Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

372 Az országgyűlés képviselőházának parlament nyugodt atmoszférája köszönhető annak iaj körülménynek, hogy, — amint ő mondotta — az alapvető felfogás tekintetében alig van közöttünk különbség. A miniszterelnök úr hitet tett a nemzeti egység gondolata mellett, mint nagy nemzeti politikai célkitűzés mellett. Akkor azt mondotta, (otvassa): »Mindenki érzi, hogy ebben a nehéz szituációban rendkívül fontos a nemzeti egység gondolata, (Ügy van! Ügy van! a jobb es baloldalon), nem mir. t pártpolitikai gondolat, hanem mint nagy és átfogó nemzetpolitikai elgondolás.« A miniszterelnök úr szembefordult azokkal a világnézleti különbségekkel, amelyeket ma Wolff Károly t. képviselőtársam itt hangoztatott, és beszédében világosan rámutatott arra, hogy ennek a nemzetnek a mai nehéz időkben egységre van szüksége és nem világnézeti differenciák feszegetésére. Ezt mondotta Gömbös Gyula miniszterelnök úr. Elítélte a hitlerista mozgalmat, amely iránt annyi megértést mutatott ma Wolff Károly t. képviselőtársam. Igaz, örök rejtély marad előttem, hogy a hitlerista és fasiszta mozgalmaKkal való szimpátiáját hogyan fogja összeegyeztetni a sajtószabadsággal és az általános egyenlő titkos választójoggal? (Taps a szélsőbaloldalon.) Akkor a miniszterelnök úr világosan megmondta, hogy, (olvassa): »Nekünk is van , keresztünk, és ez a kettős kereszt. Nincs szükségünk horogkeresztre, nincs szükségünk külföldről importált mozgalmakra, mert ez a kettős kereszt az a magyar és történelmi szimbólum, amelyben minden magyar embernek egyesülnie kell.« De szembe fordult aj miniszterelnök úr a zavaros gazdasági teóriákkal is, amelyek azóta úgy felburjánzottak és volt bátorsága világosan megmondani a következőket, (olvassa): »Tessék vigyázni«, — mondotta a szocialisták felé — »mert az urak is kapitalisták. Én a magam részéről a kapitalizmus elvi alapján állok továbbra is. Én a kapitalizmust olyan gazdasági alapelvnek tartom, amelyet nem lebet megdönteni, mert annyira közel áll az emberi természethez, annak lelki és más adott- ! ságaihoz, hogy ezen változtatni úgy sem lehet. | Szét lehet ideig-óráig rombolni, de helyébe még &L. orosz szovjet sem tudótL ujat teremteni.« A miniszterelnök úr az akkori világgá«- | dasági konferenciára való utalással azt az ál- j láspontot foglalta el, hogy nekünk az a köte- i lességünk, hogy azon a gazdasági konferenh , cián és egész külpolitikánkban az autarkia ellen foglalva állást, követeljük ennek a világnak olyan átalakítását, hogy a gazdasági szabad- , ság érvényesüljön és tudjon sikerekhez és eredményekhez jutni. (Horváth Zoltán: Mi- I lyen jó ez a képviselőházi napló!) Ugyanebben a beszédében a miniszterelnök úr beszélt a kormány közelebbi programmjáról és sürgős kormányzati feladatképpen megállapította azt, hogy (olvassa): »A kormány sürgős feladatának tekinti a választójogi törvény előkészítését a titkosság alapján és ezzel kapcsolatosan a kormányzói jogkör kiterjesztését.« (Horváth Zoltán: Ez már kacagtató!) Három évvel ezelőtt, 1933 május 17-én mondotta el a t. miniszterelnök úr ezt a beszédet. Csoda-e, t. Ház, hogy nyugodt atmoszféra volt? Csoda-e, hogy várakozás és rokonszenv fordult a miniszterelnök úr személye felé, amikor ezt a programmot képviselte? 