Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1936 május 12-én, kedden. 373 a mai zűrzavart, a mai belpolitikai káoszt ez­zel a helyzettel összevetni, aminek a legmeg­döbbentőbb kijelentése hangzott el tegnap, amikor Eckhardt Tibor t. képviselőtársain kény­telen volt azt a vallomást tenni, hogy ő, e par­lament legnagyobb ellenzéki pártjának vezére, Magyarország genfi fődelegátusa, a miniszter­elnök úrnak volt politikai intimusa, bizal­masa a nemzeti egység megszületésének pil­lanatában, e parlament összejövetele után né­hány nap múlva revolverrel volt kénytelen bejönni ebbe a házba. (Nagy zaj a jobbolda­lon.) Bekövetkezett, amitől féltem az, hogy a nemzeti egység gondolata, amelyet a minisz­terelnök úr a nemzet megmentésének eszkö­zéül szánt, pártpolitikai eszközzé fog degra­dálódni, kompromittálódni és elveszni arra az időre, amikor a nemzetnek arra a legna­gyobb szüksége lesz. Ha én ezt a mai helyzetet nézem, nem mondhatok mást, mint azt, hogy ez a hely­zet az állandósult káosznak és az organizált hipokrízisnek az állapota. Én, aki tizenöt éven keresztül semmiféle hatalmi pozícióra nem törtem, kitüntetést nem kértem, nem vár­tam, elmondhatom, hogy ebben az organizált hipokrízisben és állandósult káoszban egy fix pont Magyarország államfője. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Ebből előáll reánk nézve az a kötelesség, hogy addig, amíg a sors kegye megengedi, ennek a fixpontnak a felhasználásával igye­kezzünk stabilizálni a jövőre a magyar poli­tikai élet alapjait. Első kötelességünk meg­szabadítani a nemzetet a világnézeti küzdel­snek harcától; megszabadítani attól a veszély­től, amelyet a világnézeti küzdelmek harca je­lent egy ilyen helyzetben lévő országra. Nem tudom, mik a világnézeti különbsé­gek. Hiába vártaim, áttanulmányoztam a hitle­rizlmusnak^ a fasizmusnak a történelmét, és csak azt láttam, hogy elindult a legszélső szo­cialista agitációs mozgalmakkal, hogy a töme­geket megnyerje, és azután átyágódott mind a kettő a legre akciós abb irányzatba. Azt mondta Wolff Károly, hogy új korszak előtt állunk. Nem, itt van a világnézeti különbség. Az egyik oldalon állanak azok, akik az új kor­szak jelszava alatt vissza akarják zuhantatni az emberiséget... , Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rassay Károly: ... — be fogom fejezni, pár pillanatnyi türelmet kérek (Zaj. — Hall­juk! Halljuk! balfelől.) — a kétezer év előtti állapotba, amikor az összedőlt trónok romjaira felkapaszkodó kalandorok azonosították magu­kat a népek millióival; a másik oldalon állnak azok, akik a, nemzeti alkotmányos szabadság alapján akarják ennek a nemzetnek életét vinni, azok, akik a magyar törvényekben le­fektetett »Hungária semper libera« jelszóval akarják ennek a nemzetnek szabadságát kifelé és polgárai számára befelé biztosítani. A krisztusi igazságokról is beszélt Wolff Ká­roly t. képviselőtársam. Én azonban a krisztusi igazságok interpretálását a vatikáni trón ter erű­ből várom és nem népgyűlések, szenvedélyes gyűlések pódiumáról. (Taps a, baloldalon. — Bródy Ernő: És nem az elkrasholt szövetkeze­tekből! - Zaj.) T. Ház! Befejezem beszédemet.: Jeleztem azokat a differenciákat, amelyek a jelenlegi kormányzattal szemben engem ellenzéki állás­pontra kényszerítenek. A mi feladatunk az, hogy az alkotmánybs szabadságot, megvédjük, amelyét