Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának jesszen be törvényjavaslatot a tanítók helyzetének javítására, amely megszünteti a helyettes és kisegítő szolgálatot, megnyitja a tanítóik előtt a VII. fizetési osztályt, javadalmazásukat ugyanolyan mértékben állapítja meg, mint amennyi a hasonló előképzettségű állami és városi közalkalmazottak fizetése, megállapítja a tanyai tanítóik működési pótlékát és a községi lakbérosztályt.« Továbbá (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt,, hogy terjesszen elő javaslatot a Ház elé a hadikölcsön-ősjegyzők és örököseik, valamin t^ a gyámpénztárak és az árvapénztárak által jegyzett hadikölesöaikötvények valorizációjáról.« (Helyeslés. — Dinnyés Lajos: A hatodik majd az lesz, hagy 'mondjon le a kormány!) Igen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy határozati javaslataim előterjesztése után néhány mondatban foglalkozzam az előttem szólott dgen t. képviselőtársam beszédével. (Dinnyés Lajos; Propagandaminiszter!) En már az igen t.^képviselő úr beszéde közben közbeszólás formájában jeleztem, hogy nagyon örülök annak a munkának, amelyet mi 15 esztendeje itt ebben a Házban ezekből a padokból végzünk, mert azt látom, hogy bár hoszszadalmas és küzdelmes volt az az út, amelyet mi végigverekedtünk az ellenféllel szemben, nem volt hiába, nem volt meddő, mert amiként hallani méltóztattak, a túlsó oldalról, a kormánypártról most már magukévá teszik, ők maguk is hangoztatják azokat a kívánságokat, (Dinnyés Lajos: Még Patacsi is! Kívánságban egyek vagyunk!) amelyeknek hangoztatása miatt bennünket ezeken a padokon nagyon sokszor minden címmel^ díjmentesen láttak el az urak a túlsó oldalról, elneveztek bennünket lelkiismeretlen izgatóknak, hazaárulóknak, (Pinezich István: Ezért nem!) vörös betyároknak, elneveztek mindennek, ami az urak szívében és fantáziájában megszületett. (Ellenmondások jobbfelől.) Most végre elértünk oda a Gömbös-kormány negyedik esztendejében, hogy felállnak a túlsó oldalról (Meskó Rudolf: Szóval megdicsérik! — Propper Sándor: Szájharmonikások!) és ugyanazoknak a kívánságoknak adnak kifejezést, amelyeket mi itt állandóan hangoztattunk. Ez biztos reményt nyújt és felbátorít bennünket arra, hogy ezt a harcot, ezt a küzdelmet a népért, a .magyar dolgozók társadalmáért továbbra is azzal a lelkesedéssel és elszántsággal folytassuk, mint ahogyan eddig tettük. A túlsó oldalról elhangzott beszédeknek azonban van agy szépséghibájuk. Amint már itt közbeszólás formájában is mondottuk, nem beszélni, hanem cselekedni kell. Ha az urak és a kormány ismerik azokat a panaszokat, — a nép panaszait és sérelmeit — amelyeket mi állandóan hangoztatunk, akkor ne méltóztassék grammofonszerűen utánozni a mi felszólalásainkat, hanem méltóztassanak a kormányt rászorítani, hogy végre ezen a téren tegyen valamit. (Propper Sándor: Ahogy ők szorítani mernek!) Meg vagyok róla győződve, hogy az urak nem fognak hiábavaló munkát végezni. Annál is inkább merem ezt remélni, mert az igen t. kormányelnök úr és a kormánynak minden egyes tagja kivétel nélkül valahányszor felszólal itt a Házban, vagy az ország valamelyik városában, mindig két marékkal szórta és szórja az ígéreteket a nép felé. 1932 szeptember 20-án tűnt fel az új csillag a magyar politikai égen Gömbös Gyula miniszterelnök úr személyében, és nyolc napra rá, 1932 127. ülése 1936 május 12-én, kedden. 