Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

368 Az országgyűlés képviselőházának miniszter úrnak az,, amikor expozéjában azt mondja, hogy az adófizetői készség emelkedését látja a egész vonalon ami reményt ad neki arra, hogy idővel majd az adóbevételek csökkentésével &iz adóterhek csökkentésének politikájára is< át lehet térni. Nem leihet áttérni akkor, ha a miagyar kormány a' régi receptet alkalmazza s a pillanatnyi konjunkturális, kedvez őbh en megítélt bevételeiket azonnal ellensúlyozza iái kiadási oldalakon a felemelt kiadási tételekkel. Ne felejtsük lel, hogy ezek iá bevételi többletek az adófizető' polgárság rettenetes megterhelésével teremthetők csak elő. Petró Kálmán tisztelt képviselőtársam az ő nagy érdeklődéssel hallgatott beszédében előterjesztett egy adóesetet. Megdöbbenéssel 'halliglâttuk valamennyilein, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amikor így pragmatikusan összeszedve láttuk azt, hogy a termelő^ munka micsoda rettenetes bonyolult, kiszámíthatatiain és nagyértékű áldozatokat kénytelen hozni az állami apparátus fenntartására. Amikor mi tehát laJbíban az időiben, midőn a költségvetési egyensúly megingott, midőn a giaizdasági összeomlás beállott, a százszázalékos pótlékolásokkal azon a jogcímen léptünk fel a választópolgársággal 'szemben, hogy ezt az áldozatot meg kell hozni a költségvetési egyensúly megteremtésére, akkor nem szabad azt elkövetnünk, hogy amikor ezeket iaí pótlékolásokat változatlanul fenntartjuk, a költségvetésben jelentkező egyensúly-lehetőségieket eldobva és elmellőzve, új kiadásokat állítunk be. Hogy mik .a magyar adófizető polgárság terhei, azt nem kell ebben a Házban ecsetelni és ezek a terhek nem zárulnak le kizárólag az állami költségvetést tápláló adókban, az autonómiák terhére az egyházi szolgáltatásokban, a szociális terhekben, hanem vannak olyan terrénumok, ahol máról-holnapra váratlanul, szinte lopva egyszerre új adóztatás áll be. Itt van, t. Ház, a Nemzeti Bank politikája, amely a külföldi valutának átvételi és átengedési árfolyama között egy 3%-os differenciát állapít meg. (Rupert Rezső: Törvényhozási jogot gyakorol!) Ez -a 3% egy súlyos teher; nem tudjuk áttekinteni, hiszen ez kint van a képviselőház ellenőrzésének lehetőségén. Azután ott van a sokat emlegetett ipari vállalatoknál az a bizonyos 2%, amely az önkompenzációs üzletek után a felárszámlára befizetendő. Ezek mind újabb és újabb tételek és terhek, amelyek a gazdasági életet megterhelik, nyomják ^és ezeknek az eredménye azután az, hogy az, árpolitikában ma érvényesül egy felfelé menő tendencia, ugyanakkor, amikor a munkabéreknél és fizetéseknél, legyenek magántisztviselői vagy köztisztviselői fizetések, egy imély viszszaesés van a (békebeli színvonallal szemben. (Ügy van! Ügy van! a bat- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Itt van egy másik nagy kérdés, a nyugdíjkérdés. T., képviselőtársaim bizonyára emlékeznek arra, hogy amikor a Képviselőház 1932 végén vagy 1933 elején letárgyalta, az úgynevezett kény szer nyugdíj törvényt, akkor a pénzügyminiszter úr ezt a törvényjavaslatot azzal követelte tőlünk, hogy ezáltal a nyugdíj terhek csökkentését akarja keresztülvinni; (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) szemben a tmi aggodalmainkkal, amelyek a tisztviselői függetlenség tekintetében hangzottak el, a pénzügyminiszter úr megfellebbezhetetlenül hivatkozott arra, hogy ezt