Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának káník akcióját. (Rátz Kálmán: Ez már meghiúsult!) Nemi mondhatoim, hogy meghiúsult addig, amíg nekünk mint egy kis nemzetnek a jövő szempontjából a nagy biztosítékot nem a fölfegyverkezés egyenjogúságában, hanemi a lefegyverzés kötelezettségében kell látnunk. (Ratz Kálmán: Ez csak ábránd!) Azt is meg kell azonban mondanom, hogy a nemzeti szuverenitás nem parcellázható fel. A nemzeti szuverenitásnak egy természete van, hogy egyetemes, egységes, és ha az a szuverenitás sérelmet szenved egy traiás ponton, az éppen olyan súlyos sérelem, éppen olyan tökéletlensége a nemzeti szuverenitásnak, mintha korlátozva vagyunk a katonai egyenjogúság tekintetében. T. Ház! A legutóbbi belgrádi kisantantkonferencián határozatokat hoztak, és ezekben a határozatokban kimondották, hogy az államfői kérdés megoldása a Habsburg restaurációval az ő részükről háborús konfliktust is jelent. Nagyon sajnálom, hogy ,a imiagyar korimány, függetlenül az ő restaurációs álláspontjától, nem ütött rá a békeszerződésa*e és nem jelentette 'be tiltakozását a magyar állam, belügyeibe való beavatkozás ellen. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Mert ha beavatkozás a imi katonai fölfegyverkezésünk kérdése, akkor legalább akkora beavatkozás a imi legsajátabb belügyi problémánknak, az államfői kérdésnek megoldásába a háborús fenyegetéssel való beavatkozás. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Nagyon sajnálom, hogy ez megtörténhetett, mert amint az osztrák korimiány talált módot arra, hogy hangsúlyozza egy elhárító mozdulattal ezt a •beavatkozást, hirdetvén, hogy az államfői kérdés helügy, úgy ezt a magyar kormánynak is meg kellett volna tennie. Soha sem csináltam titkot abból, hogy én az egész restauráció kérdését neun tekintem érzelmi kérdésnek, (Helyeslés balfelöl.) nem tekintem' egy ortodox közjogi problémának, elméletnek, de igenis egy hatalmas fegyvernek tekintem a nemzet fegyvertárában, amelyről lemondani, amely fegyvert tompítani egyetlen kormánynak sincs jogában- (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! Legyen szabad ezek után a belpolitikai helyzetről is néhány szót mondanom, különösen abban a beállításban, hogy vájjon a GöimibÖs-konmány három és féléves kormányzata mennyire közelítette meg a belpolitikai konszolidáció szempontjából azt az ideált, amelyet a miniszterelnök: úr a konmány átvétele alkalmával kifejtett. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy amikor 1932 őszén Gömbös Gyula miniszterelnök lett, a korimiány fő programmpontjául a nelmzeti egység gondolatát állította oda. Ez ibizonyos meglepetést keltett bennünk, akik az egységes párttal szemben a nemlzeti összefogást hirdettük Károlyi Gyula kormánya alatt, és a párt részéről, de főleg a későbbi, miniszter«! uök úr rémzérőil ímefflehetősen merev visszautasításra, találtunk. De mert meggyőződésünk szerint teljesen igaza volt a miniszterelnök úrnak, amikor azt mondotta, hogy nehéz gazdiasági és külpolitikai viszonyok között a nemzet érdeke követeli meg azt, hogy a nemzeti összefogás, vagy á nemzeti egység gondolata ' legyen a jövő belpolitikai kormányzás alapja, mi ezt fenntartás nélküli helyeseltük. Méltóztassanak visszaemlékezni, mekMora jóakarattal, milyen várakozással és rokonszenvvel fogadtuk a miniszterelnök úr program inját és megjelenését. Most három éve tárgyalták a