Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

382 Az országgyűlés képviselőházának terhet és nagy átkot jelent egy magyar parasztcsaládban az, hia egy, vagy két taggal megszaporodik, mert tönkreteszi az exisztenciáját az is, ha csak a bábát kell neki kifizetnie. En egész egyszerűen napi kérdésekkel kívánok foglalkozni, amely napi kérdések szorosan beletartoznak és felemlíthetők a költségvetési tárgyalás keretében. A családvédelem biztosítása tekintetében közoktatási tekintetben is nagy mulasztásokat látok. Nem tudom, tisztában méltóztatnak-e lenni azzal, hogy egy tanyai tanító havonként 100 pengő fizetést kapU Ez az intelligens ember ki van zárva a városból, ott kell leélnie a pusztában az életét, minden kultúrigényről le kell mondania, s nyomorult életét ilyen fizetési viszonyok között kell leélnie, ez az ember 100 pengőt kap, akkor, amikor véglegesítették állásában. Ez az ember eltölti az életét esztendőszámra 74 pengő havi fizetés mellett, de csak arra az időre, amikor oktat, amikor tanít. Nyáron, amikor megszűnt a tanítás, a tanító úr akár elmehet tarlót kapálni is. Ezeknek az embereknek kezébe van lefektetve a magyar jövendő, a kis apróságoknak, a fiatal gyermekeknek a jövője, egész jövő lelkiségük, nemzeti érzelmük és mindenük. Nem lehet, hogy az államhatalom ezt tovább is tűrje, mert be kell látnia, hogy ezt a rendszert így nem viselheti tovább, hanem meg kell változtatnia. A tanítóságnak hivatásszerűen kell ellátnia a maga foglalkozását, J szeretettel és atyáskodással kell viselkednie. A tanyai lakosság adja a katonaságot, ez adja az iparostanoncokat, s amíg jobb módja volt a családapának, adta az iskoláztatás folytán azokat a nyerserőket, amelyekre állandóan hivatkoznak, adta a magyar pedagógia, a magyar orvosi kar egyedeit, akik, mint egy-egy mezei vadvirág, kerültek fel az intelligencia körébe és hoztak magukkal új és új terméseket. Ezeket az^ embereket mohon kapja fel a városi élet és teszi is tönkre, mert olyan ritkán fordul elő az ilyesmi, hogy ezeket az embereket bizony győzi elrontani. Nem drága iskolákat kell építeni a tanyai lakosság számára, hanem a vidéknek megfelelő, a szokásokhoz alkalmazkodó egyszerű iskolákat, amelyek éppúgy tudják szolgálni a tanítás ügyét, sőt^ több becsületet, több magyarságot tanítanak és tanítottak a régebbi nádfedeles iskolákban, mint ma a drága kultúrpalotáknak látszó iskolaépületekben. Nagy sérelmet jelent az ország területén szórványosan elhelyezkedett gyógypedagógusok iránt tanúsított elbánás is. Ezek az emberek minden egyes gyermekben egy új egyedet, egy új használható magyar polgárt adnak a nemzetnek és mégis u legutóbbi időben egy kis törvénymódosítással, egy paragrafus más értelmezésével egy fizetési osztállyal alacsonyabb fizetési osztályba kerültek, illetve ennek megfelelően rangban egy fokkal lejjebb jutottak, pedig ezek az emberek olyan munkát végeznek, amely feltétlenül megbecsülendő és megbecsülhető is volna. A részletes vitánál bátor leszek majd hivatkozni arra, hogy mi. ként hajtotta végre a kormányzat az 1927. évi 9000. számú miniszterelnöki rendeletet. A leventeügy is rendkívül rendezetlen. A . leventeintézmény leköti ugyan a fiatalságot és elvonja az olyan haszontalan passzióktól, amelyeket máskülönben adott esetben alkalmasint űzhetnének, nevelő hatása is van ennek az intézménynek, de különösképpen