Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 12> Vázsonyi János: 1918-ban is volt egy Károlyi gróf! — Petainék József és Fábián Béla közbeszólnak.— Rupert Rezső (Petainekfelé): Álljon fel! Még két mondatot nem hallottunk öntől! — Zaj. — Elnök csenget.) A költségvetést abban a reményben fogadom el... (Malasits Géza: A munkásgyilkost védi!)... Elnök: Tessék kérem befejezni. Gr. Károlyi Viktor: A költségvetést, abban a reményben fogadom el, hogy a kormány Ígéreteihez ^ híven ezeket^ a r nemzetet súlyosan és létében érdeklő problémákat a nemzet, a haza és a magyar faj érdekében (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Haza? — Éljenzés és taps a jobboldalon. — Farkas István: Haza? Nemzet? Semmi köze (magának a hazához! Eladná, ha tehetné! Élősködött a haza fogalmából és földjéből! — Zaj.) meg fogja oldani és így fog beteljesülni a legnagyobb imagyar jóslata: »Magyarország nem volt, hanem lesz!« (Hosszantartó lélénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szegy el je magát, aki a munkás gyilkost védi!) Elnök: Szólásra következik Eckhardt Tibor kép ivelő úr. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps a baloldalon. — A jobboldalon és a középen ülő képviselők elhagyják a termet. — Felkiáltások a baloldalon: Abcug! — Felkiáltások o jobboldalon: Pfuj! — Horváth Zoltán: Okofc* 'beszédet nem! szeretnek hallgatni. — Dulin Jenő: Isten velük! — Horváth Zoltán: Milyen gyávák ott az urak! — Czirják Antal: A gyengeség jele! — Dulin Jenő: Kimennek végre! — Rupert Rezső: Juraosek úr, hagyja itt a hangját! — Horváth Zoltán: Az okos beszédet nem szeretik hallani. — Dulin Jenő: Legalább tiszta levegőben tárgyalunk! — Zaj.) Kérem Dulin képviselő urat méltóztassék megengedni, hogy saját pártvezére szóhoz jusson. (Egy hang a baloldalon: így kellene kinézni a parlamentnek! — Vázsonyi János: Végre becsületes parlamentben tárgyalunk! — Horváth Zoltán: Tiszta a levegő!) Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! A nemzeti egység, úgy látszik, már odáig fejlődött, íhogy egymást meg sem hallgatjuk. En a nemzeti egységnek ebben az új stílusában nem óhajtok participálni s arra 'kérem, a körülöttem ülő t. barátaimat és képviselőtársaimat, hogyha ők nem is hallgatnak meg minket, mi mindenkor hallgassuk csak meg őket. (Propper Sándor: A választott képviselők bent maradtak!) T. Ház! A parlamentarizmus csak addig tartható fenn, amíg a vitatkozás és a kapacitáció lehetősége adva van és így ebben a lépésben legalább a imagainii részéről megint egy olyan antiparlamentáris lépést; látok, aimellyel szemben a legíhatározottabbah tiltakoznom kell. (Ugy nan! a baloldalon.) Én ma egyáltalában nem óhajtottam politikai kérdésekről beszélni. Szándékoimi az volt, hogy* kizárólag állaimpénzügyi és gazdasági szempontból bírálom a költségvetést úgy, ahogyan más alkalmakkor is megtettem, mert hiszen sokkal helyesebb, ha^a politikai kritikát az

1 appropriációnál mondjuk el, mivel ott a politikum praedominál, a költségvetésnél azonban a gazdasági és a pénzügyi szempontok állnak előtérben. Itt a Házban azonban egy e hét hétfőjén tartott beszédemmel kapcsolatban több olyan kijelentés hangzott el, amelyekkel kapcsolatban a magam tisztelettel teljes felfogását kötelességömmek tartom, haladéktalanul a nagy nyilvánosság tudomására hozni. (Halljuk! a baloldalon.) . KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. . ülése 1936 május 13-án, szerdán. 409 Mindenekelőtt megállapítom, hogy az a nyilatkozat, amelyet az elnök úr idézett az én beszédemhői, autentikus, azt szószer int úgy tettem meg, mint ahogyan az elnök úr elmondotta. Tovább megyek, magam is kértem kiadatásomat, illetőleg az eljárás megindításához hozzájárultam azért, mert boldog leszek, ha a független bíróság előtt bizonyíthatom adatokkal mindannak valódiságát, amit ebben a beszédemben mondottam, nemcsak ebben a kijelentésemben, hanem beszédem bármely más részében is. (Horváth Zoltán: Ez a férfias álláspont!) Tovább megyek. En nemcsak nem óhajtottam az általam igen nagyra becsült külügyminiszter úr (Br. Berg Miksa: Éljen Kánya!) személyét ferde helyzetbe hozni, hanem ha elolvassák beszédem pontos szövegét, látni fogják, hogy nem "a miniszter urakról, hanem a tárcákról 'beszéltem. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A tárca és a miniszter pedig két (különböző fogalom. Az pedig, hogy a belügyi tárca és az egész belügyi adminisztráció körében éles ellentét áll fenn a Marton-féle pártszervezési metódussal szemben, köztudomású. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De továbbmegyek. Az a tény, hogy ezzel a miniszterelnök úr által (helyeselt, az ország által pedig elítélt Marton-féle rendszerrel szemben Kozma belügyminiszter úr nagyon dicséretes ellenállást fejt ki, szintén köztudomású. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Köztudomású tényeket állapítottam meg és ha itt külügyi kérdésekről nem beszélek, teszem ezt kizárólag azért, mert fontos külügyi kérdésekben nem tartom helyesnek a nyilvánosság előtt nézeteltérésekről 'beszámolni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Igen t. Ház! Több, mint 15 esztendő óta vagyok tagja a képviselőháznak. Nagyon súlyos és nagyon komoly ellentéteik választottak engemet már el számos kormánytól, de külügyi kérdésekben mindig meg tudtuk egymást érteni. Ma különös örömmel szögezem le, hogy azt a külpolitikát, amelyet r a jelenlegi külügyminiszter úr folytat, egészében és részleteiben a magam részéről a legmesszebbmenő bizalommal látom és ihálás vagyok neki, hogy azoknak a nehéz körülményeknek ellenére, amelyek között munkáját végeznie kell, kitart a helyén. Ezért nemcsak a kormánypárt, hanem az egész ellenzék köszönetét és elismerését is megérdemli. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Van azonban iaz elnöki bejelentésben egy megállapítás, amellyel szemben már itt azonnal tiltakoznom kell. Ez a megállapítás legalább is arra a félreértésre adhat alkalmat, mintha én az elnök úr által szó tárgyává tett kijelentésemet az egész ^képviselőházra vonatkoztattam volna. Bocsánatot kérek, ennél helytelenebb és tévesebb interpretáció el sem képzelhető. (Egy hang a baloldalon: Párt-interpretáció!) Nyilatkozatom vonatkozott — és sajnos: vonatkozik — azokra a magukról megfeledkező képviselőkre, akik itt a parlamentben parlamenthez nem méltó hangot használnak, (Dulin Jenő: "Ügy van! Ez az!) akik terrorisztikusan akarják bárkinek akár helyes, akár helytelen véleménynyilvánítását megakadályozni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akik kutyakorbáccsal fenyegetődznek (Igaz! Ügy van! Taps a baloldalon-) azzal szemben, aki a képviselőházban a maga véleményét — helyesen, vagy helytelenül — semmi közöm hozzá r-* jogosult kifejteni* Igenis, ezzel a tónussal szemben csak a legélesebb elítélés