Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-128
Az országgyűlés képviselőházának 1 dezésére egy külön alap, itt vannak azután a különböző beruházások, az újak és a régiek, amelyeket még nem használtak fel teljesen, most létesül a telepítési alap, amelyre nézve kíváncsian vártuk volna, hogy a jövő esztendőre egy költségvetés adassék, mert csak ebből tudnók megítélni azt, hogy a jövő esztendőben mit várhatunk ettől az egész akciótól. De azonkívül itt van egy csomó mindenféle exportkérdéssel kapcsolatos kassza, a textilexportkassza (Dinynyés Lajos: Rasz Kassza!) és egyéb kasszák, amelyekre vonatkozólag meg kell kérnem a pénzügyminiszter urat, hogy legalább tájékoztatást adjon arról, milyen technika, milyen adminisztratív felügyelet és milyen elszámolási kötelezettség mellett kezelik ezeket az alapokat, mert így csak létezésükről tudunk, igen t. Ház, felhasználásuk mikéntjéről és helyességéről azonban senkinek sem áll módjában meggyőződni. Ezek után kénytelen vagyok azt a rendikívül leverő megállapítást^ tenni, hogy immár a hatodik deficites költségvetést tárgyaljuk. Hatodik esztendeje, hogy a gazdasági válság által megbontott pénzügyi egyensúlyt az államháztartás még mindig nem tudta visszanyerni. Ha az okokat keresem, igen t. Ház, akkor rá kell mutatnom arra, hogy itt kétségtelenül vannak hibák, amelyeket orvosolni kell, mert hiszen nem a szoros értelemben vett állami adminisztráció okozza a deficit lényegét, hanem a deficit 78%-át az állami vállalatok okozzák. A "közigazgatási résznél csak 16'5 millió pengő, a vállalatoknál azonban 59'1 millió pengő a deficit, úgyhogy a deficit egy körülbelül 75 millió pengős nívón stabilizálja az országnak már tavaly is ilyen nívón állott deficitjét, holott időközben az állami bevételek 30 millióval szaporodtak, tehát a "deficit észszerű csökkentésére valamilyen módozatot találni kellett volna. A pénzügyminiszter úr költségvetési beszédében maga is elsőrendű fontosságú kérdésnek jelezte a költségvetési egyensúly helyreállítását, mert addig, amíg ez megtörtént, az ő kijelentése szerint nem lehet megkísérelni igen fontos kérdések megoldását, mint amilyen például a külföldi adósságok rendezésének nagyon sürgős kérdése. Magam is azt tartom, t. Ház, hogy az egész gazdasági és pénzügyi élet mobilizálása és mobilitása elsősorban attól függ, hogy végre szilárd alapokra és kiegyensúlyozott alapokra tudjuk helyezni az államháztartást^ Es amikor^ végre; örömmel látjuk, hogy az államháztartás bevételei emelkedő tendenciát mutatnak, ezt az emelkedő tendenciát nem a^kiadások emelésére, hanem elsősorban a költségvetési egyensúly helyreállítására kellene fordítani. (Csoór Lajos: Jó volt az öreg Károlyinak takarékoskodnia! Most ennek vége!) Ha azonban azt látom, hogy a szoros értelemben vett állami költségvetésnél alig van már deficit, úgyhogy tulajdonképpen az állami vállalatok deficitje okozza ezt az állandó nehézséget, — amikor csak példaképpen veszem elő az állami vasműveket, amelyeknek a deficitje relatíve a legjelentékenyebb, mert még emelkedést is mutat, az elmúlt esztendőben 7*9 millió pengőről 9*6 millióra emelkedett az állami vasművek deficitje, — akkor valóban meghökkenve állok :meg, mert hiszen, ha most nem sikerül a vasműveknél a javulást előidézni, akkor reménytelennek kell ezt a helyzetet minősíteni. A vasipar ezidő szerint példátlan világkonjunktúrában van. Úgyszólván az egyetlen 28. