Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

392 Az országgyűlés képviselőházának az ígéreteket, de egy egész halom szükségszerű kívánságot sem teljesített. (Dinnyés Lajos: Patacsi mindig a napos oldalon van! Ö meg­találja, hogy hol a nap, mint a napraforgó! Tartsa meg az Isten ezt a jószokását továbbra is! — Derültség.) Azt látjuk, hogy a kormány nemi nyúlt a titkos választójog megalkotásához, nem nyúlt az adóterhek «igazságos elosztásához, nemű nyúlt a kartélek megfékezéséhez, nem nyúlt a jövedelem igazságos megoszlásának biztosí­tásához, nem nyúlt a 'miinkabéruzsora megfé­kezéséhez» nem nyúlt a hadirokkantak és .a ha­dikölcsön-ügy becsületes rendezéséhez, nem nyúlt a, falusi 'és városi munkanélküliség pro­blémájának megoldásához, nem nyúlt az ipari és szellemi ifjúság kérdésének megoldásához, nem nyúlt az egyesülési és gyülekezési jognak törvényben való biztosításához, sémi nyúlt a ta­nítói nyomor megszüntetéséhez .a kisiparosok anyagi megsegítéséhez^ a mezőgazdasági mun­kások aggkori biztosításához «tb. Ha a kormánynak 1932 óta folytatott mű­ködése felett bírálatot akarunk gyakorolni, csakis ebből a szempontból, a dolgozóik társa­dalmának a szempontjából mondhatunk bírála­tot. lAmiófea a Gömbös-kormány jótt és amióta a Göimibös-kormány rádiószózatai elhangzottak, a helyzet, a gazdasági élet sokkal súlyosabb lett a dolgozók részére. Igaz,, hogy ez alatt az idő alatt a társadalomnaÁk egy bizonyos rétege megtalálta mindazt, amit a miniszterelnök úr az ország dolgozó népének egyeteméhez inté­zett. Erről majd később fogok beszélni. Megnehezedett az élet. Es amikor a kor­mány az államháztartás egyensúlya helyreál­lításának a jelszavával jött, az volt az első dolga, hegy egész csomó új adónemet hozott be, egész csomó meglévő adónemet emelt fel. így többek között emelte a házadót egymillió pengővel, a jövedelemadónál a pótlékot 30%­ról 60%-ra emelte, a magánalkalmazottak külön­adóját 125%-ra emelte fel, a rokkantellátási adót 100%-kali emelte,, azután emelte az ínség­adót 20%-ikal, emelte a szénádét, az illeték­pótlékot 20%-ról 100%-ra emelte,, a tehergép­kocsi adóját a duplájára emelte, a kincs­tári részesedést, a cigarettapapírnál 5 fillérről 15 fillérre emelte,, az élesztőadót kg-ként 14 fil­lérről 54 fillérre emelte s emelte egész sor köz­szükségleti cikk adóját. De a kormánynak a pénzügyi politikája folytatódott és folvtatódiik egészen napjainkig. Ha a kormány költségvetését nézzük 1933 óta, akkor azt látjuk, hogy semmiben sem külön­bözük az előbbi kormányok költségvetésétől. Ugyanaz a pénzügyi gazdálkodás folyik, amelynek terhe alatt összeroskad ennek az or­szágnak dolgozó társadalma. Mi jellemzi ezt a költségvetést, amely most előttünk fekszik? Jellemzi a költségvetési keretek túllépése, új adósságok csinálása ; a rendelkezési alapok túlméretezése és az adózás igazságtalan elosz­lását is fenntartja a kormány. Nem változott tehát semmi sem. Egy változott, az, hogy Fabinyi igen t. pénzügyminiszter úr a, pénz­ügyi zsonglőrködésben felülmúlja Budot és Wekerléit. Sokkal élénkebb illúziót tud kelteni a hallgatóságban, sokkal élénkebb illúziót tud kicsiholni a beszédét olvasó lelkekből. Ha azon­ban a végén megnézzük, hogy végeredményben ezekből az illúziókból mi a realitás, mi a va­lóság, kiderül, hogy a nehéz, súlyos igazság­talan adóterhek a valóság, amelyeknek nyo­mán inség, nyomorúság és pusztulás jelzi az utat. 127; ülése 1936 május 