Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1936 május 12-én, kedden. 373 a mai zűrzavart, a mai belpolitikai káoszt ezzel a helyzettel összevetni, aminek a legmegdöbbentőbb kijelentése hangzott el tegnap, amikor Eckhardt Tibor t. képviselőtársain kénytelen volt azt a vallomást tenni, hogy ő, e parlament legnagyobb ellenzéki pártjának vezére, Magyarország genfi fődelegátusa, a miniszterelnök úrnak volt politikai intimusa, bizalmasa a nemzeti egység megszületésének pillanatában, e parlament összejövetele után néhány nap múlva revolverrel volt kénytelen bejönni ebbe a házba. (Nagy zaj a jobboldalon.) Bekövetkezett, amitől féltem az, hogy a nemzeti egység gondolata, amelyet a miniszterelnök úr a nemzet megmentésének eszközéül szánt, pártpolitikai eszközzé fog degradálódni, kompromittálódni és elveszni arra az időre, amikor a nemzetnek arra a legnagyobb szüksége lesz. Ha én ezt a mai helyzetet nézem, nem mondhatok mást, mint azt, hogy ez a helyzet az állandósult káosznak és az organizált hipokrízisnek az állapota. Én, aki tizenöt éven keresztül semmiféle hatalmi pozícióra nem törtem, kitüntetést nem kértem, nem vártam, elmondhatom, hogy ebben az organizált hipokrízisben és állandósult káoszban egy fix pont Magyarország államfője. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Ebből előáll reánk nézve az a kötelesség, hogy addig, amíg a sors kegye megengedi, ennek a fixpontnak a felhasználásával igyekezzünk stabilizálni a jövőre a magyar politikai élet alapjait. Első kötelességünk megszabadítani a nemzetet a világnézeti küzdelsnek harcától; megszabadítani attól a veszélytől, amelyet a világnézeti küzdelmek harca jelent egy ilyen helyzetben lévő országra. Nem tudom, mik a világnézeti különbségek. Hiába vártaim, áttanulmányoztam a hitlerizlmusnak^ a fasizmusnak a történelmét, és csak azt láttam, hogy elindult a legszélső szocialista agitációs mozgalmakkal, hogy a tömegeket megnyerje, és azután átyágódott mind a kettő a legre akciós abb irányzatba. Azt mondta Wolff Károly, hogy új korszak előtt állunk. Nem, itt van a világnézeti különbség. Az egyik oldalon állanak azok, akik az új korszak jelszava alatt vissza akarják zuhantatni az emberiséget... , Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rassay Károly: ... — be fogom fejezni, pár pillanatnyi türelmet kérek (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) — a kétezer év előtti állapotba, amikor az összedőlt trónok romjaira felkapaszkodó kalandorok azonosították magukat a népek millióival; a másik oldalon állnak azok, akik a, nemzeti alkotmányos szabadság alapján akarják ennek a nemzetnek életét vinni, azok, akik a magyar törvényekben lefektetett »Hungária semper libera« jelszóval akarják ennek a nemzetnek szabadságát kifelé és polgárai számára befelé biztosítani. A krisztusi igazságokról is beszélt Wolff Károly t. képviselőtársam. Én azonban a krisztusi igazságok interpretálását a vatikáni trón ter erűből várom és nem népgyűlések, szenvedélyes gyűlések pódiumáról. (Taps a, baloldalon. — Bródy Ernő: És nem az elkrasholt szövetkezetekből! - Zaj.) T. Ház! Befejezem beszédemet.: Jeleztem azokat a differenciákat, amelyek a jelenlegi kormányzattal szemben engem ellenzéki álláspontra kényszerítenek. A mi feladatunk az, hogy az alkotmánybs szabadságot, megvédjük, amelyét hiába kicsinyelnek le, mert e» az alkotKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VII. niáuyos szabadiság tartotta fenn ezer évig ezt az országot, és ennek az alkotmányos szabadságnak utolsó vára ma ez a parlament. A mi kötelességünk tehát ennek a parlamentnek megmentése, és erre a munkára igenis össze fogunk állni annyian, amennyien csak tudjunk, ha kell, még elveik Ikbmpromisszuma alapján is, ment mi hirdetjük azt, amit Beksics Gusztáv hirdetett ötven évvel ezelőtt; »Aki a magyar nemzet parlamentjét megbuktatja, az a magyar nemzetet buktatja meg« Nekünk meg kell mentenünk ezt a parlamentet. (Egy hang a jobboldalon: Senki sem akarja megbuktatni!) Elnök: Kérem a kép vis elő urat, méltóztassék befejezni beszédét. Rassay Károly: Igenis, mi keresni fogjuk mindazokat, akik velünk erre a munkára összeállnak. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a balés- a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) > Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczv Hugó iegyző: Csík József! Csik József: T. Ház! Mielőtt beszédem érdemi részéibe fognék, méltóztassék megengedni, hogy a parlamenti szokásnak megfelelőleg előttem szólott t. képviselőtársam beszédére néhány megjegyzést tehessek. Rassay t. képvielŐtársam az alkotmány intenzív védelmével fejezte he szavait. (Rassay Károly: Sajnos, nem fejezhettem be!) Azt hiszem, teljesen felesleges volt az erőlködése t az alkotmány megvédése mellett, mert egész nyugodt lehet Rassay t. képviselőtársam, hogy a túloldal éppen olyan határozottsággal áll a magyar ősi alkotmány megvédése mellett, mint akár ő, akár pedig bárki. (Rassay Károly: Csak hogyan egyeztetik össze a hitlerizmussal ? — Malasits Géza: Ezt mindenesetre örömmel halljuk!) T. Ház! Rassay t. képviselőtársam rámutatott arra a nagy gondolatra, amelyet a nemzeti egység megteremtésével a miniszterelnök úr meg akar valósítani. Hangsúlyozta azt, hogy soha kellemesebb atmoszféra nem mutatkozott a nemzeti • egység gondolatának megteremtésére, mint éppen akkor, amikor a miniszterelnök úr előállt ezzel az eszmével. Erre a megjegyzésre csak azt vagyok bátor mondani, hogy t. képviselőtársam három évvel ezelőtt, amikor a miniszterelnök úr ezt a gondolatot valósággá akarta érlelni, éppen olyan vehemenciával küzdött a nemzeti egység gondolata ellen, mint most küzd. (Rassay Károly: Hogyan mondhat ilyet!) Éppen azok nem kérhetik számon a nemzeti egyséig realizálását, akiknek politikai ténykedése elsősorban oda irányul, hogy a nemzeti egység létre ne jöhessen ebben az országban. Meg vagyok arról győződve, mint ahogy a miniszterelnök úr is meg volt győződve, hogy száz százalékig az ő nemes intencióját nem fogják osztani, meg vagyunk azonban arról is győződve, hogy ez a gondolat mindig nagyobb és nagyobb teret fog hódítani, mert a nemzet élniakarása követeli ennek a gondolatnak a megvalósítását. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Ez az ország ma történelmileg válságos idejét éli. (Rupert Rezső: Azért nem kell jelszavakat hirdetni!) Nem kell jelszavakat tanulni a képviselő úrnak tőlem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha valamikor szükség volt arra, hogy a nemzeti egység gondolatára rcáneveljük a magyar társadalmat, akkor elsősorban a mai válságos időkben van erre szükség. 53