Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

346 Az országgyűlés képviselőházának tára olyan alacsonyan van megállapítva, hogy abba nemcsak tisztviselők, esnek bele, hanem munkások is. Ujabban Magyarországon fellendült a iharisnyaipar. Aki már látott egy harisnyaszövőgépet és megnézte azt a komplikált szerkezetet, azok elképzelhetik, hogy a munkások, akik ezeket a gépeket rendbentartják, _ beállítják, hogy a leányok dolgozhassanak rajta, menynyire szemet és idegeket rontó munkát végeznek. Tíz évnél tovább ennél a munkánál nem tudnak dologzni, mert a Bedeaux-rendszer mellett kidőlnek. Természetesen, ha az illető munkateljesítménye 10—12 esztendőre van beosztva és ha speciális munkás, akkor t megkívánja, hogy jobban fizessék. Ekek kivétel nélkül mind keresetiadót, plusz jövedelmiadót fizetnek. Ugyanígy az éjjeli szedők is. (Propper Sándor: Alacsony a létminimum, 300 pengő! Tessék 500-ra felemelni!) Angliában bevezettek egy adóreformot, amelynek első tétele az, hogy felemelték a gyárosok adóalapját. (Kölcsey István: Nyugodjék meg a képviselő úr, fog jönni adóreform! — Zaj.) Elnök: Kérem, Malasits képviselő úré a szó. Malasits Géza: Minden évben a pénzügyi tárcánál ugyanezt el szoktam mondani és minden évben megkapom a miniszter úrtól a stereotip választ, hogy a kormány nem látja még elérkezettnek az időt arra, hogy az adót reformálja. (Propper Sándor: Ha reformál, akkor emel! — Kölcsey István: Nem emel!) Amikor a legszegényebb háztulajdonosok az adó 12%-át, a szolgálati viszonyban levők 33%-át, az iparosok 9'2%-át, de a gyárosok csak 1'2%-át fizetik a jövedelemadónak, a kereskedők 14%-át, az ügyvédek, orvosok és egyéb értelmiségek pedig 8%-át szolgáltatják be, engedelmet kérek, ilyen kiáltó igazságtalanság mellett, ilyen elburjánzása mellett az adóelrejtésnek mégis csak jogos az a követelés, hogy egyfelől emeljék fel a létminimumot nemcsak a kereseti adóra, hanem a jövedelmi adóra vonatkozólag is és teljesen jogosult az a kívánság, hogy az adót reformálni kell. (Helyeslés jobbfelől. — Propper Sándor: Megszoktuk, hogy mindent helyeselnek és semmit sem cselekednek! — Zaj. — Elnök csenget.) Ennek az adóreformnak a sürgősségét egynémely körülmény feltétlenül igazolja. Nem akarok a háztulajdonosok mellett beszélni, azok hivatottat) b védőket kereshetnek magukna.k, mint én és találnak is, de a vidéki varosokban egy egész emberöltő hihetetlen nehézségei és fáradságai mellett szerzett apró háztulajdonok rövid pár esztendő alatt teljesen szétroncsolódtak. Azok a képviselő urak, akik vidéki városokat képviselnek, iga" zolhatják állításomat, hogy ma már a kisebb vidéki városokban a háztulajdonosok háromnegyed része a tönk szélén áll éppen azért, mert az adók túlnyomó többségét az ő vállaikra zxidítják. Feltétlenül jogosult és indokolt tehát az a követelés, hogy a kormány egyszer szakítson azzal a nézetével, amit eddig mindig jónak tartott, hogy az adóreformot a gazdasági viszonyok nem teszik lehetségessé. Most elérkezett az utolsó perc és ha nem reformáljuk meg az adórendszert, a terheket nem hárítjuk át túlnyomórészben azoknak a vállaira, akik ezt jobban bírják, akkor az ország legértelmesebb és legértékesebb része: a munka jövedelméből élők fognak elpusztulni. Csak röviden még jelezni kívánom, hogy adórendszerünk a legkiáltóbb igazságtalansá126. ülése 