Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 1> zőkkel tárgyalni és ennek a fogyasztási cikknek az ármérséklése tekintetében [megállapodásra jutni. Akármilyen szőrösszívűek is azok a kapitalisták, akik Magyarországntalk azt

t a hatéit nyújtották, ilyen .argumentumok eltol, amilyeneket a cukor árának a (mérséklése tekintetében fel lehet hozni, azok sem tudnának elzárkózni. Egy imásik súlyos (adó, amely a fogyasztókat, főiképpen pedig a kisfogy ászt ókta nagyon sújtja, a szénadó. Annakidején a mezőgazdaság megsegítését célzó fooletta anyagi fedezete céljából ideiglenes és átmeneti intézkedésként életbeléptette a kormány a szénadót. Akkor azt a kijelentést (hallottuk a kormány részéről, hogy a fogyasztóknak nem kell ettől tartamok, mert a szénadó, céladó lévén, a mezőgazdaság fölsegítését tszoígálja és azt^ a szénbányák a saját üzemi hasznukból fogják fizetni, Hiszen (mondásnak ez nagyon szép volt és az igen t. túloldalt ez meg is nyugtatta, mindenki abban a boldog hitben és tudatban szavazta ímeg ezt a törvényt, hogy Vada Jenő, Chorin Ferenc ós a többi szénbáró ezt az üzemi rebachból fogják fizetni. A valóság ezzel szemben az lett^ hog£ (még meg sem száradt a törvény ^aláírásánál felhasznált tinta, a bányák máris áthárították ezt az adót a fogyasztókra, úgy, hogy ma ezt az adót nem a vállalati haszonból fizetik, hanem a fogyasztókra hárítják és a legszegény/öbb ember is, ha egy falat kenyeret eszik, ha egy csipetnyi tésztát eszik, ihia egy lapát szenet tesz a tűzre, akkor a nagy agráriusok javára súlyos adót kénytelen fizetni. Különösen a szénadó súlyos, azért, mert a gyöngébb fűtőerejű 'magyar szénnél az az adó aránytalanul (magas. (Hertelendy Miklós: Azért fizetik, hogy az a szegény agrárius azután tudja táplálni a többit! — Reisinger Ferenc: Majd gyűjtést indítunk az agráriusok számlára.) Bár nincs külön megbízásom erre, de azt hiszem, őszintén kijelenthetem munkástársaim nevében azt, hogy ha a szegény agráriusok felsegítéséről van szó, akkor talán nem szólnánk semmit. (Zaj a jobbóldalon és a középen.) Azonban a szegény agrárius nem termel búzát és ha termel is, nem annyit, Ihogy abból piacra vihetne. Ebből a szénádéból^ a lisztforgalmi adóból, a textiliák megdrágításából elsősorban a nagybirtoknak van haszna, annak a nagybirtoknak, amely mint majd rögtön bizonyítani fogom, olyan munkabéreket fizet, amelyek mellett a magyarországi élemiszerárakat tekintve, egy kínai kuli sem tudna megélni. (Hertelendy Miklós: Lehet, hogy vannak olyanok is.) Beszélhetnék arról az áruuzsoráról, amely a tej és a burgonya körül lejátszódik. Most csak annyit jelentek ki, hogy aimi a burgonya körül lejátszódik, egyenesen botrány. Idehaza a silány, rossz burgonyát nagyon drágán kénytelen a fogyasztó (megfizetni, ímert a •burgonyatermés t javát kiviszik és most, amikor egy r egészen eltévelyedett spekuláció következtében több, mint ezer* vagon burgonya a gazdák nyakán marad, nem szállítják le az árát, most sem teszik lehetővé, hogy a szegényebb fogyasztó burgonyához jusson, inkább pusztulni és romolni hagyják, mintsem elősegítenék, hogy a főváros és a környék munkásnépe olcsó pénzen burgonyát ehessen. (Reisinger Ferenc: Ügy látszik, Hertelendy Miklós képviselő úr mégis csak ezerholdas! — Hertelendy Miklós: Nem vagyok . ülése 1936 május 8-án, pénteken. 