Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

368 Az országgyűlés képviselőházának miniszter úrnak az,, amikor expozéjában azt mondja, hogy az adófizetői készség emelkedé­sét látja a egész vonalon ami reményt ad neki arra, hogy idővel majd az adóbevételek csök­kentésével &iz adóterhek csökkentésének politi­kájára is< át lehet térni. Nem leihet áttérni ak­kor, ha a miagyar kormány a' régi receptet al­kalmazza s a pillanatnyi konjunkturális, ked­vez őbh en megítélt bevételeiket azonnal ellen­súlyozza iái kiadási oldalakon a felemelt kiadási tételekkel. Ne felejtsük lel, hogy ezek iá bevé­teli többletek az adófizető' polgárság rettene­tes megterhelésével teremthetők csak elő. Petró Kálmán tisztelt képviselőtársam az ő nagy érdeklődéssel hallgatott beszédében elő­terjesztett egy adóesetet. Megdöbbenéssel 'hall­iglâttuk valamennyilein, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amikor így pragmatikusan össze­szedve láttuk azt, hogy a termelő^ munka mi­csoda rettenetes bonyolult, kiszámíthatatiain és nagyértékű áldozatokat kénytelen hozni az ál­lami apparátus fenntartására. Amikor mi te­hát laJbíban az időiben, midőn a költségvetési egyensúly megingott, midőn a giaizdasági össze­omlás beállott, a százszázalékos pótlékolások­kal azon a jogcímen léptünk fel a választópol­gársággal 'szemben, hogy ezt az áldozatot meg kell hozni a költségvetési egyensúly megterem­tésére, akkor nem szabad azt elkövetnünk, hogy amikor ezeket iaí pótlékolásokat változatlanul fenntartjuk, a költségvetésben jelentkező egyensúly-lehetőségieket eldobva és elmellőzve, új kiadásokat állítunk be. Hogy mik .a magyar adófizető polgárság terhei, azt nem kell ebben a Házban ecsetelni és ezek a terhek nem zárul­nak le kizárólag az állami költségvetést tápláló adókban, az autonómiák terhére az egyházi szolgáltatásokban, a szociális terhekben, hanem vannak olyan terrénumok, ahol máról-holnapra váratlanul, szinte lopva egyszerre új adózta­tás áll be. Itt van, t. Ház, a Nemzeti Bank politikája, amely a külföldi valutának átvételi és átenge­dési árfolyama között egy 3%-os differenciát állapít meg. (Rupert Rezső: Törvényhozási jo­got gyakorol!) Ez -a 3% egy súlyos teher; nem tudjuk áttekinteni, hiszen ez kint van a kép­viselőház ellenőrzésének lehetőségén. Azután ott van a sokat emlegetett ipari vállalatoknál az a bizonyos 2%, amely az önkompenzációs üzletek után a felárszámlára befizetendő. Ezek mind újabb és újabb tételek és terhek, amelyek a gazdasági életet megterhelik, nyomják ^és ezeknek az eredménye azután az, hogy az, ár­politikában ma érvényesül egy felfelé menő tendencia, ugyanakkor, amikor a munkabérek­nél és fizetéseknél, legyenek magántisztviselői vagy köztisztviselői fizetések, egy imély visz­szaesés van a (békebeli színvonallal szemben. (Ügy van! Ügy van! a bat- és a szélsőbal­oldalon.) T. Ház! Itt van egy másik nagy kérdés, a nyugdíjkérdés. T., képviselőtársaim bizonyára emlékeznek arra, hogy amikor a Képviselőház 1932 végén vagy 1933 elején letárgyalta, az úgy­nevezett kény szer nyugdíj törvényt, akkor a pénzügyminiszter úr ezt a törvényjavaslatot azzal követelte tőlünk, hogy ezáltal a nyugdíj ­terhek csökkentését akarja keresztülvinni; (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon,) szemben a tmi aggodalmainkkal, amelyek a tisztviselői függetlenség tekintetében hang­zottak el, a pénzügyminiszter úr megfellebbez­hetetlenül hivatkozott arra, hogy ezt a tör­vényjavaslatot