Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-127
354 Az országgyűlés képviselőházának éves, ember, állíthatom, hogy életem végéig sem leszek soha benne. Mindezek után, aki emberi becsülettel rendelkezik, az nem csinál újabb és hatalmasabb botrányt rossz szándékkal, anélkül, hogy az elhangzott vádakat száz százalékig ne bizonyítaná, örömmel nézek elébe ennek a bizonyításnak, de figyelmeztetem azokat, akik vádoltak és nem hajlandók megadni a bizonyítás lehetőségét, hogy az a magyar nemzeti közvélemény, amelynek szerény szolgája vagyok és amelyet tisztességgel szolgáltam, és tisztességemet neki most be kell bizonyítanom, hogy ha nem adják meg a bizonyítás lehetőségét, el fogja önöket söpörni a helyükről. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — GyÖrtki Imre szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólni"? Györki Imre: Személyes megtámadtatás címén kérek szót, ha máskor nem, a napirend letárgyalása után. Elnök: A házszabályok 132. Vának harmadik bekezdése értelmében a napirend letárgyalása után lesz módjában a képviselő úrnak ezen a címen felszólalni. (Györki Imre: Ezt kértem, de már most bejelentettem.) Petro Kálmán képviselő urat illeti a szó. (Folytonos zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassék helyeiket elfoglalni és ezzel lehetővé tenni, hogy a következő szónok beszédét elmondhassa. (Halljuk! Halljuk!) Petro Kálmán: T. Képviselőház! Parlamenti szokás szerint a következő szónok mindig igyekszik belekapcsolódni az előtte szóló szavaiba. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy ebbe a vitába necsak én, hanem — úgy érzem — az egész nemzet ne vegyüljék bele. Végighallgattam ezt a vitát pro és kontra, tehát abban a részében is, amelyet Rajniss képviselő úr előadott. Egyben igazat adok neki abban, hogy neki igenis megsértett becsületét keresnie kell. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nem adok azonban igazat neki abban, hogy úgy keresi megsértett becsületét, hogy egy órán keresztül lefoglalja az egész ház figyelmét akkor, amikor annyi sok égető kérdés van, amelyeknek tárgyalására, irányzott figyelemre nagyobb szükség volna, (vitéz Csicsery-Rónay István: Ebben a vitában bántották meg! — Folytonos zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Engem sem kiabálással, sem közbeszólással, ^sem pedig az ellenkező vélemény nyilvánításával megzavarni nem fognak. (Zaj.) En nyugodtan fogom végighallgatni az önök véleményét és arra kérem önöket, hogy hallgassanak vésig engem is. Ez az álláspontom nemcsak Rajniss képviselőtársammal szemben, aki nagyon jól tudja, hogy nagyon értékelem', de ugyanez az állásfoglalásom! mindenkivel szemben, aki ebben az ügyben felszólalt. Azt állítom, hogy ebben a kérdésben van ugyan némi politikum is, de ez elsősorban az illetők személyes ügye és az országot nemi érdekli annyira ... (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Sőt! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Petro Kálmán:... hogy ezzel egy egész órát igénybe vegyenek. Soha nem szoktam politizálni, különösen nömi egy párttal szemben, mert én pártonkívüli vagyok és kizárólag a nemzet érdekét nézem magyar, keresztény, nemzeti alapon. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ne méltóztassék azonban rossznéven venni, 127. ülése 1936 május 12-én, kedden. ha megállapítom, hogy ebben a költségvetési vitában még soha nem volt így tele a Ház, mint imost ós megállapítom azt is, hogy más nem érdekli ennyire a mélyen t. Házat, csak " az ilyen dolgok, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) imás reális és az ország vitális érdekeit érintő ügyekben soha nem látom, ezt a nagy érdeklődést ebben a Házban, mintha kipattan egy ilyen botrányos dolog. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a törvényhozást magát olyan színben feltüntetni, ami nem felel imeg a tényeknek és nem felel meg a nemzet érdekének sem. Petro Kálmán: En az elnök úrnak — hogy úgy mondj aim — a figyelmeztetését tudomásul veszem, nem is akarok, nem is szabad vele vitatkoznom, azonban iméltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem, én nemii szélsőséges álláspontot foglalok el, csak a reális dologra mutattam rá a t. Ház előtt és nem méltóztattak tudni meggyőzni arról, hogy nekem ezeket ne volna szabad előadnom. Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek nem politikára, nem botrányra, de a magyar fájdalomra, a magyar életre, arra az életre, amelyet nekünk élnünk kell, éspedig a magyar városok életének kérdésére. Ebben a Házban nagyon sokat hallottunk minden oldalról, különböző témák felvetésével minden érdekeltség ügyének megjavítását, de a magyar városok ügyét nem hallottuk még. Éppen ezért választottam ki ezt a témát, különösen azért, imert a magyar városok sorsáról, a magyar városok életéről igenis, gondoskodni kell minden módon és odahatni, hogy ez az oszlopcsarnok, amelyet a imagyar városok képviselnek a magyar életben, igenis, álljon, (Rupert Rezső: Budapest fizeti az ország fele adóját!) hogy ezt az oszlopcsarnokot senki sem tudja megdönteni, annál is inkább, mert az a nézetem, hogy a magyar városok élete összefüggésben van a vidék életével, a vidék vezetésével, a vidék piacának, a vidék kereskedelmének kiszolgálásával. A magyar városok kérdése ma nagyon kényes kérdés. A magyar városok, különösen a magyar városok lakosai — hogy úgy mondjam — gazdasági tekintetben el vannak keseredve; mivel túlontúl vannak terhelve adóval, imindenütt keresnek olyan egyéneket, akiket felelőssé lehessen tenni azokért a dolgokért, amik (ima tulajdonképpen a városok terhei. Minden újság, de maga a kormányzat, továbbá a Városok Országos Szövetsége keresi a kibontakozási módot arra, hogyan lehetne megszabadítani a városokat és különösen a városoknak vezetőit azok alól a gyanúsítások alól, amelyek lépten-nyomon felbukkannak. Nem töredékes jelenség, haneimi minden héten legalább^ egyszer vagy kétszer felbukkan egy-egy városról olyan hír, olyan gyanúsítás, amelyet tisztázni kell. Szívesen veszik ézt szájukra az emberek, mert szívesen beszélnek arról, hogy imilyen szabálytalanságok, milyen büntetések ' lehetősége forog fenn a városokban, de nem szívesen foglalkoznak azzal a kérdéssel, vagy talán észre sem veszik, hogy a városok vezetőségében igenis, van nagyon sok kiváló, nagyon sok értékes egyén,' akiket állandó gyanúsítások, állandó suttogások alatt tartanak anélkül, hogy bizonyítanák azt, aimi a gyanúsításoknak, a suttogásoknak alapja. Most, hogy költségvetési beszédem anyagát szedtem össze, előttem! volt a Magyarságnak egy cikke »Pártatlan t miniszteri vizsgálatot várnak Szekszárdon« címmel, azután olvastam