Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. 339 Ferenc: Mindenesetre az a helyes eljárás, amelyet Peyer az első esetben nem követett!) Ha valaki mást meggyanúsít vagy rágalmaz, akkor állítását a Ház előtt meg kell ismételni, mert egy olyan képviselő úrral, aki ezt nem teszi meg, többet nem állhatunk szóba. Ezt méltóztassék tudomásul venni. Engem a dolognak csak az a része érdekel, amelyek az Uj Magyarságot érinti. Ez az újabb dolog, amelyet Györki képviselő úr felhozott, az Uj Magyarságot egyáltalában nem érinti, ez egy különálló dolog, ehhez nekem, miután nem méltóztatott állítani, hogy ezt a memorandumot aláírtam, semmi közöm nincs. Ezután a kisebb kitérés után, ha megengedik, átfogok térni a költségvetés taglalására és nem követem Györki Imre igen t. képviselőtársam példáját, aki kizárólag ezzel foglalkozott, mert meggyőződésem, hogy az ilyen dolgok, a rágalmazásoknak ez a fajtája, nem használ, hanem nagyon is árt a parlamentarizmusnak. Ilyen dolgokat a Ház elé hozni, pláne úgy, hogy ez a Ház elé hozás megbúj ás legyen az igen t. képviselő úr számára, hogy a képviselőház legyen »az én Bakonyom«, ezt nem lehet tenni, t. uraim. Amikor Bassay Károly igen t. képviselőtársamat egyszer meggyanúsították azzal, hogy cseh pénzt méltóztatott volna elfogadni, akkor tudomásom szerint az illető képviselő úr bocsánatot kért tőle, azért, hogy tévedés történt. (Rassay Károly: Nem nyilatkozom, mert az illető képviselő úrral én azt elintéztem! Hosszú évek után itt intéztem el a Házban!) Mennyi idő alatt tetszett elintéznie (Rassay Károly: Nyolc napig tartott, míg rákényszerítettem! Hosszú évek után úri módon elintéztük egymás között, tehát nem nyilatkozom ebben a dologban!) Mi is nagyon szívesen várunk nyolc napig, de sajnos, ez a nyolc nap rohamosan telik el és nem hiszem, hogy ilyen elintézés fog bekövetkezni, mert nem lesz hozzá bátorságuk. (Rassay Károly: Az elintézés úgy történt, hogy én bizonyítottam be a hamisítást. — Esztergályos János: Bejelentett segédeimet nem fogadják el! Én bejelentettem a segédeimet! — Derültség. — Bródy Ernő: De rossz helyről! — Malasits Géza: A Nemzeti Kaszinóból nem hozhat segédeket, mert ott nem tag! — Esztergályos János: Azok is vannak olyan gentleman-ek, mint bárki! — Kölcsey István: Kik? — Esztergályos János: Az én bejelentett isegédeim. — Kölcsey István: Kik* azokl — Esztergályos János: Két jóképű mészárossegéd! — Derültség. — Kölcsey István: Legyen szerencsénk!) Amikor a költségvetés ügyét tárgyaljuk itt a Házban, szokás visszapillantást vetni arra az esztendőre, amely elmúlt. A költségvetéssel lejárt politikai életben egy új esztendő következik most be és első kötelességünk az, hogy észrevegyük: esztendő, amely most elmúlt mögöttünk, úgy kül-, mint belpolitikai tekintetben, igen mozgalmas és nagyfontosságú eseményeket hozott magával. Az elmúlt esztendő alatt az európai politikában igen nagy változások történtek. Öriási problémák merültek fel, nagy események zajlottak le^ s olyan feszültségek vonták magukra az európai emberiség idegrendszerét, amilyenre régóta, talán a háború óta nem volt példa. Belpolitikailag azért fontos ennek az elmúlt esztendőnek bírálata, mert ez az esztendő az első, amelyben Gömbös Gyula miniszterelnök új kormányával és új többségével kormányzott, az első esztendeje Gömbös Gyula miniszterelnök új politikai rendszerének. Ami a külpolitikai kérdéseket illeti, az