Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának J a Városok Országos Szövetségének üléseit, ahol maga az elnök, Szendy Károly mondja, hogy igenis, nagyon sok hibát követtünk el, mi, a városok is hibásak vagyunk abban, hogy ilyen rossz hírek vannak, azonban ezeket a rossz híreket, ezeket a gyanúsításokat a magyar élethői, különösen a magyar városok életéből ki kell operálni. Es hogyan lehet ezeket kioperálni? Csak úgy, hogya magyar városok anyagi életét mindenütt biztosítjuk. (Rupert Rezső: Es úgy, hogy vissza kell adni az autonómiát!) T. Ház! Foglalkozni akarok a városok és a városok polgáraínak nehézségeivel és egyes kérdéseivel, a városi tisztviselők javadalmazásával, a várisi háztartásokkal és végül a városok lakosságának adóztatásával kapcsolatban, Bud János igen t. képviselőtársamnak azzal a kijelentésével, hogy itt Magyarországon ideális adóztatási rendszer van. (Friedrich István: A legjobb rendszer a világon. Ezit mondta, én hallottam!) A várostok vezetői, ha feltesszük hozzájuk a, kérdést, azt mondják, némelyik város azért járt jól, mert sok pénzt ruházott be és mas fogja kifizetni. Egy másik város, például Sopron polgármestere azt mondja, hogy az ő városa azért Holdog, mert oly értelmes lakossága van, hogy minden 10 pengő bevételből csak 9-et mer elkölteni. Az a kérdés, kinek t van igaza. Sok várost ismerek, illetőleg sok város vezetőségét ismerem: hiba az is, ha beruházások nélkül élt egy város, hiba az is, ha beruházásokat olyan mértékben eszközölt, amely mérték nemcsak akkor volt helytelen, hanem helytelennek és terhesnek bizonyul különösen ma, amikbr ezeknek a kölcsönöknek borzasztó terheit viszsza kell fizetni..•, . Hiba azonban az is, hogy az állam az autonómiákat igyekszik mindig lefaragni, igyekszik hatalmát a varosokra kiterjeszteni, az önkormányzati jogkört szűkíteni, a városok jövedelmeit elvonni és a városokra úiabb terheket róni. A városok az államtól várható lényeges segítséget erősen nélkülözik, amint azt ki fogom, mutatni. Pedig szerény nézetem szerint az államhatalomnak és à kormányzatnak elsőrendű kötelessége a városi gócpontokat nyugodttá tenni, gazdaságilag megfelelőleg alátámasztani, hogy így a vidéket magának megnyerhesse. A nyugtalanság nemcsak a városok lakosainál, hanem a városok vezetőségénél is megvan, mert nem látják azt a kormányzati támogatást, amely nélkülözhetetlen a városok vezetésére. T. Ház! Mindenekelőtt rátérek a városi tisztviselők illetményeire. A városi tisztviselői illetmény tulajdonképpen két részből áll: törzsfizetésből és lakbérből, továbbá a költségvetésben megállapított pótilletményből. A pótilletmény éppen olyan rendes javadalmazása volt a városi tisztviselőnek, mint a fizetése. Ez a pót illetmény azonban vitássá vált azoknál a városoknál, amelyek oótadója 50, illetve 52 százalékon felül emelkedett. Ezzel kapcsolatban a városi és különösen a megyei városi tisztviselők között óriási differencia keletkezett. Van ' olyan város, ahol a tisztviselők 30—35% pótilletményt kapnak, és ugyanazt a munkát végzik, mint azok a tisztviselők, akiknek más városokban pót illetmény ük nincs. - A kormányzatnak, nézetem szerint ezt a kérdést úgy kellene rendezni, hogy a pótilletményt eltörli, mégpedig azért, mert a városok polgármesterei és a városok tisztviselői minden költségvetés összeállításánál közelharcot vívnák a. várQsi képviselőtestület tagjaival,, hogy 7. ülése 1936 május 12-én, kedden. 355 ezt a pótilletményt megszavazzák. Lealacsonyítja a városi tisztviselőt, hogy a pótilletmény megszavazása érdekében, tehát saját egyéni és anyagi érdekében neki az egyes városok lakosságával, különösen a városi képviselőkkel szemben olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy valahogy ne veszítse el a képviselőtestületi tagok jóindulatát a pótilletményhez. Szerény nézetem szerint át kellene térni a városinál is a törvényhatósági tisztviselőknél behozott személyi pótlék rendszerére. A városi tisztviselők sokkal alacsonyabban kezdik, mint a törvényhatósági tisztviselők éa nem tudnak tovább menni két fizetési osztálynál; ebbena két fizetési osztályban, — mint az igen t. Ház nagyon sok tagja tudja — megmaradnak és ha 25—30 esztendeig is abban ai állásban vannak, javadalmazásuk egészen öreg korukig ugyanabban a stádiumban marad meg, nem. úgy, mint a vármegyénél, ahol az további személyi pótlékokkal növekszik. Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a városok anyagi helyzetére. Mi okozta a kedvezőtlen helyzetet? Elsősorban az 1931. évben kezdődött kedvezőtlen igazdasági depresszió, 'másodsorban ennek a kedvezőtlen gazdasági depressziónak következtében a bevétel csökkenése, az adófizetők teljesítőképességének visszaesése és különböző terhes kormányintézkedések, amelyek a városok létalapját támadták meg. (Friedrich István: Es a Speyer-kölcsön!) Ezt később részletezni fogom, most csak méltóztassék megengedni, hogy egy összehasonlítást ismertessek az igen t. Ház előtt a városok lapjából, amelyből világosan kitűnik, hogy a Városok Országos Szövetsége 1935 december 20-án küldöttséggel járult a pénzügyminiszter úr elé, amely küldöttség ré• vén azt kérte, hogy a miniszter úr az egyik oldalon a rendőrségi hozzájárulást szállítsa le, a másik oldalon pedig a forgalmiadórészesedést emelje fel. A városoknak egyik oldalon a terhe, a másik oldalon pedig az elvont jövedelme nagyon érdekes összehasonlításra ad alkamat. Az 1928:XXXIII. te. alapján a rendőrségi hozzájárulás 5,793.600 pengő volt, az 1935. évi kivetés pedig 5,228.014 pengő, tehát a kivetés 1928. és 1935. között alig változott. Ezzel szemben az előírás a hátralékokkal együtt 1929-től 1935-ig 49,068.222 pengő; ez alatt a 7 év alatt erre a 49 millió pengőre összesen kereken 13 millió pengő folyt be és hátralékban maradtak 26 millió pengővel. Ez az összehasonlítás azért bír most érdekességgel, mert a. pénzügyminiszter arra kötelezte a városokat, hogy fennálló hátralékukat az év végéig egyösszegben egyenlítsék ki. Ezek szerint tehát Budapest székesfővárosnak be kellene fizetnie egyszerre 14 millió pengőt, a törvényhatósági városoknak 5 millió pengőt, a megyei városoknak pedig több mint 6 .millió pengőt. Ez lehetetlenség! Ezzel szemben méltóztassanak megfigyelni, hogyan alakult ez alatt az idő alatt a városok forgalmiadóbevétele. A főváros forgalmiadóbevétele volt 1929-ben 15 millió, a törvényhatósági városoké több mint 3 millió, a tmegyei városoké pedig 4,345.000 pengő, összesen tehát 22 millió pengő; 1935-ben ugyanezeknek a bevétele — beleszámítva a részesedést és a központi alapból utalt segélyeket — 8,593.000 pengő volt, a bevétel csökkenése tehát az 1929. évi állapot-