pedig el kell fogadni, mert ez 3*5 millió pengő nyugdíjteher megtakarítását 127. ülése 1936 május 12-én, kedden. fogja jelenteni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es most itt van Bud János t. képviselőtársunk, aki felszólalásában foglal­kozott ezzel a kérdéssel és hivatkozott arra, hogy 1928/1929-ben a nyugdíj terhe az üzemek­nek és az állami közigazgatásnak 243 millió pengő volt, — ez volt, majdnem azt mondhat­nám, a gazdasági konjunktúra tetőpontján — 1932/33-ban leszállt ez a nyugdíjteher 231 millió pengőre, és most ott tartunk, hogy 6*5 millió pengő emelkedéssel olyan magasságot ér el ez a nyugdíjteher, hogy körülbelül 20 millió pen­gővel nagyabb, mint az 1928/29-iki nyugdíj­teher. Hát én is azt kérdezem: hova megyünk ezen a,z úton s hova fogunk eljutni, hogy ha mi a jövő szempontjait ennyire .mellőzzük és a költségvetést csak egy folyó, elszaladó év szükségleteinek a szempontjai szerint állítjuk össze? Nehéz probléma ez az egész nyugdíjkérdés, de éhhez a kérdéshez mégis hozzá kell nyúlni, még akkor is, ha ennek a hozzányúlásnajc pénzügyi eredménye nem is olyan nagy. Azon a ponton kellene e kérdés rendezését megfogni, ahol a, mi nyugdíjtörvényeinkben a súly.QS igazságtalanságok jelentkeznek, nem, jogszerűt­lenségek, nem jogelleneségek, hanem a mai' viszonyok között súlyos igazságtalanságok. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Emlékszem arra, t. Ház, hogy évekkel ezelőtt tettem egy indítványt, hogy azok az állami nyugdíjasok, akiknek egyéb források­ból származó jövedelmi alapja a 10.000 pengőt eléri, időlegesen legyenek felfüggesztve nyug­díjuk élvezetétől. (Horváth Zoltán: Nagyon helyes!) Ezt leszavazta a Ház, nem fogadta el, pedig állítom, hogy egy ilyen intézkedés a mai viszonyok mellett igenis igazságos. (Úgy van! balfelől.) Itt nem szerzett jog elvételéről van szó. A tisztviselő szerzett joga azt jelenti, hogy az állam eltöltött szolgálata után öreg napjaira gondoskodni fog megélhetéséről, de a mai viszonyok között, — amikor nem tudjuk a hadikölcsönöket valorizálni, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amikor óriási vagyonok vesztek el, az állam iránti bizalom folytán — az a kívánalom, hogy az állami nyugdíjasoknak az a része, amely egyéb for­rásokból tízezer pengő jövedelmi alapot meg­haladó jövedelemmel rendelkezik, nyugdíjának élvezésétől erre az időre felfüggesztéssel, meg­győződésem szerint olyan kívánalom, amely ellen az igazság szempontjából nem lehet ki­fogást emelni. (Úgy van! a baloldalon. — Hor­váth Zoltán: Ez már keresztényi követelés! Tessék megcsinálni!) Evek óta követeltük ezt, de valószínűleg éppen azért, mert ma már a törvényhozásban is sokkal nagyobb nyomaték­kal bír a nyugdíjas tisztviselői kar, mini amennyi az országos arány szerint megilletné, ezek az indítványok sorra megbuknak. Itt volt a másik indítványom t. Ház, ami­kor azt proponáltam, hogy a törvényhozásnak azok a tagjai, akik nyugdíjas tisztviselők, ez idő alatt nyugdíjuk élvezetében korlátozva legyenek. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt is le­szavazták az országos 33-as bizottságban és a plénumban egyaránt. (Horváth Zoltán: Ez is keresztény és nemzeti program!) Vannak itt egyéb anomáliák is. Elmond­tam már ezeket, most tehát csak röviden szó­lok róluk. A régi nyugdíjtörvény értelmében, ha egy állami tisztviselő nyugdíjba ment és később magasabb állásra nevezték ki, akkor a végén

Next

/
Thumbnails
Contents