Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának a magasabb állás után járó fizetés szerint állapították meg a nyugdiját. Miről volt szó

1

? Ha valaki miniszter volt, nyugdíjba ment és később egyetemi tanárnak nevezték ki, akkor ebben az új állásában ő nem az egyetemi tanári állásra megállapított V. fizetési osztályú fizetést kapta, hanem kapta a miniszteri fizetést, vagy kapta a miniszterelnöki fizetést. Ez azonban a békében nem így volt. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) Békében a törvény szigorúan megszabta, hogy csiak az V. fizetési osztályig volt lehetséges ez az utólagos elbánás alá vétel. Azután jött 1924-ben az ú. n. szanálás és észrevétlenül becsempésztek ;a törvénybe egy rendelkezést, amely rendelkezés értelmé bien azok a szavak, hogy a XI—

V. fizetési osztályig« kihagyattak és a jövőre nézve szabályként állíttatott fel, hogyha a három hónapig miniszterelnöki szolgálatot" teljesítő volt egyetemi tanár, vagy a miniszteri szolgálatot teljesítő volt egyetemi tanár nyugdíjba menvén, képviselői állását megtartván, újra kineveztetett a katedrára, nem azt a fizetést kapta, és kapja, amelyet kap többi kollégája, aki talán egész életét minden politikai kirándulás nélkül a tudománynak szentelte, hanem a miniszterelnöki, illetve a miniszteri fizetést kapja. (Ügy van! Ügy van! a bal- és sMlsőbaloldalon. — Dulin Jenő: Elég pénzünk van hozzá! — Felkiáltások balfelől: Gazdag ország vagyunk!) Ezek, megengedem, nem fogják csökkenteni a 240 millió pengős nyugdíjterhet (Ügy van! Ügy van! balfelől.), de erkölcsi ibázist adnak arra, hogy a kormány elhhez a kérdéshez hozzányúlhasson, mert amiig ezeket a kiáltó és bántó igazságtalanságokat, vagy az adott viszonyok között méltánytalanságokat a kormány ineimi meri, vagy nem tudja megváltoztatni, addig

