Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

404 Az országgyűlés képviselőházának 1 ment Berlinbe és ezzel is kifejezetten dokumentálta a magyar nép nagyrabeosülését e valóban kiváló nagy nemzet és nép iránt. (Helyeslés a jobboldalon.) A kormánynak ezt a külpolitikáját meggyőződésem szerint helyesli az ország túlnyomó többsége. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Buchinger Manó: Hol az a többség?) Majd mindjárt rá fogok mutatni. (Zsindely Ferenc: A zsidóknak nem többség!) Ha azt nézzük, hogy kik azok, akik e helyes és a nemzet érdekében folytatott külpolitikát ellenzik, akik ezt szeretnék — de hála Istennek, meddő módon sikerül nekik — elgáncsolni, akkor egy számban bár igen kicsiny, de annál heterogénebb társaságot látunk. Idetartozik az úgynevezett legitimistáknak, megvalósíthatatlan álmai követésében egy kétségtelenül tiszteletreméltó elvhűséget tanúsító, de szerény nézetem szerint a mai helyzetet mégsem reálisan megítélő és egy bizonyos fájdalmas nosztalgiával a régi Gesammtmonarehie soha vissza nem térő dicsősége után sóvárgók kis tábora; hozzá csatlakozik természetesen a németellenes álláspontban az egész zsidóság, (Ügy van! a jobboldalon.) szekere elé fogva egy pár kirakatkeresztényt. Ez lehet a zsidóság szempontjából érthető álláspont, de minket csak meggyőz ebben a tekintetben, hogy a kormányhelyes úton jár. (Rupert Rezső: Az egész civilizáció álláspontja ez. — Mozgás és ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Rupert Rezső: Még azt sem tudják, hogy ellenkezik az olasz orientáció és a német orientáció!) Végül természetesen ellenzik a mai nemzeti alapon álló Németországgal való barátságot a hazátlan, a nemzetköziséggel jegyben-, járó szociáldemokraták, illetőleg azoknak vezetői. (Gr. Festetics Domonkos: Csupa izraelita!) Ezzel a hatalmas, életerőtől duzzadó, harmadik, hitleri német birodalommal való legmélyebb barátságban, legbensőbb viszonyban látom egyik lényeges biztosítékát nemcsak külpolitikai, de belpolitikai téren is a magyar feltámadásnak, (tfgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A kormány külpolitikáját éppen ezért helyesnek, a nemzet érdekében valónak tartom és tárgyilagosnak érzem magam akkor, amikor azt mondom, hogy ezért a helyesen irányított külpolitikáért úgy a miniszterelnök urat, mint a külügyminiszter urat a legteljesebb elismerés illeti meg. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Horváth Zoltán: A külügyminiszter úr nem vállalja ezt, nem kér ebből! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Belpolitikai téren azonban, sajnos, számos olyan kérdést, olyan problémát látok, amelyek habár szerény, de biztosan nem egyedülálló véleményem szerint, nem, vagy csak nem kellő mértékben nyertek megoldást. Ezeknek a túlnyomó többségükben gazdasági és szociális természetű kérdéseknek sürgős . és eredményes megoldására akarom ezúttal is ismételten a kormány figyelmét felhívni. Ilyen megoldatlan, de annál égetőbben, fájó kérdés az inség, a nyomor, a munkanélküliség problémája. Bár egy pillanatig sem lehet kétségbeyonni azt, hogy a kormányt e téren is a legjobb szándékba legnemesebb intenció vezette ezirányú intézkedései megtételében, mégis legyen szabad megállapítanom, hogy mindaz, ami ezen a téren történt, még távolról sem elegendő és hogy e êS. ülése 1936 május 13-án, szerdán* téren még mérhetetlenül sok a tennivaló. Ha ezt a kérdést tényleg közmegnyugvásra, megfelelő módon akarjuk megoldani, úgy szerény nézetem szerint igazán nagymérvű, széleskörű intézkedésekre van szükség és nincs az az eszköz, amelyet a kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is ne volna igénybevenni e valóban kétségbeejtő állapot megszüntetése érdekében. Az egyik oldalon azt látjuk, hogy a fiatal keresztény magyar intelligenciának ezrei, ha ugyan nem tízezrei vannak munkaalkalom, kereseti lehetőség nélkül, vagy pedig a legjobb esetben nyolcévi középiskola és négyévi főiskolai tanulmányi idő után taxisofőrök, vagy villamoskalauzok lesznek. (Rupert Rezső: A kormány kezében van minden hatalom!) T. Ház! Ne áltassuk magunkat abban a tévhitben, abban a veszedelmes tévhitben, hogy az ilyen állapotok hacsak sürgős és radikális változás nsm következik be, nyomtalanul tűnhetnek el egy nemzet életében. Különösen szomorúan visszataszító ez a helyzet akkor, amikor a másik oldalon azt látjuk, hogy a bankok, a biztosító intézetek, a nagyipari vállalatoknak, •— és itt legyen szabad a mélyen t. iparügyi miniszter úr figyelmét különösen felhívnom a textiliparban uralkodó állapotokra — ha azt látjuk) hogy ezeknek nemcsak tulajdonosai, de az alkalmazottai is — természetesen az altiszteket kivéve — túlnyomó többségben ahhoz a zsidófajhoz tartoznak, amely zsidófaj az ország lakosságának nem egészen 6%-át teszi ki. (Rupert Rezső: Az ön papája is azokat szolgálta!) Én értem, hogy ez kellemetlen a t. képviselő úrnak, de ez nem változtathatja meg az én véleményemet. Amikor azt látjuk, hogy vannak ennek a magyar nyomorúságnak Shylock-lelkű vámszedői', akik a magyar nép szenvedése árán megengedhetetlen előnyökhöz jutnak, akkor igenis ütött a tizenkettedik óra, hogy az államhatalom minden eszközzel rendet csináljon ebben a kérdésben. CVázsonyi János: Fotámaszai r ott vannak az önök soraiban. — Horváth Zoltán: Ahogy Friedrich mondja, dekoráltan ott ülnek!) Ezzel a kérdéssel, a munkanélküliség kérdésévei kapcsolatban, talán nemcsak indokolt, de szükséges is volna, hogy egy minden protekciótól, minden befolyástól mentes revíziónak vettessék alá az 1914 óta bevándoroltaknak ittartózkodási engedélye és magyar állampolgársága. Ezeknek az új honfoglalóknak beszivárgását minden eszközzel meg kellene már egyszer végre akadályozni ! Ennek a kétségtelenül felette nem kívánatos elemnek illegitim beszivárgása folyik ma is minden hatósági ellenőrzést, rendelkezést, tilalmat kijátszva és ma már az a helyzet, hogy az ország minden nagyobb városa, de különösen a keleti és az északkeleti vármegyéknek minden, legkisebb helysége valósággal el van árasztva ezen hivatlan vendégekkel, akikről ne felejtsük el, hogy ezeknek mindegyike egy-egy magyar ember szájából veszi ki a kenyeret. Ezekről a jövevényekről, akiknek egv jobb ügyhöz méltó buzgalommal dolgozó védőjük akadt Rupert képiviselő úr sziecmélyélben. (Derültség.) A Nemzeti Újság, a katolikus klérusnak lapja — hangsúlyozom, hogy a Nemzeti Újság — közölt egy cikket 1936 január 19. számában. Ezt az újságot talán a^t. túlpldal balszárnya mégsem fogja röviden és fölényesen demagógnak minősíteni, de ha mégis véleményeltérés volna közötte és az önök véleménye közt. méltóztassék megengedni, hogy előre is azzal a tiszteletteljes kéréssel forduljak az