elmúlt esztendőt elsősorban az olasz—abesszin háború izgalmai uralták, amely háború azzal végződött, hogy Olaszország rendkívül gyorsan és elhatározó módon győzelmet aratott egy olyan nagy afrikai földrész ellenállásán, amely nagyobb, mint a történelmi Magyarország háromszorosa. Olaszország óriási teljesítménye mindenképpen ki kell, hogy váltsa a magyar nép csodálatát és^ be kell vallanunk, hogy az olasz—abesszin háborúnak kimenetele úgy sikerült, mint ahogy azt egy évvel ezelőtt kevesen remélték volna. Olaszország nagy teljesítményének kétségtelenül többféle oka van és ezek közül az eliső az, hogy a fascizmus új szellemet vitt bele az olasz népbe, az olasz hadseregbe (Helyeslés a jobboldalon-) és a kötelességteljesítésnek, a munkának, a nemzeti fegyelemnek olyan rendszerét alapította meg, amely az olasz népet sokkal nagyobb erőkifejtésre képes ránevelni. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Éljen Olaszország!) A második legfontosabb momentum, amelyet itt észre kell venni, az, hogy az abesszin háborút Olaszországban egy teljesen új gazdasági rendszer nyerte meg, (Úgy van!) a jobboldalon.) amely szakított a liberalizmus elveivel, amely teljesen a kollektív nacionalizmus nagy szempontjait fogadta el és amely elérte azt, hogy egy közel egyesztendős háború úgy fejeződhetik be Olaszországban, hogy nincsenek hadimilliomosok, akik meggazdagodtak a nép nyomorán, nélkülözésén, viszont nincsenek olyan néposztályok, amelyek az olasz-abesszín háború következtében tönkrementek volna. Az újkori történelem kezdete óta ez az első háború, amelyet egy modern európai ország a kollektív gazdasági rend eszközeivel harcolt végig és ha ez így van, akkor meg kell állapítanunk, hogy a fasiszta gazdasági rendszer, a korporativ állam ebben a háborúban megkapta a maga nemeslevelét, mert olyan kitartást, ellenállást tudott felmutatni, amelyet annakidején, 30—40 évvel ezelőtt a liberális Olaszország korántsem tudott egy ugyanilyen háborúban felmutatni. T. Ház! Olaszország emellett kibírta a nemzetközi szankciókat is, kibírta azt, hogy a Népszövetség nemzetközi olajtilalmat mondott ki vele szemben és dacolni tudott az egész kapitalista világ és az egész baloldali világszövetség összefogásával. Ha valaki az első olaszabesszín háború történetét elolvassa, imondjuk Benedetto Croce legnagyobb olasz liberális író tollából, akkor meg kell állapítania, hogy 40 esztendővel ezelőtt micsoda bajok, kormányválságok, gazdasági és szociális viszontagságok zúdultak Olaszországra az aduai csata után. Ha ezt a helyzetet összehasonlítja a mostanival, akkor meg kell állapítania, hogy Mussolini csodás zsenije új országot teremtett a régi helyén, amelynek erényeit, ellenállóképességét, gazdasági és szociális hatalmát olyan nagyra emelte, amilyen Olaszország még soha fennállása óta nem volt. (Ügy van! a jobboldalon.) Amikor mi t. uraim, Éber Antal t. képviselőtársunkkal az élünkön a liberális gazdasági rend jó vagy rossz sorsáról, jövőjéről és egyéb ilyen, Nyugat-Európában már sok helyen eldőlt kér désekről vitatkozunk, akkor mindenesetre yes sünk egy tekintetet Olaszországra, amely óriási nagy konfliktusát ezzel az új gazdasági rendrendszerrel tudta győzelemre vinni. Az olasv abesszin háborúnak igénytelen véleményem szerint az a legfőbb nemzetközi következménye lesz, hogy Olaszország presztízse rendkívül meg fog erősbödni Európában. Olaszország az»