Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1986 május 12-én, kedden. 367 eloszlásba, az egész gazdasági élet kialakulásába, ott gyermekes módon panaszkodni egy mumusra, az oligarchia hatalmára, egyet jelent annak kijelentésével, hogy a jelenlegi kormányzatot abszolúte alkalmatlannak találj illető ügyek vitelére. (Dalin Jenő: Az is!) így azonban elérkezik annak az ideje is, hogy mindenki pontosan vonja meg a front vonalát a kormányzattal szemben, vagy legyen valaki ellenzéki, vagy legyen kormánypárti. . Állítom, hogy a magyar politika egyik rákfenéje 15 éven keresztül az volt, hogy az ellenzékiség és a kormánypártiság vonalai elmosódtak és igazi elvi alapon soha nem folyt le küzdelem. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Kint a népgyűléseken ellenzékiek voltak, bent a kabinet belső szobáiban kontingensekről tárgyaltak, kint a népgyűlésekein -megtámadták a kormányzatot, hogy nem elég keresztény, bent a Házban gondoskodtak arról, hogy ugyanattól a kormánytól sokszor a választópolgárság aikarata ellenére és akaratával szemben a választójogi és törvényhatósági bizottsági törvényekben mesterséges segítségeket kapjanak. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Müller Antal: De esak a keresztény nép javára. — Rupert Rezső: Nézzék meg, thogy a keresztény gyermekek hogyan pusztulnak: ezerszámra!) T. Ház! Itt van a költségvetés (megszavazásának kérdése. Bocsánatot kérek, inem lehet komoly parlamentarizmusról beszélni, amikor az ugyanahhoz a párthoz tartozó képviselők egyrésze feláll és elutasítja 'a költségvetést és a pártnak más tagjai felállanak és a költségvetést megszavazzák. (Homonnay Tivadar: G-aal Gaston is mindig megszavazta! — Br. Berg Miksa: Ha Eckhardt Tibor elfogadja, mi is elfogadjuk! — Kelemen Kornél: Nem lehet ezen kiigazodni! — Zaj.) T. Ház! Ha tudnám azt, hogy itt komoly közjogi gondolatok és aggodalmak vezetik az ellenkező felfogású képviselőket, akikor talán •napirendre térnék e felett, a nem nagy jelentőségű kérdés felett, de nem: e kettős állásfoglalás mögött is taktikai elgondolások vannak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Petrovácz Gyula: A legkevéslhbé sem!) Elméleti elgondolás, t. Ház? Azt mondja az én t. képviselőtársam, ihogy a költségvetést a nemzetnek szavazza ímeg. Hát mi mindent a nemzetnek szavazunk meg, (Rupert Rezső: Az csak szofizma volt!) minden törvényjavaslatot a nemzet számára és nem a magunk szórakozására. (Müller Antal: Nagyon helyes: megszavazzuk, ha jó!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy nagyon ihelyes, megszavazza, ha jó. Hát jó-e a költségvetés, helyes-e a költségvetés? (Derültség a baloldalon. — Wolff Károly: Tud jobbat csinálni? — Rupert Rezső: Hogyne!) Vállalom, hogy tudok jobbat csinálni! Bud János t. képviselőtársam a másik oldalról azt mondotta, hogy a költségvetés az állami és politikai élet erkölcsi, jogi szükségleteinek és képének a, keresztmetszete. Teljesen igaza van, de akkor annak, aki elfogadja ezt a költségvetést, érdemben el kell fogadnia a költségvetés konstrukcióját, összeállítását, az ott lefektetett állami célokat, az állami céloknak a sorrerfdjét, egymáselőttiségét, vagy egymásutániságát, (Horváth Zoltán: Ez a logika!) mert dacára a bizalom kérdésének abban igaza van a t. képviselő úrnak hogy ha ez a költségvetés jó volna, ha fedné az én elgondolásaimat az állami kiadások és bevételek összeállításáról, iákkor én elfogadnám, függetlenül attól, hogy a kormánynak a politikájával szemben bizalmatlansággal viseltetem, (Dulin Jenő: Ez a helyes felfogás!) Miiért nem fogadom el és véleményem szerint miért nem lehet ezt a költségvetést elfogadniuk azoknak, akik nem az egyszerű bizalom elgondolása alapján nézik a,z ügyeket? Azért, mert ez a költségvetés újra 75 millió pengő deficittel zárul. (Dulin Jenő: Ez már szokás! — Egy hang: Annyi baj legyen!) Ez a kijelentés, ami itt elhangzik, hogy annyi baj legyen, ez a felfogás az, amellyel szembe kell szállnunk. Hogy a költségvetés egyensúly ozottsága a legfontosabb feladata, az államnak: a pénzügyminiszter úr ilyen kijelentését meg

w tapsolják és a másik pillanatban berendezkedünk egy állandó 75 millió pengő deficites költségvetésre. Ami még súlyosabbá teszi ezt a helyzetet, az az, hogy ez a költségvetés ma 30 millió pengő több-bevételt tüntet fel, mint az elmúlt éyi költségvetés és dacára a 30 millió több-bevételnek, ez a költségvetés végeredményben éppúgy 75 imillió pengő deficittel zárul, mint ahogyan 75 millió penöő deficittel zárult az elmúlt évi költségvetés. (Haám Artúr: Több a beruházás! — Farkas István: Dehogy! Régi adósságok törlesztése! — Zaj.) Ez felkelti bennünk azoknak az időknek emlékét, amikor évről-évre a bevételi többletek felhasználásával és beállításával 1*5 milliárdra vitték fel a magyar költségvetést. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiába küzdöttünk ellene itt ezekről a padokról, hiába (mutattunk rá, hogy ennek a végén nagy bukás fog bekövetkezni, mert ezt a magyar állam nem bírja el, pillanatnyilag megszédülve a bevételi többletektől, nem keresve a konjunktúra okait, amelyek ezeket a bevételi többleteket előidézték, az eszközöket, módokat, amelyekkel ezeket a bevételi többleteket az állampolgároktól megszerezték, egyszerűen beállították a költségvetésbe és évről-évre vitték felfelé a költségvetés kiadási oldalát. Ez az eljárás az volt, amelyet az önök illusztris^ minisztere és illusztris állaimtitkára egyszerűen tatárjárásnak minősített a választási kampány alatt és azt vietette a volt kormány szemére, hogy ez alatt az idő alatt nem törődve a polgárság anyagi erejével, kizsákmányolták a polgárságot. En a magam részéről nem tudom akceptálni azt a felfogást, hogy most már berendezkedjünik egy 75 millió pengős állandó deficites költségvetésire és külön üdvözöljük a pénzügyminiszter urat, aki ia tavalyi 75 millió pengős deficit 'helyett ia(z idén egy olyan összeget állított be deficitképpen, aimely 200.000 pengővel kevesebb s ebben mintegy a javulás útját látjuk. En a magam részéről azt az álláspontot foglalom el, hogy ha vannak kedvező jelenségek — nem akarok azoknak vitatásáítoai belemenni, nem akarom azt kutatni és vitatni, hogy mennyire eredménye ez a kedvezőbb alakulás az általános fegyverkezésnek, amely éppen úgy végződhetik egy nagy szerencsétlenséggel is, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) elfogadom a pillanatnyi helyzetet, de azt hisziem, hogy ha a magyar kormány több bevételt tud kalkulálni az előzetes számadások alapján, akkor ezt a bevételi többletet kötelessége azoknalk a terheknek csökkentésére fordítani, amelyek az adózó polgárságot sújtják. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Valóban csodálatos megjegyzése a pénzügy52*