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 411 ipar, amelynek most olyan konjunktúrája van, amilyen hosszú évek, talán évtizedek óta még nem volt s most csak a nagyon sajnálatos fegyverkezési verseny következtében van. Egy világkonjunktúra közepette azt látom, még pedig Tyler nagyon jól összeállított jelentéséből, hogy a hazai vasipar is rendkívül fokozta produkcióját. 1934-ről 1935-re a vasnál, ezer tonnában kifejezve, 35.000-ről 54.000-re, az acélnál, megint ezer tonnában, kifejezve, 87.000-ről 137.000 tonnára nőtt a produkció s az 1933-as adatokkal összehasonlítva több, mint megkétszereződött a magyarországi vas- és acélprodukció. Ennek ellenére egy hatalmas belkonjunktúra és egy hatalmas világkonjunktúra közepette a deficit több, mint másfélmillió pengővel emelkedett az állami vasműveknél. (Malasits Géza: És fog még tovább emelkedni!) Hát, t. Ház, miféle üzempolitikai irányelvek szerint kezeltetik vagy adminisztráltatik ez az üzem, amelynek, minél többet gyárt, annál nagyobb a deficitje 1 ? (Dulin Jenő: Ügy van, mint a Függetlenség!) Nem ismervén az okokat, de látván a jelenséget, kénytelen vagyok azt a kérdést felvetni: hát vájjon az export terén az állaimi vasművek olyan olcsó áron adják a portékájukat, hogy nniég a készpénzkiadásaik sem térülnek meg és ennek következtében minél jobban tmegy nekik, annál több deficitet kénytelen az állam viselni? Ez olyan állapot, amelybe beletörődni, belenyugodni nem lehet. Mert ha a legmagasabb konjunktúra idején növekvő deficittel állunk szeműben, hát mi lesz akkor, ha egyszer megint dekonjunktúrába kerülünk. Itt beteg a szituáció, s ezt a helyzetet sürgősen orvosolni kell. Van azután egy másik aggasztó' jelenség, atmelyre fel kell hívnom a Ház figyelmét. Tegnap már Petró Kálmán t. képviselőtársam nagyon figyeleimireméltó beszédében rámutatott a városokkal kapcsolatban arra, hogy a városoknál a függőadósság több mint 60 millió pengőre rug. Nagyon aggasztó jelenség, hogy 1931. óta a belföldi függőadósság megnégyszereződött. A Tyler-kimutatás értelmében ezidőszerint 345'4 imállió pengő a belföldi és 349*1 millió pengő a külföldi, összesen 654*5 millió pengő az állam függőadóssága. A külföldi függőadósságok ma már konszolidáltaknak tekinthetők lényegileg, imtert hi^ szén a visszafizetésükre intézkedés nem történhetik. A belföldi függőadósságok azonban egyrészt rendkívül károsan befolyásolják a tőkepiac helyzetét, bizonytalanságot visznek bele a pénzügyi életbe, a termelésbe is, amelyből hiányzik ez a pénz és ma már az ötödik esztendőben a bankválság után, talán itt volna az ideje, egyrészt, hogy újabb függőadósságokat ne kreáljunk, másrészt pedig, hogy a ímeglévő függő adósságokat valamilyen formában konszolidáljuk és azoknak visszafizetésére' vonatkozólag egy észszerű és betartható tervet dolgozzunk ki. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Az egész költségvetés vizsgálata alapján kénytelen vagyok azt a megállapítást tenni, hogy organikus javulás helyzetünkben nincs. (Buehinger Manó: Sőt rosszabbodás van!) Vannak bizonyos tünetek, amelyek némi enyhülést, vagy stagnálást mutatnak, szerves javulás azonban a költségvetési helyzetben nincs és ennek legfőbb okát, — és ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni — erről a helyről, soksok évvel ezelőtt néhai nagynevű elődöm Gaal Gaston ezt már annyi nyomatékkal és olyan hiábavaló módon mondotta el — a túldimenzionált személyi kiadásokban látom. {Ügy 58*