127, ülése 1936 május 12-én, kedden. Azóta három év elmúlt, és a magyar politikai élet visszazuhant abba a káoszba, amely nagyon hasonlít előttem az 1920-as évek káoszához. A nemzeti egységből, (Dinnyés Lajos: Kétség lett!) a nemzeti gondolatból lett egy brutális pártpolitikai szervezkedési kortesjeíszó. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A világnézeti különbségek tobzódását és visszhangját láthattuk mai Wolff Károly beszéde alatt. A kettős kereszt helyett képviselőtársaim német köszöntésekkel üdvözlik immár a felkelő hajnalt és valljuk meg őszintén, hogy az a nyilaskeresztes mozgalom, amelynek nem brutális elfojtását, hanem csak törvényes keretek közé való szorítáisát követelem én, titkos szimpátiáját élvezi a kormány bizonyos köreinek. (Ügy van! Ügy van! a szélsŐbaloldalon. — Dinnyés Lajos: Alosztálya a Nep.nek!) S mi a helyzet a gazdasági ideáknál? A közgazdasági ideák terén olyan zűrzavar állt be, hogy abban az embernek lehetetlen kiismerr.üe magát. Itt van Bud János t. képviselőtársam, (Friedrich István: Miket mondott! Borzasztó! — Derültség.) aki lándzsát tört a gazdasági szabadság mellett s megintett itt bennünket Friedrich képviselőtársammal, — mert az hiszem, csak ketten voltunk itt — hogy vigyázzunk a tőkeképződésre. (Friedrich István: Miket mondott! Miket mondott! —• Derültség.) Kevésszámú kormánypárti képviselőtársunk tapssal honorálta Bud János képviselőtársunknak, mint vezérszónoknak a beszédét és azután felállott egy másik képviselőtársunk, aki a kormánypárt tagjainak tapsai között megállapította, hogy meg kell rendszabályozni ai Nemzeti Bankot, — különben Wolff Károly is renidszabályozta ma — meg kell rendszabályozni a Pénzintézeti Központot, ki koll bocsátani a nemzeti pénzt, a kormánynak kötelessége egymillió pengő nemzeti pénzt 1%-os kamatra kiadni a dolgozó polgárságnak. (Horváth Zoltán: Nep.-bankók lesznek!) Es itt van a választójog kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok kitérni a választójog egész problémájára, nincs időm 'hozzá. Nem tudok kitérni arra, hogy a miniszterelnök úrtól felvilágosítást kérjek arra nézve, hogy három évvel ezelőtt tett az a kijelentése, hogy sürgősen kell megcsinálni a választójogot, milyen indokok alapján mellőztetett; nem akarok kitérni azokra a választójogi tárgyalásokra, amelyekről Eckhardt Tibor t. képviselőtársam nyilatkozott; én csak egyet mondok: ha Magyarországon miniszterelnök sohasem tett volna nyilatkozatot arra vonatkozólag, hogy választójogi törvényt kell csinálni, azok a közigazgatási bírósági ítéletek, amelyek ezt a választási rendszert országvilág előtt szégyenpadra - ültették ... (Molnár Imre: Ki csinálta azt a választási törvényt? — Horváth Zoltán: Nagy részük most is ott ül! — Molnár Imre: Ki csinálta? — Horváth Zoltán: Pesthy Pál! — Pesthy Pál: Mit akar? — Horváth Zoltán: Választójogot! — Zaj. — Elnök csenget.) Mondom ha soha nem hangzott volna el ígéret, akkor is egy kormánynak, amely a nemzet nemzetközi presztízsét és belső nyugalmát szem előtt tartja, kötelessége lett volna, hogy ezt a választójogi törvényt, illetőleg annak módosítását haladéktalanul a Ház elé hozza. Kérdem, hol van az ezelőtt három évvel a miniszterelnök úr által dicsért atmoszféra, megértés, összefogás, nemzeti egység? Méltóztassanak a mai helyzetet,