Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-127
366 Az országgyűlés képviselőházának semmi különbség már! — Friedrich István: Hát csináljuk vagy nem csináljuk? Jól van! Rendben van! — Derültség. — Egy hang jobbfelől: De akkor összevesznek) Elnök: Kérem a képviselő urakat minden oldalon;, méltóztassanak lehetővé tenni, hogy komolyan tárgyaljunk és a szónokok zavartalanul elmondhassák beszédüket. Basisay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Ház! En azzal a figyelemmel és tisztelettel hallgattam Wolff Károly tisztelt képviselőtársam felszólalását, amely feltétlenül kijár eg!y erőls meggyőződésű egyénnek, még akkor is, hiai a véleményét nagyon sok tekintetben nem tudom isi osztani. Tisztelt képviselőtársam nem nagyon világosan jelölte meg azt az utat, amelyen szerinte a magyar politikának járnia kellene. (Rakovszky Tibor: Titkos választójog!) Felvetette azt a kérdést, hogy helyes-e a magyar politika. (Br. Berg Miksa: Nem!) Elhangzott a felelet, hogy niem és mélyen tisztelt képviselőtársam rögtön utamat felvetette a másik kérdést: mi volna te- | hát • az az út, amelyen a magyar politikának helyesen járnia kellene? Erre az én tisztelt képviselőtársam az általa annyira értékelt 'gyakorlati tekintetben nem adta meg a feletet. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) T. képviselőtársam felállított itt egy tételt, hogy tudniillik ennek az országnak politikáját keresztény és nemzeti alapon kell vezetni. (Malasits Géza: Már tizenhét év óta! — Farkas István: Ezer év óta!) Ezen az alapon vezetik, ezen az talapon állanak önök, ezen az alapon áll ez az oldal és én merem állítani, hogy ezen ia keresztény és nemzeti alapon áll Magyarországnak minden polgára és munkása. (Egy hang a baloldalon: Csak itt komolyan vesszük! — Mecsér András: Azt nem hiszem! — Egy hang a baloldalon: Hagyjuk a kifogásokat!) Es aki ennek az ellenkezőjét tie akarja bizonyítanij annak elsősorban világosan ki kell fejtenie, hogy mit ért gyakorlatilag keresztény és nemzeti politika alatt, mert amíg ezt nem fejti ki, hanem egyszerűen letolja erről az alapról a magyar munkásságot vagy a magyar polgárságnak egy részét, addig a munkássága és politikája nem lehet termékeny és semmiesetre sem lehet a nemzet érdekében i való. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy koncessziót tesz, amennyiben neki még az ellen sem volna kifogása, ha itt a nagy keresztény táborral szemben kialakulna egy liberális politikai blokk vagy esoportosulás. En ezt az ajánlatát a t. képviselő úrnak elutasítom magamtól, mert ebben az ajánlatban az a felfogás van benne» miíit hogyha a liberális politika akár a keresztény, akár a nemzati gondolattal szemfa enállana. En ezt az ajánlatot nem fogadom el, mert ha elfogadnám és ha ezt a tételt ma- ' gamévá tenném, akkor a magyar történelem legnagyobb alakjait kellene abból a pantheonból kiemelnem, amelyet a, keresztény és a nemzeti gondolat képvisel. (Ügy van! Ügy van! bal felől. — Mecsér András: Akkor más világ volt!) Ebben igaza van a képviselő úrnak, hogy akkor más világ volt. (Bródy Ernő: Ma ;is más világ van! — Farkas István: Keresztényebb világ volt, mint ma! - Rupert Rezső; Abban a korszakban nem ismerték volna, méga nevét sem tudták voL*a! — Zaj.) T. Ház! En a világnézleti kérdésekre be127. ülése 1936 május 12-én, kedden. szedem során vissza fogok térni és akkor bátor leszek még t. képviselőtársam felszólalására néhány megjegyzést tenni. Legyen szabad azonban itt a képviselő úrnak egy más természetű megjegyzésére kitérnem,, amit annál inkább meg kell tennem, mert beszédem koncepciójába a későbbiek folyamán nem tudom beilleszteni. Azt mondj a t. képviselőtársam, hogy ebben az országban nincs agrárpolitika. (Farkas István: Csak az volt, semmi más nem volt!) Ha bárki más tenné ezt a megállapítást, talán vitatkoznám ennek a megállapításnak helyessége felől, Wolff Károly t. képviselőtársammal szemben azonban sokkal könnyebb helyzetben vagyok, mert r őhozzá egy másik minőségében, a budapesti városi politika egyik prominens vezetőjének minőségében óhajtok szólni és azt kérdezem tőle: megállapítaná-ie ugyanezt a tételt ott, Budapest székesfőváros alkotmányos testületében lis? (Wolff Károly: Ügy van! Sőt fel is hívtam, hogy tessék tárgyalni velem.) T. képviselőtársam, itt nem arról van szó, hogy egyes illetékek vagy vámok hogy és miként vannak megállapítva (Wolff Károly: Majd azt meglátjuk!) itt arról van szó,, hogy vájjon a politikában mekkora súllyal érvényesülnek az agrárérdefcek. (Wolff Károly: Ügy van! Pénzügyi vonatkozásban is. Kivitel, termelés.) T. képviselőtársam aligha állíthatja, hogy a városi polgárságot talán kedvezőbben kezelnék ebben az országban, mint az agrárérdekeket, amelyek azonban, sajnos, nem mindig fedik annak a három és félmillió agrártömegnek az érdekét, amely abból az istápolásból a legtöbbször kimarad. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Farkas István: Csak a 10.000 holdasokat istápolják!) T. képviselőtársam, úgy látszik, elfelejtette a pénzügyminiszter úrnak azt a megállapítását, amelyet expozéjában tett, amikor azt mondotta, hogy ha a költségvetésben és a költségvetésen kívül lévő tételekben nyújtott agrártámogatásokat összeadja, akkor a végösszeg a földmívelésügyi tárca 40 milliós költségvetését többszörösen meghaladná. Engedjen, t. képviselőtársam, lehet, hogy az exportkereskedelem terén, a devizagazdálkodás terén vannak bizonyos hézagok, bizonyos visszásságok, de hogy nagy egészében a kormány politikájával szemben azt lehetne megállapítani, hogy az az agrárérdekeket nem támogatja, azt a legnagyobb sajnálatomra nem tudom magamévá tenni. T. Ház! A másik gyakorlati kérdés, amelyet a képviselő úr felvetett, — és ez volt talán az egyetlen pozitív megjelölése az ő elgondolása szerint a jövendő keresztény nemzeti politikának — a kormánynak egy súlyos ostromlása volt, amely itt a pénzügyi oligarchia nyomása alatt nem engedi az ifjúsághoz fűződő és a gazdasági életben érvényesítendő keresztény érdekeket a maguk természetes útján érvényesülni. Azt kérdem t. képviselőtársaimtól: hiszen Gömbös Gyula kormánya egy hatalmas, erős kormány, ott van egy nagy többségi párt a háta mögött, (Friedrich István: Ügy van! Nagyon erős! Hol van? — Derültség!) hát miért nem érvényesíti és miben nem érvényesíti ezeket? Egy ilyen országban, ahol a gazdasági szabadság tisztára problematikus valami, mert a legkisebb vállalattól a legnagyobb vállalatig mind a kormány jóindulatának van kitéve, (Ügy van! Ügyt van! balfelől.) ahol a kormány a vámpolitikával, az adópolitikával brutálisan belenyúlhat a jövedelem-