a törvényjavaslatot pedig el kell fogadni, mert ez 3*5 millió pengő nyugdíjteher megtakarítását 127. ülése 1936 május 12-én, kedden. fogja jelenteni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es most itt van Bud János t. képviselőtársunk, aki felszólalásában foglalkozott ezzel a kérdéssel és hivatkozott arra, hogy 1928/1929-ben a nyugdíj terhe az üzemeknek és az állami közigazgatásnak 243 millió pengő volt, — ez volt, majdnem azt mondhatnám, a gazdasági konjunktúra tetőpontján — 1932/33-ban leszállt ez a nyugdíjteher 231 millió pengőre, és most ott tartunk, hogy 6*5 millió pengő emelkedéssel olyan magasságot ér el ez a nyugdíjteher, hogy körülbelül 20 millió pengővel nagyabb, mint az 1928/29-iki nyugdíjteher. Hát én is azt kérdezem: hova megyünk ezen a,z úton s hova fogunk eljutni, hogy ha mi a jövő szempontjait ennyire .mellőzzük és a költségvetést csak egy folyó, elszaladó év szükségleteinek a szempontjai szerint állítjuk össze? Nehéz probléma ez az egész nyugdíjkérdés, de éhhez a kérdéshez mégis hozzá kell nyúlni, még akkor is, ha ennek a hozzányúlásnajc pénzügyi eredménye nem is olyan nagy. Azon a ponton kellene e kérdés rendezését megfogni, ahol a, mi nyugdíjtörvényeinkben a súly.QS igazságtalanságok jelentkeznek, nem, jogszerűtlenségek, nem jogelleneségek, hanem a mai' viszonyok között súlyos igazságtalanságok. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Emlékszem arra, t. Ház, hogy évekkel ezelőtt tettem egy indítványt, hogy azok az állami nyugdíjasok, akiknek egyéb forrásokból származó jövedelmi alapja a 10.000 pengőt eléri, időlegesen legyenek felfüggesztve nyugdíjuk élvezetétől. (Horváth Zoltán: Nagyon helyes!) Ezt leszavazta a Ház, nem fogadta el, pedig állítom, hogy egy ilyen intézkedés a mai viszonyok mellett igenis igazságos. (Úgy van! balfelől.) Itt nem szerzett jog elvételéről van szó. A tisztviselő szerzett joga azt jelenti, hogy az állam eltöltött szolgálata után öreg napjaira gondoskodni fog megélhetéséről, de a mai viszonyok között, — amikor nem tudjuk a hadikölcsönöket valorizálni, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amikor óriási vagyonok vesztek el, az állam iránti bizalom folytán — az a kívánalom, hogy az állami nyugdíjasoknak az a része, amely egyéb forrásokból tízezer pengő jövedelmi alapot meghaladó jövedelemmel rendelkezik, nyugdíjának élvezésétől erre az időre felfüggesztéssel, meggyőződésem szerint olyan kívánalom, amely ellen az igazság szempontjából nem lehet kifogást emelni. (Úgy van! a baloldalon. — Horváth Zoltán: Ez már keresztényi követelés! Tessék megcsinálni!) Evek óta követeltük ezt, de valószínűleg éppen azért, mert ma már a törvényhozásban is sokkal nagyobb nyomatékkal bír a nyugdíjas tisztviselői kar, mini amennyi az országos arány szerint megilletné, ezek az indítványok sorra megbuknak. Itt volt a másik indítványom t. Ház, amikor azt proponáltam, hogy a törvényhozásnak azok a tagjai, akik nyugdíjas tisztviselők, ez idő alatt nyugdíjuk élvezetében korlátozva legyenek. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt is leszavazták az országos 33-as bizottságban és a plénumban egyaránt. (Horváth Zoltán: Ez is keresztény és nemzeti program!) Vannak itt egyéb anomáliák is. Elmondtam már ezeket, most tehát csak röviden szólok róluk. A régi nyugdíjtörvény értelmében, ha egy állami tisztviselő nyugdíjba ment és később magasabb állásra nevezték ki, akkor a végén