Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

410 Az országgyűlés képviselőházának az indokolt. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) En büszkén és felemelt fejjel fogok a magyar (bíróság elé állni és fogom bizonyítani — ennek a Háznak egyéves története, sajnos, elég^ szomorú adattal fog szolgálni — ennek az állításomnak igazságát. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. — Dulin Jenő: A bíróságokkal már megjárták! — Vázsonyi János: Legyen egy második Désy—Lukács per! — Horváth Zoltán: Hol a viharsarok? — Dulin Jenő (a kijárat felé): Ne kukucskáljon! Jöjjön be! — Fábián Béla: Gyere be rózsám, gyere be! — Derültség a baloldalon. — Horváth Zoltán: Kukucskapárt!) Ha a parlament ímegrágalmazásáról, ha a parlament becsületének megsértéséről vau szó, — az egész parlamentről és nem magukról megfeledkezett egyes képviselőkről — szolgálhatok példákkal. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Itt van a kezemben egy »Nemzeti örség«nek nevezett újság április havi száma. (Horváth Zoltán: Mi az?) Az első oldalon Gömbös Gyula hatalmas arcképe van, az utolsó oldalon hirdetések vannak, azoknak élén egy hirdetés : »A Nemzeti Munkaterv Sajtója : az Uj Magyarság, a Budapesti Hírlap, a Függetlenség napilapok.« Ezt a hirdetést valaki megfizette és valószínűleg nem mi, itt az ellenzéken. (Derültség a baloldalon.) Ugyanennek a lapnak második és harmadik oldalán egy hosszú, hatalmas cikk van, amelynek címe: »Szakítani a parlamentarizmussal!« (Felkiáltások a baloldalon: Nahát! Ez micsoda?) Alcím: »Hátat kell fordítani a rothadt parlamenti rendszernek, (Horváth Zoltán: Hallatlan!) a parlamentet váltsa fel a Vezér és a vezértestület«. (Horváth Zoltán: Ez lázítás! Hol az ügyész? Beszüntették a lapot? Hallatlan! — Zaj. — Br. Berg Miksa: Szubvenciót kap!) Az igen t. elnök úr figyelmébe ajánlom ennek a cikknek tartalmát, mert ez a cikk valóban megérdemelné, hogy az elnök úr megfelelően indokolt javaslatot tegyen a lappal szemben a Ház megrágalmazása és becsületének megsértése miatt. (Dulin Jenő: Hozzájárulunk!) Ebben a cikkben ugyanis mindenféle egyéb piszkolódáson kívül többek között a következő állítás foglaltatik. (Halljiüc! Halljuk! — Olvassa.) »Amióta nálunk parlamenti kormányzat van, senki sem tudja előre megmondani, mely érdekeltség áll a sötétben a képviselőház mögött és rángatja a honatyákat járszalagján.« (Horváth Zoltán: Nahát, kérem!) Ez az állítás valóban gyanúsítást tartalmaz az egész parlamenttel szemben. (Gr. Bethlen István: Ezt a lapot szubvencionálja a kormány!) Mindebből pedig a következőkben vonja le a konzekvenciát (olvassa): »A gondolkodni tudó népek és nemzetek hátat fordítanak a korhadt, rothadt parlamenti rendszernek (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) és vezetőik a vezéri eszmére térnek át.« (Vázsonyi János: Ki a szerkesztője ennek a lapnak?) E lap ellen még sajtójogi eljárás sem indult. (Horváth Zoltán: Be sem szüntették!) Ennek a lapnak ezeket a sorait valószínűleg nem annak a szerkesztőnek privátvagyona, hanem előttem ^ valóban ismeretlen anyagi források táplálják. (Dulin Jenő: Szubvenció!) Saját zsebből ilyeneket nem szokás írni. Leteszem ezt a lappéldányt a Ház asztalára. Ha van, aki sérti a parlament tekintélyét, hát ez a lap sérti. Tessék eljárni 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. ezzel a lappal és azokkal szemben, akik e lap mögött állnak (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) és akikkel szemben megvan a helye, indokoltsága a legsúlyosabb megbélyegzésnek. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon. — Horváth Zoltán: Hol a királyi ügyész! — Dulin Jenő: "ÜgyTátszik^ azért mentek ki, mert szégyenlik ezt! — Czirják Antal: Közösséget vállalnak ezzel a szennyel, ezzel a lappal!) A belügyminiszter úr említette nyilatkozatában, hogy az én hétfői beszédemre Csík József képviselő úr adta meg a választ. Én csak a lapokból ismerem a képviselő úr tegnapi beszédét, de abban mindjárt találtam egy olyan részt, amely feleslegessé teszi,, hogy érdemben foglalkozzam ezzel a beszéddel. A képviselő úr ugyanis azt a valótlan állítást kockáztatta meg, mintha én 1922-ben a titkos választójog ellen foglaltam volna állást. (Dulin Jenő: Az ujjából szopta.) Ez az állítás valótlan és elvárom a képviselő úrtól, hogy ezt a kijelentést visszavonja, különben súlyosabb módon leszek kénytelen őt aposztrofálni, mégpedig a mentelmi jog nélkül,, a nyilvánosság előtt. Hogy én 1922-ben nem foglalhattam állást a titkos választójog ellen, azt misem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1922-ben választottak meg képviselőnek már nyilt szavazás alapján, 1922 előtt pedig miniszteri tisztviselő voltam, amikor senki sem volt kíváncsi véleményemre és alkalmam sem volt politikai véleményeket nyilvánítani. (Propper Sándor: Csik úr lebukott Újpesten! Csúnyán lebukott!) Én ezzel a politikai módszerrel végeztem, napirendre térek a dolgok felett. A túlsó oldal részéről valószínűleg azért volt minderre szükség, mert valóban nagyon érdektelen ez a költségvetési vita Kendkívül érdektelen. Meg kellett valamivel élénkíteni.^ A reformkormány, amely immár negyedik éve van helyén, olyan költségvetést hoz, amelyben a legminuciózusabb bogarászás mellett sem lehet találni a világon semmi újat. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Egy taposómalom benyomását kelti ez a költségvetés, amely költségvetés teljesen a régi nyomokon jár (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha talán a régi költségvetések a maguk idejében megfelelők is lehettek, egy bizonyos: az az 1936/37-re szóló költségvetés, amely még az 1929 előtti idők nyomdokain jár, az időközben bekövetkezett súlyos válságok és változások következtében semmiesetre sem lehet helyes, semmiesetre sem lehet az a költségvetés, amelyet négyévi kormányzás után és annyi sok előreláthatólag meggondolatlan ígérgetés után ez a nemzet joggal elvárt volna. Ennek a most beterjesztett költségvetésnek legnagyobb érdemét abban látom, t. Ház, hogy őszinte. Ez az egy kétségtelen érdeme. Őszinte és hozzáteszem a magam részéről még azt is: hiszem és remélem, hogy reális is. Körülbelül ez az, amit a költségvetésnek, mondjuk, átvizsgálása után nagy általánosságban megjegyezhetek. Kifogásom azonban mindjárt a nagy vonalaknál is az, hogy a költségvetés nem nyújt teljes képet az államháztartásról, mert egy nagyon helytelen uzus következtében a költségvetéssel egyidejűleg nem mutattattnak be azoknak a külön alapoknak a költségvetései, amelyek a költségvetéssel együtt adják csak meg az államvezetés teljes és helyes képét. (Dinnyés Lajos: Az alapok!) Hogy másról ne beszéljek, itt van a bolettaalap, most létesült a gazdaadósságok ren-