1986 május 8-án, pénteken. gok mellett még közgazdaságilag is káros, ahert lecsökkenti a fogyasztást. {Vitéz Szalay László közbeszól. — Propper Sándor: Ha közbeszól, értelmesen szóljon közbe! — Derültség és zaj.) Ennyit az adózásról. Majd a pénzügyi tárcánál talán nyugodtabb légkörben részletesebben elmondhatom errevonatkozó adataimat. Most imég osaik egészen röviden egy másik kérdéssel kívánok foglalkozni, amely kérdéssel a vitában résztvett szónokok egyike sem foglalkozott, ez pedig az a csapás, amely legjobban sújtja a imagyar dolgozóikat: a létbizonytalanság, a munkanélküliség állandóan fenyegető réme. Mindnyájan fültanúi voltunk — én legalább igen és igen sok anunkástársam — annak a rádiószózatnak, amelyben a miniszterelnök úr a tömegek felé azt kiáltotta, hogy 'munkanélküli segély nincs, de tmunka lesz. Hát ez a vezéri szózat pusztába kiáltó szó volt azért, mert a munkanélküliek munkanélküli segélyt valóban nem kiaptak, azonban inunkat sem 'kaptak. A munkanélküliek szánna a hivatalos siaépítő statisztika ellenére sem csökkent. (Kölcsey István: Javul!) A munkanélküliek nyomora 'és kétségbeesése még nagyobb lesz. A hivatalos körök — és itt azután a minisztériuimi is előljár ebben — azzal vigasztalják magukat, hogy Magyarországon a munkanélküliség egészen elenyésző, tmég az 1%-ot sem éri el, holott a tőlünk északra fekvő államokban a munkanélküliség a 6, sőt 8%-ot is eléri. Ez önámító valótlanság, mert a hivatalos statisztika csak a szociáldemokrata és keresztényszocialista alapon szervezett munkaközvetítőik statisztikáját közli, pedig tudjuk, hogy a rossz gazdasági viszonyok miatt és amiatt, hogy igen hataliniias, nagy munkanélküli tartaléksereg van az országban, a munkanélküliek száma jóval nagyobb. Hiszen nem minden imunkás tartozik ezekhez a szervezetékhez részint azért, mert már kimerítették a segélyt, tovább fizetni a szervezet őket nem tudja, tehát kimaradtak, részben pedig azért, mert (mindenféle ellenáramlattal igyekeznek a felserdülő fiatal generációt — egyelőre még sikertelenül — a szervezettől távoltartani. 1A valóság az, hogy ma Magyarországon legalább félmillió férfi és női munkás, kereskedő és irodai alkalmazott, föld- és erdőtmunkás, szállítási és egyéb munikás szenved munkanélküliségben és züllik, pusztul családjával együtt. Ennek a legkeresztényibb és legnemzetibb társadalomnak úgynevezett 'elhivatott vezérei teljesen tehetetlenül állanak szemben ezzel a 'kérdéssel és jobb megoldás hiányában ingyenlevessel egyebkötött robotmunkával és az emberséges béreket évek óta tervszerűen leszorító r és lealázó ínségmunkával akarjáik ezt a baljóslatú kérdést megoldani. Olyanok ezek a vezető uraink, imiint az a gyermek, aki egy szitával akarja kimerni a Duna vizét, mert a munkanélküliséget sem ingyenlevessel, seim ínségmunkával megoldani nem lehet, sőt az ínségimunka — megállapítást nyert ez már régen — csak egyre alkalmas : az anélkül is alacsony magyar bérnívót még lejjebb szorítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van a székesfőváros. Ezelőtt a Sipőczlevesért amelynek kalória értéke igen alacsony és. éppen csak hogy az animális létet biztosítja csak seperni kellett és a fák töveit kellett megkapirgálni, ma már azonban parkokat létesítenek azokkal az emberekikel, akiknek la fizetsége 5 defea lókolbász, 30 deka kenyér és