12-én, kedden. Ez a kormány hozta be a látszatadót, amely abból áll, hogy külső ismérvek alapján álla­pítják meg a fináncok az adózó polgárnál, hogy vájjon a kiállított adóív megfelel-e a valóságnak. Elmennek annak a kisiparosnak, kiskereskedőnek az üzletébe és lakására, jegy­zőkönyvet vesznek fel előttük, a kisiparos és a kiskereskedő által kiállított adóív, és vallat­ják a fináncok az illetőt, mint a bíró a vád­lottat. Megkérdezik, mennyi húst vásárolnak naponta, hányszor esznek egy héten húst, mi­kor csináltatott^ új ruhát, kinél csináltatta és mennyiért csináltatta az új ruhát. A finánc­észjárás azután a legtöbb esetben megállapítja, hogy az a szerencsétlen adózó alany, a,z a sze­rencsétlen kispolgár, kiskereskedő kevesebbet vallott be, mint amennyi a jövedelme, és az általa bevallott adóalapot, hivataliból felemeli. Igaz, joga van — akarja most Patacsi kép­viselőtársam mondani — ezt megfellebbezni, (Patacsi Dénes: Nekünk sem kedves a finánc, János! — Derültség.) Akkor egyek vagyunk. (Patacsi Dénes: Baranyaiak vagyunk! Ott ta­nultad meg ezt te is! — Derültség.) Ismétlem tehát, hogy a kormány egész pénzügyi politikája egy hajszálnyira, sem tért el az előző kormányok adópolitikájától, attól az adópolitikától, amely ellen mi szocalisták állandóan hadakoztunk ezekről a padokról. Es mi ennek a következménye? Azj hogy ma már ez az ország terjesen el van adósodva. Az ál­lam adóssága e pilanatban 1958 millió pengő, oly irtózatos összeg, amelyhez hasonló összeg­gel ez az állain talán soha nem tartozott. Meg kell vallanom és meg kell mondanom egészen nyíltan és őszintén: a pénzügyi kormányzat és az egész kormány könnyelműen kezeli az adó­zók filléreiből befolyó adókat. (Propper Sán­dor: Kell a pénz az élharcosoknak, a sajtó­alapnak!) Ezt bizonyítja a,z, hogy bár a kép­viselőház a, magyar alkotmánynak megfelelően minden esztendőben letárgyalja a^ költségvetést és a pénzügyminiszter kereteket állít fel, kere­teket szab meg, amelyekből nem volna szabad a kormánynak kilépnie a pénzügyi gazdálko­dás terén, ennek az ellenkezőjét látjuk; ennek az ellenkezőjét látjuk pl. a legfőbb állami számvevőszék legutóbbi jelentéséből, de látjuk a, költségvetésekből is. A legfőbb állami számvevőszék az 1934/35. költségvetési évről szóló jelentése 327 tételben 70 oldalon sorolja fel a pénzügyi keretnek azo­kat a túllépéseit, amelyeket minden felhatal­mazás nélkül követett el a kormány. A leg­utóbbi zárszámadásban pl. ismét minden tétel­nél, ahová csak nyúlunk, mindenütt túllépést látunk. A légügyi hivatalnál 1,600.000 pengő, a vámőrségnél 930.561 pengő, a lillafüredi szál­lodánál — a világhíres Lillafüred már megint szerepel — 25.000 pengő a megállapított költ­ségvetési tételen felüli túlkiadás. Az 1935. évi választásnál, amelyre 438.593 pengő volt előirá­nyozva, 156.824 pengővel lépték túl a kereteket. Vájjon mire költhettek? A vámmentes kikötő­nél 413.376 pengő a túlkiadás. Egyes fogyasz­tási szövetkezetek szanálása 12 .millió pengőbe került. A benzinkísérleti állomásnál 493.000 pengőt költöttek el felhatalmazás nélkül. Kül­földi értékesítés címén 5,100.000 pengőt költöt­tek el az előirányzott összegen felül. A földbir­tokparcellázásoknál 500.000 pengő a túlkiadás, az állami színházakra megszavazott összegek­nél 182.000 pengő túlkiadás van, A Magyar Lo­varegyletnek 229.739 pengőt ajándékozott a kor­mány, a Mftr.-segélyeknél 300.000 pengő túlkí-

Next

/
Thumbnails
Contents