akkor volna 127. ülése 1936 május 12-en, kedden. nevelő hatása, ha a társadalomnak azok a tagjai, akik ezekkel a leventékkel foglalkoznak, állandó és komoly állásnak tekinthetnék ezt az állásukat. Bár nem mindegyikének, de legtöbbjének más foglalkozása is van, a leventeoktatást csak kisegítő foglalkozásnak, könnyű kereseti lehetőségnek tekinti és csak úgy hevenyében foglalkozik ezzel a fiatal gárdával. őket is és mindenkit, aki a (magyar fiatalsággal foglalkozik, aki a magyar jövőt építi es komoly nemzeti érzést nevel az ifjúságba, jobban meg kellene fizetni. A munkanélküli ifjúságot jobban el kellene foglalni, nemcsak heti egy két órában, hanem állandóan, nevelő, tanító hatású előadásokat kellene nekik tartani. A munkanélküliség kérdésében is rendkívül szomorúan tapasztalhatjuk, hogy mindenbe politikát visznek a, mai világban. En, mint nemezti szocialista, rendkívül sérelmezem ezt, mert roppant rossz kihatása lehet annak, ha politikát viszünk az éhező, nyomorgó magyarok életébe. Ez nem hozza meg azokat a gyümölcsöket, amelyeket az illetékes hatóságok tőle várnak. Tudnék hivatkozni olyan választókerületekre, amelyeknek képviselője ki tudta eszközölni a kerületében lévő nincstelenek számára azt, hogy elmehessenek talicskázni, kubikolni, minimális munkabérért, amelyen tengethetik nyomorult életüket és eltarthatják családjukat, de csak^ akkor, ha a kormányzópárt, a Nep. névsorában szerepelnek, vagy ha abba belépnek. Egy szegény munkásembernek az életében 50 fillér — azt mondhatnám — sok- * szór exisztenciális fontosságú összeg. Sokszor 50 fillért kellett a nyomorultaknak kölcsön kérniök, hogy kiválthassák a pártigazolványt. • Ismétlem, nem helyes az, hogy az éhező magyarságot politikai célokra használják fel. A munkanélküliség alkalmat ad a kormányzatnak arra hogy olyan [munkálatokat, amelyeket egyébként jól megfizetett munkával végeztet, — mert hiszen a munka, nehéz — így lehetne elintézni, hogy kubikus munkát, csatornázásokat vízlevezetéseket vagy víztárolóknak építését tisztességes vállalatokkal, lehetőleg állami kezelésben és tisztességes vezetés mellett intézzenek el. Mélyen t. Ház! Az iparügyekkel kapcsolatosan, amelyeket külkereskedelmi vonatkozásokban is szóba lehetne hozni, fel akarom említeni, hogy amikor itt az ipartörvényt tárgyalták sokszor sérelmezték különösen erről az oldalról, hogy az inasokat vagy gyermekringatásra, vagy piaci bevásárlásokra használják fel a mesterek. Nincs rendjén, hogy az iparostanoncokat nem arra oktatják, amire kellene és hogy ne erőszakolják a törvény erejével, hogy ezeekt a fiatal gyermekeket iparuk tudásában erősítsék meg., Az sem helyes, hogy a fiatal iparostanoncokat ugyanolyan előképzettséggel veszik fel nyomdásznak, mint cipészeknek. Egészen más előképzettségre van szüksége az egyiknek, mint a másiknak.^ TTgy rémlik, mintha ez nem is tartoznék talán, a 'költségvetési vitához, de akkor, amikor pengőre váltjuk fel az ipari munka értékét és nemzeti szempontból értékeljük működését, akkor megmutatkozik, hogy igenis, ebbe a témakörbe tartoznak. A debreceni választókerületben politikai szempontból tárgyalta a korteshad a Máv.műhelyi munkások ügyét is. Minthogy ipari vonatkozásokra tértem ki, itt említem fel, hogy az 1913—14. esztendőben olyan törvényeket alkottak, amelyek csak megszerkesztésben maradtak, de végrehajtás alá nem kerültek. Ezt