Gömbös-kormány első költségvetését, és 27. ülése 1986 május l$-én, kedden. .371 a miniszterelnök úr a vita végén beszédet mondott, r amelyben büszkén állapította meg azt a hékés, " nyugodt atmoszférát, amely a Ház vitatkozásának: egész vonalán, keresztülvonult. Mi volt ennek az oka, t. ( Ház? Megmondom nyíltan és egyenesen: oka volt az, hogy a miniszterelnök^úrnak a kijelentéseit az egész nemzet és az egész parlament őszitéknek fogadta el. (Gr. Sigray Antal: Komolyan vettük!) őszintének fogadta el, hogy a miniszterelnök úr a nemzeti egységet akarja megvalósítani, és őszintéknek fogadta el azokat a közjogi progranimokra vonatkozóan tett kijelentéseit is, amelyeket első programmja gyanánt rádiószózatában, külső beszédeiben és a Házban hangoztatott. Hiszen, t. Ház, a miniszterelnök úrnak kényelmes^ helyzete volt: a nemzet lélektanilag készen állott egy ilyen politikára. A gyűlölködő jelszavaknak a^ vadvizei már lefolytak. Itt, a Házban már évekig abszolúte nyugodt tanácskozás, folyt, amelyben elvek ütköztek össze elvekkel. Az az idő volt az, amikor a kormánypártról és az ellenzékről is nem egyszer megállapították, hogy tulajdonképpen csak tempó-differencia van a közjogi fejlődés vagy a gazdasági követelések tekintetében. a kormány és az ellenzék között. T. Ház! Ebben a légkörben jött Gömbös Gyula, és megvédeni, realizálni akarta — legalább bejelentései szerint — ezt a közhangulatot. Abban aa időben már tisztázódtak az eszmék, nem olyan misztikus, homályos volt a »keresztény« jelszó, mint ahogy az ma jelentkezett Wolff Károly t. képviselőtársam beszédében. (Derültség a baloldalon.) Akkor már tiszta volt a nemzet előtt, hogy a »keresztény« jelszó tíz év sok súlyos csalódása, tapasztalata és szégyenletes jelensége után nem jelenthet mást a politikában, mint a kereszténységnek igazi politikai tartalmát: nemcsak a vallási értelemben vett felebaráti szeretetet, hanem a gyengéknek a támogatását, a magasabb etikának, erkölcsi szempontoknak a politikában való érvényesítését is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Igen sporadikus, szórványos jelenség volt a imagyar közéletben, ha még akadt ittott valahol egy kis csoport, amely ezt a jelszót másképpen akarta fruktifikálni. Ott van azután a »nemzeti« jelszó. Könynyen elfelejtik ennek a Háznak új tagjai, de mi, kik itt ültünk és itt ülünk most már körülbelül másfél évtizede ezekbeni a padokban, visszaemlékezünk igen kritikus szituációkra; visszaemlékezünk a szanálás kritikus pillanatára, visszaemlékezünk a frankügynek kritikus napjaira, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) visszaemlékezünk az 1931-es összeomlásnak súlyos helyzetére. Miniszterelnökök mentek és jöttek újak, de egyet megállapítottak, azt, hogy ezekben a kritikus pillanatokban az abszolút nemzeti érzés és kötelességtudás uralkodott a magyar politikai pártok és a magyar sajtó körében. ügy van! Ügy van! balfelől.) A nemzeti gondolat is megtalálta tehát már a maga reális, a maga gyűlölködő ' jelszavaktól mentes igazi tartalmát és értelmét. Ez jelentkezett, t. Ház, Gömbös Gyula megértésében is. Valóban, ha elolvassuk az 1933 május 17-én

; mondott költségvetési beszédét, csak akkor látjuk azt a mély szakadékot, amely a magyar politikában ez alatt a három év alatt kifejlődött. (Dulin Jenő: Áthidalhatatlan már!) T. Ház! Megállapította a miniszterelnök úr ebben a beszédében azt a tételt, hogy a