391 október 4-én elhangzott az a nagy, emlékezetes történelmi nevezetességű rádiószózat, amelyben a miniszterelnök úr a magyar népet, magyar testvéreit zászlaja alá hívta és ígért, ígért rendületlenül, ígérte mindazt, ami a magyar szívnek, a magyar népnek tetszetős és kívánatos. ígérte az igen t. miniszterelnök úr akkor és azóta is ismételten ígérte a titkos választójog törvénybe iktatását, (Dinnyés Lajos: Ezt ígérte!) ígérte-a miniszterelnök úr a tisztviselői pragmatikát, Ígérte a miniszterelnök úr az álláshalmozások lehetetlenné tételét, Ígérte a miniszterelnök úr az összeférhetlenségi törvényt, ígérte a miniszterelnök úr négy esztendővel ezelőtt a kapitalizmusnak a nemzet egyetemére káros, ennek fejlődését gátló kinövéseinek megszüntetését, (Dinnyés Lajos: Minden kapitalista vezér kegyelmes úr lett azóta!) ígérte a miniszterelnök úr az adóterhek igazságos felülvizsgálását, inerte a mezőgazdaságban és az iparban minél több egészséges önálló exisztencia életfeltételeinek megteremtését és biztosítását, ígérte az ipari termelés összhangbahozását a fogyasztással és az ezzel való spekuláció lehetetlenné tételét. (Mozgás a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: írásban megjelent, le sem lehet tagadni!) Azt mondta a kormány, azt mondotta a miniszterelnök úr négy esztendővel ezelőtt, hogy a kormány jelszava a becsületes munka megbecsülése és védelme. Azt mondotta a miniszterelnök úr (olvassa): »Mindenkinek meg kell kapnia azt a megbecsülést, amely kijár annak, aki becsületes munkával keresi kenyerét.« Azt mondotta a miniszterelnök úr négy esztendővel ezelőtt (olvassa): »Magyarországnak élelmiszerekben feleslegei vannak, nem szabad tehát megengedni, hogy az országban éhező emberek legyenek.« (Propper Sándor (a jobboldal felé): Ugy-e, most önök is mosolyognak. rajta, hogy mennyit tudott igérni?!) Azt mondotta a miniszterelnök úr négy esztendővel ezelőtt (olvassa): »Aki önhibáján kívül bajba jutott, azon segíteni kell, de a lumpokat nem támogatóim.« (Felkiáltások jobbfelől: Ez mind igaz!) Azt mondotta a miniszterelnök úr (olvassa) : »Alapélvünk, hogy munkanélkülisegély nincs, de munkaalkalmakról gondoskodunk.« (Dinnyés Lajos: Dalesz lett!) Azt mondotta a miniszterelnök úr négy esztendővel ezelőtt (olvassa): »Az a tőke, amely kiméletlen, amely máról-holnapra akar meggazdagodni és érdekeit a nemzet érdekei fölé helvezi. bennem ellenséget talál.« (Meskó Rudolf: Ezt az ellenzék is helyesli!) Lassan a szekérrel. Azt mondotta még a miniszterelnök úr (olvassa): »Ismerjük a kisipar és a kiskereskedelem nehéz helyzetét és minden rendelke- • zésre álló eszközzel igyekszünk neki támogatást adni.« (Pinezich István: Megcsinálta már!) Ez a csokor azokból a beszédekből való, amelyek a miniszterelnök úr részéről elhangzottak. Es ha ma, négy esztendő után, felteszem a kérdést teljes jószándékkal és elfogulatlanul, hogy vájjon ezekből az ígéretekből négy esztendő alatt mi valósult meg, (Patacsi Dénes; Még nincs négy éve!) akkor, — ha őszinte választ akarok erre a feltett kérdésre adni — azt kell mondanom, hogy ezekből az ígéretekből nem valósult 'meg semtmi. (Ellentmondások a jobboldalon.) Bátor leszek majd állításomat igazolni és akkor majd .méltóztassanak eldönteni azt a kérdést, vájjon állításom, fedi-e. a tényeket, igen vagy nem. Nemcsak hogy nem valósította meg ezeket 55*