Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának j áll. Aki ezt így állítja, az nem tudja, hogy mit jelent nálunk, Magyarországon, mit jelent a Dunántúlon és különösen az én szűkebb hazámban, Debrecenben a nemzeti szocializmus. A nemzeti szocializmus ott rendkívül komoly alapokra fektetett, minden demagógia és minden politika nélküli mozgalom. Azok az emberek, akik csatlakoztak a mi mozgalmunkhoz, feltétlen komolysággal és mélységes lélekkel csatlakoztak ahhoz, mint magyar emberek, még ha szegény és tönkrement exisztenciák is, akik az elmúlt politikai rendszer alatt tönkrementek. Mi nem politizálunk velük, hanem megtanítjuk ezeket a magyar embereket arra, hogy magukra vannak utalva, nem számíthatnak másra, nem számíthatnak az ígéretekre, mert eddig sem kaptak egyebet, mint folytonos ígéreteket. Megtanítjuk őket arra, hogy önmagukra való utaltságukban csak sajátmaguk segíthetnek helyzetükön és arra, hogy türelemmel várjanak* A nemzeti szocializmus megtanít arra, hogy nincs vallási különbség a magyar nyomorban abból a szempontból, hogy valaki katolikus, református, unitárius vagy más vallású-e. (Gr. Apponyi György: Csak zsidó ne legyen!) Nem szabad, hogy a magyar különös súlyt helyezzen arra, hogy kereszt, kakas vagy csillag díszíti-e a templomtornyot. Ezek az emberek egyforma szívvel és lélekkel fog nak bármilyen probléma megtárgyalásába, * egyformán megindult lélekkel ' imádkozzák a magyar Hiszekegyet és át is érzik azt. Aki ezeket az embereket cigányoknak vagy csavargóknak minősíti, annak nincs igaza. Ezek az emberek komoly magyarságra vannak szoktatva, erre idegzik be őket. Nem helyes tehát, ha akár az ellenzéki, akár a kormányon lévő politikai pártok padsoraiból komoly emberek szájából azt halljuk, hogy csakis a vatikáni trónteremből várják a jövőben sorsunk jobbrafordulását. Mit szóljak ehhez én, debreceni kálvinista ember? Felhozzam talán ezzel szemben a magyar nagyságoknak, régi politikusoknak az emlékét, akik a történelembe vésték nevüket és így örökítették meg magukat? Ezt nem teszem. Itt egyedül az a fontos, hogy egységes elgondolással és nagy akarással ki tudja menteni magát ez a nemzet ebből a mai nyomorúságos helyzetből. Agrártörvényekre és más törvényekre hivatkozott Csik József képviselőtársam s azt mondotta, hogy a kormányzat megtette a, kötelességét az agrártársadalommal szemben. (Dulin Jenő: Nem komolyan értette!) Három törvényre hivatkozott. Nem törvényről van itt szó, hanem segítségről. Azokat a törvényeket^ amelyeket itt megalkottak, vagy végrehajtották vagy csak részben hajtottak végre. Tény az, hogy a magyar gazdatársadalmon, a magyar parasztságon lényegében semmit sem segít, nem segít, mert mindig más szempontokat tartott szem előtt és alapjában véve más szempontokat igyekezett megvalósítani. A magyar gardát nem igyekezett kiemelni abból a posványból, amelybe az elmúlt kormányzati rendszer mindenféle akcióval, mindenféle kedvezménnyel belejuttatta. Az adózás terén méltóztatnak ibiztosan emlékezni arra, amikor a kataszteri tiszta jövedelem alapján őrült nagy adóalapokat állított be a magyar parasztság adóztatásába a magyar kormányzat. Ez nem változott meg a legutóbbi időben sem. Visszatérve még arra is, amit Csik t. képKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. í?. ülése 1936 május 12-én, kedden. 381 viselőtársam, mondott, hogy szabad szervezkedési jogot biztosít minden pártnak a kormányhatalom, ezt nem fogadhatom el, mert bizonyosan értesülve méltóztatnak lenni arról, hogy a nemzeti szocialisták zöldinges táborát okvetlenül ellenzik, megtiltják és ha egyszer különösen idegen területen, új terepen szervezkedni próbál és az a bizonyos főszolgabíró úr nem tudja, azt, hogy milyen fegyelmezett társaság ez és hogy mennyire nemzeti alapokon épült fel, akkor mindaddig ellenzi, míg egyszer ki nem tudjuk csikarni egy gyűlés engedélyezését és meg nem győződnek arról, hogy a nemzeti szocialisták nem demagógizálnak, nem lázítanak, nem, türelmetlenkednek, hanem igenis egy nagyon komoly lépésre várnak, amikor szavukat felemelhetik és ez a felemelt szó hajló fülekre talál. Megtanítjuk a nemzeti szocialistákat arra, hogy a családvédelmet mikép képzeljük el és azokat az embereket, akik mindenféle nációból verődnek össze, — tájékozatlan t. képviselőtársaim szájából hallottam ezt a megállapítást — megtanítjuk arra, hogy neked magyar paraszt munka kell, elsősorban munka kell, nem ingyenkenyér, nem inségkonyha, neked dolgoznod kell. A jelen, alkalommal módot lelek reá, hogy megkérjem a kormányzatot, hogy a magyar parasztságnak olyan munkákat biztosítson, amelyekkel fenntarthatja magát munkája árán. Rendkívül lesüllyedt és visszaesett az az akció, amelyet még a háború előtt megkezdett a kormányhatóság, még Tisza István kormányzata alatt a selyemhernyó tenyésztés. Ez ma már annyira elposványosodott, annyira lezüllött, hogy a szerencsétlen magyar egész nyarát eltölti a fák között, kilométereken keresztül zsákban cipeli a nehézsúlyú eperlevelet ós amikor beviszik a gubókat, akkor miután állami kezelésbe^ van és kevés összeg van megszabva erre, kevés anyagi eszköz áll rendelkezésére az illető átvevő hatóságnak, nem képes a paraszt tisztességes kenyérhez jutni. A magyar parasztság boldogitását szolgálná az is, amit az Üristen kegyelméből élvezhetne, ha emberi kezek, emberi akaratok és számítások keresztül nemi húznák a szándékát. Az Alföldön busásan termő szikfüvet leszedi a magyar paraszt és beszolgáltatja a faluban a megbízott zsidó kereskedőknek. t Az azonban kiküldi, kizavarja őket az udvarról és hatalmi túltengésében kiborítja az utca árkába a füvet, úgyhogy ezeknek a szerencsétlen embereknek napokig végzett munkájuk eredménye tönkremegy. Állami kezelésben milyen máskép tudnák elintézni ezt. ha súlyt fektetnének arra, hogy azt a sokgyermekes szerencsétlen családot, amely ott görnyed a pusztán, s amikor meg beviszi, sírva megy haza, mert elküldik Festetics Sándor grófhoz, vagy Beksics szervezőhöz, hogy váltsa be az, — ne tegyék, ki ilyeneknek. Az egyke ellen nekünk fel kell emelnünk a szavunkat, mert az egyke megszűnése az, ami a magyar parasztságot felboldogítaná, felemelné az egész magyar nemzetet, s megmentené a kiritkulástól és elcsenievészesedéstol. S most arra kívánok kitérni, hogy egy progreszszív adórendszert állapítson meg a kormány azon családok részére, amelyek öt gyermekkel bírnak, hogy az^ ötgyercnekes családapák kevés adót fizessenek, azok az emberek pedig, akik annyira nincstelenek, hogy nem bírnak adót fizetni, segélyt kapjanak. Mert ma nagy 54