Nemzeti Bank valuta- és devizapolitikája, mely végre helyes vágányokra jutott — imert a Nemzeti Banknak ez az egységes fel árpolitikája nagyon szellemes megoldását képezi annak a régi kívánságomnak, hogy a pengő

r árszínvonalát lejjebb kell tenni — ez ia.z általános deviza- és (valutapolitika most módot ad arra, hogy az exportban bizonyos kedvezmények, könnyítések, valutáris lehetőségek felhasználásával a mezőgazdaságnak ez a szükséges és nélkülözhetetlen árszínvonala fenntartassék, illetőleg fölemeltessék. Ezzel szeimben mi történt? Az egész földgömbön egyedül Magyarországon október óta 2 pengő 50 fillérrel esett a búza ára, (Rupert Rezső: A Futura!) és Meoséri igen t. képviselőtársamnak^ nem volt igaza, amikor a pénzügyi bizottságban a spekulációra hárította ezért a felelősséget. A búzában ma száimiottevő