1 tehetetlen a további igényekkel szemben. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Azt mondja Bud t. képviselőtársam,, gondolkodni kell arról, hogy amikor az emberi élet 10—15 évvel meghosszabbodott, helyesek-e azok a bizonyos időkorlátozások, amelyek ma a nyugdíjtörvénybe fel vannak véve. Teljesen igaza van a t. képviselő úrnak, azonban mondja meg nekem a képviselő úr, honnan veheti ez a kormányzat az erkölcsi alapot ahhoz, hogy rátérjen erre az útra, hogy a nyugdíjidőt kitolja, amikor ugyanez a (kormány sorozatos kinevezésekkel törvényellenesen nemzeti ajándékképpen ajándékozott nyugdíjba beszámítható időket? (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Hennán vegye ez a kormány ehhez a bátorságot, amikor gyakorló ügyvédeket formális (kinevezésben részesített az elmúlt évek során, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) hogy azután, juttathasson nekik egy olyan beszámítható szolgálati időt, amely törvénybe ütközik amelyet beszámítani nem lehet. (Ügy van! Ugy van! balfelől. — Horváth Zoltán (a jobboldal felé): Most tessék tapsolni!) Vagy vegyük a legutóbbi esetet, amikor egy volt. it» 'képviselőtársunkról, aki ott ült velem szemben, aki a legnagyobb Cato volt, a legnagyobb puritfikátor volt, aki a legnagyobb mértékben ostorozta a köztisztviselői pályán előforduló anomáliákat (Ugy van! Ugy van! balfelől.), egy szép napon azt olvastuk, hegy kinevezték egy állásba, az állást el sem foglalta, rögtön nyugdíjba helyezték esak azért, hogy magasabb nyugdíjat tudjanak neki biztosítani. (Klein Antal: A legnagyobb immoralitás! Szegény adófizetők pénzéből! — Dulin Jenő: Sze127, ülése 1936 május 12-én, kedden. 369 gény Gáspárdyn segíteni kellett. — Klein Antal: A közpénzeiket így elherdálják. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ma ott tartunk, hogy a pénzügyminiszter megállapítása szerint 53 '5% a személyi kiadások mértéke, az én megállapításom szerint nagyobb, mert számtalan olyan dologi tétel van a költségvetésiben, amely dologi tételben személyi kiadások érvényesülnek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) — Cseh-Szombathy László: Nem rendszeres illetmények!) Azt kérdezik, mit lehet csinálni? (gr. Srgray Antal: Sokat!) Hát sokat lehet csinálni! El kell indulni ezen az úton és azon a ponton kell próbálni a rendezést, ahol a szociális szempontból a legkisebb ellenhatással jár.. . Nincs időm, számtalanszor beszéltünk már róla,, felesleges tehát rámutatnoim a költségvetésnek azokra a tételeire, ahol legjobb meggyőződésem szerint kemény intézkedéssel igenis el lehetne kezdeni azt a sokat emlegetett racionalizálást. Mert ezek a magas nyugdíjösszegeik is csak akkor volnának elfogadhatók, ha , ezek egy komolyan kereszitülvitt racionalizálási politikának az eredményei volnának, mert ebben az esetben lehetne arra hivatkozni, hoy pillanatnyilag talán terhet jelentenek, de"egy hoszszabb idő során a személyi "kiadások apasztásához fognak vezetni. En azonban azt kérdezem at. Háztól, hol méltóztatnak komoly racionalizálási intézkedést látni ez alatt a három és fél évi kormányzás alatt, amelyet ifi Z cl kormány tölt be, amely éppen a racionalizálás programmját a legerélyesebben hangsúlyozta. Igaz, mengedem, hogy ez nemcsak ennek a kormánynak bűne, ímert már a szanálási törvényekben 1924-ben felhatalmazást kapott a kormány arra, hogy az egész állami élet szervezetének átalakításával kezdje meg a racionalizálási folyamatot. (Farkas István: Negyvenezer pengőt költöttek erre is!) Egyszerűén le kell vonnom azt a sokszor megállapított konzekvenciát: a mai -magyar állami apparátus élete nem felel meg az ország teherbíró képességének. (Ugy man! balfelől) Kimondom, hogy 3z a ragyogó palota és az a ragyogó kultúra, amelynek részesei vagyunk, a nagytöimegek nc^üW.^pMl tartódik fenn, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) így azonban nem lehet egy nemzetet sokáig fenntartani, ez a testi és lelki lerongyolódást jelenti és veszélyezteti jövő céljainkat és terveinket. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gratz Gusztáv mélyen t. képviselőtársául múltkori beszédében nagy külpolitikai áttekintéssel és a történelmi távlatba való beállítással azt a tételt állította fel, hogy nekünk küzdenünk kell a imá ímesszefekvő nemzeti ideáljainkért, a revizió gondolatáért, de sohasem szabad, elfelejteni, hogy ezt a most meglevő nemzeti birtokállományunkat is veszély fenyegetheti. Amikor én a gazdasági és pénzügyi helyzetet vizsgálóin, akkor is ez a gondolat van szemem előtt, mert hiába ábrándos, ködös elgondolások, ha mi ezt az itt lévő három-négy milliónyi, nélkülözésre szorított tömegeket nem fogjuk emberi életmódhoz juttatni, akkor ápolhatjuk ábrándjainkat, de egészen biztos, hogy a nemzet meglevő birtokállományát, amely nemcsak a jelent, hanem a jövőt is hordozza, katasztrófába fogjuk juttatni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon-) Azt hiszemi, Gratz Gusztáv t. barátom jó szolgálatot tett a magyar ügynek, amikor rideg reális érzékkel rámutatott arra a tételre, hogy a mostani birtokállományunkat is. fenyegetheti ve-