345 ezerholdas. — Reisinger Ferenc: De szeretne lenni. — Hertelendy Miklós: Nem szeretnék lenni, mert akkor sem volna több hasznom belőle. — Propper Sándor: Akkor is csak egy rostélyost ehetne meg egyszerre!) Mi szociáldemokraták elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy nagyon hangosan felhívjuk a kormány figyelmét az adóreformra, amelynek ideje már elérkezett. (Reisinger Ferenc: A parasztasszonyoknak kezet csókolni és ellenük beszélni nem illik. — vitéz Szalay László: Ez nem történt meg, ez rágalom! — Propper Sándor: Halljuk talán a szónokot is.) T. Ház! Csak igen rövid idő áll rendelkezésemre, nagyon kérem tehát t. kéipviselőtársaimat, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni, mert én is mindig nyugodtan meg szoktam őket hallgatni. (Kölcsey István: Egyáltalában nem vagyunk nyugtalanok!) Elérkezett tehát az adóreform ideje és az államháztartás terheinek túlnyomórészét azoknak kell vállalniuk, akiknek a mai állami rendszer fennmaradásából nagyobb hasznuk van, mint a munkásoknak és azoknak a néprétegeknek, amelyének ma az adó túlnyomó többségét viselniö kell. Már Éber Antal igen t. képviselőtársam rámutatott arra az abszurd álláspontra, amely az egyenes adóknál, jelesen, a jövedelmi adónál van. A foidbirtokososztály a nemzet gerince, a nemzet államfenntartó oszlopa a jövedelmi adónak 19 százalékát fizeti. (Kölcsey István: Hohó, ez tévedés !) Ez nem tévedés. (Kölcsey István: Csak az egyenes adó!) Majd a többire is rátérek. A háztulajdonosok a 12 százalékát fizetik. Tessék csak figyelni, t. képviselő urak, még egyszer megmondom. A földbirtokoisosztály fizeti a jövedelemadónak 19%-át, a háztulajdonosok 12%-át, ellenben a szolgálati viszonyban lévők annak 33%-át. Magyarország ebben a tekintetben unikum, mert sehol a világon nem fordul elő, hogy munkás jövedelemadót fizessen, itt Magyarországon azonban jövedelemadót fizet. Az angol adózási rendszerben, amely mindig az urak szeme előtt lebeg, tudjuk, hogy két adó van, az income tax és a revening tax. Ott nem fordul elő, hogy egy munkás revening taxet fizessen, Magyarországon pedig az éjjeli munkát végző nyomdászok, azonkívül az egyes gyárakban dolgozó speciális munkások jövedelemadót is fizetnek. (Kölcsey István: Hányféle adót fizet a gazda, tessék megmondani?) Fizet éppen eleget, nem mondom, hogy nem fizet. (Kölcsey István: Legalább huszonhatfélét!) Az adófizetés egy egészen relatív dolog. Elnök: Kölcsey képviselő urat kérem, ne méltóztassék vizsgáztatni képviselőtársát. (Derültség.) Malasits Géza: Szívesen felelek erre a vizsgáztatásra. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A jövedelemadó nem a foglalkozástól függ, hanem a jövedelem nagyságától. Mindegy, ihogy gazda, vagy munkás, akinek több jövedelme van többet fizet!) Igen t. miniszter úr, ma az a helyzet, hogy az irodák robotosai a főnökeikhez mennek és könyörögnek, hogy ne emeljék fel a fizetésüket. Amikor meglepetten kérdezik, hogy miért ne emeljék fel 10 vagy 15 pengővel a fizetést, az a felelet, hogy azért, mert akkor beleesik a jövedelemadó-kategóriába és ha ezt fizeti, akkor lényegesen kevesebbet visz haza, mint azelőtt. Itt a Házban bebizonyítottam, hogy 10 pengő fizetésjavítás miatt már jövedelemadó alá esik, mert a jövedelemadó alsó ha48*