hiába kicsinyelnek le, mert e» az alkot­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VII. niáuyos szabadiság tartotta fenn ezer évig ezt az országot, és ennek az alkotmányos szabad­ságnak utolsó vára ma ez a parlament. A mi kötelességünk tehát ennek a parlamentnek megmentése, és erre a munkára igenis össze fogunk állni annyian, amennyien csak tudjunk, ha kell, még elveik Ikbmpromisszuma alapján is, ment mi hirdetjük azt, amit Beksics Gusztáv hirdetett ötven évvel ezelőtt; »Aki a magyar nemzet parlamentjét megbuktatja, az a magyar nemzetet buktatja meg« Nekünk meg kell men­tenünk ezt a parlamentet. (Egy hang a jobb­oldalon: Senki sem akarja megbuktatni!) Elnök: Kérem a kép vis elő urat, méltóztas­sék befejezni beszédét. Rassay Károly: Igenis, mi keresni fogjuk mindazokat, akik velünk erre a munkára össze­állnak. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal­és- a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) > Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczv Hugó iegyző: Csík József! Csik József: T. Ház! Mielőtt beszédem ér­demi részéibe fognék, méltóztassék megen­gedni, hogy a parlamenti szokásnak megfelelő­leg előttem szólott t. képviselőtársam beszé­dére néhány megjegyzést tehessek. Rassay t. képvielŐtársam az alkotmány intenzív védel­mével fejezte he szavait. (Rassay Károly: Sajnos, nem fejezhettem be!) Azt hiszem, tel­jesen felesleges volt az erőlködése t az alkot­mány megvédése mellett, mert egész nyugodt lehet Rassay t. képviselőtársam, hogy a túl­oldal éppen olyan határozottsággal áll a ma­gyar ősi alkotmány megvédése mellett, mint akár ő, akár pedig bárki. (Rassay Károly: Csak hogyan egyeztetik össze a hitlerizmus­sal ? — Malasits Géza: Ezt mindenesetre öröm­mel halljuk!) T. Ház! Rassay t. képviselőtársam rámu­tatott arra a nagy gondolatra, amelyet a nemzeti egység megteremtésével a miniszter­elnök úr meg akar valósítani. Hangsúlyozta azt, hogy soha kellemesebb atmoszféra nem mutatkozott a nemzeti • egység gondolatának megteremtésére, mint éppen akkor, amikor a miniszterelnök úr előállt ezzel az eszmével. Erre a megjegyzésre csak azt vagyok bátor mondani, hogy t. képviselőtársam három év­vel ezelőtt, amikor a miniszterelnök úr ezt a gondolatot valósággá akarta érlelni, éppen olyan vehemenciával küzdött a nemzeti egy­ség gondolata ellen, mint most küzd. (Rassay Károly: Hogyan mondhat ilyet!) Éppen azok nem kérhetik számon a nemzeti egyséig reali­zálását, akiknek politikai ténykedése elsősor­ban oda irányul, hogy a nemzeti egység létre ne jöhessen ebben az országban. Meg vagyok arról győződve, mint ahogy a miniszterelnök úr is meg volt győződve, hogy száz százalékig az ő nemes intencióját nem fogják osztani, meg vagyunk azonban arról is győződve, hogy ez a gondolat mindig nagyobb és na­gyobb teret fog hódítani, mert a nemzet élni­akarása követeli ennek a gondolatnak a meg­valósítását. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Ez az ország ma történelmileg válságos idejét éli. (Rupert Rezső: Azért nem kell jelszavakat hirdetni!) Nem kell jelszava­kat tanulni a képviselő úrnak tőlem. (Helyes­lés a jobboldalon.) Ha valamikor szükség volt arra, hogy a nemzeti egység gondolatára rcá­neveljük a magyar társadalmat, akkor első­sorban a mai válságos időkben van erre szükség. 53

Next

/
Thumbnails
Contents