Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

328 Az országgyűlés képviselőházának lom s felütközik és feltör bennem az a kérdés, amely minden magyart kell, hogy foglalkoztasson, ma különösen és sokkal erőteljesebben, mint valaha, — .hiszen foglalkoztatni kellett volna bennünket a kérdéssel a békében is, a háború idején is azzal >a két veszedelemmel, amely reánk tör, a pánszláv és pángermán veszedelemmel, amelyekről tegnapi beszédében Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam is részletesebben szólt. A pánszláv veszedelem ma nemcsak a pánszláv expanzív törekvést és az imperialista politikát jelenti, hanem egyúttal a bolsevizmus propagandáját. A pángermán veszedelem szintén nemcsak az expanzív német hódító politikát, hanem a horogkereszt propagandáját is jelenti, úgyhogy kettős védelemre van szükség. A pángermán és a pánszláv propagandával szemben: a magyarsághoz való ragaszkodás kiépítésére és összefogásra; a diktatúrákkal szemben — legyenek azok akár jobboldaliak, akár baloldaliak — demokratikus jogkiterjesztésre és az alkotmányossághoz való ragaszkodásra. Nézetem szerint csak az ezeréves alkotmányhoz, a magyarsághoz való ragaszkodás vezethet a mindnyájunk által egyaránt óhajtott úthoz, a revízió útjához. Jogegyenlőség idebenn és ennek követelése az ország számára a népek között odakünn. A kisebbségek védelme idebenn és ennek követelése elszakított véreink számára odakünn. Szent István országa, a Szent Korona birodalma, a Szent Korona szimbóluma, annak egybeforrasztó ereje. Én elemi iskolás koromban szívtam magamba három fogalom tiszteletét, három fogalom szeretetét, gyermekkorom óta azt el nem feljtettem, amíg élek, mindenkor e három fogalom szolgálatában kívánok állni: Isten, Haza, Király! Ez volt az a három fogalom, amelynek tiszteletére tanítottak bennünket gyermekkorunkban. Van, aki ezt elfelejtheti, de ne vegye rossznéven attól, aki nem felejti el, aki hűséges a tradíciókhoz, a múltjához, nemzete történelméhez, az emberi gondolathoz, az emberi szív szabad dobbanásához, az emberi lelkület szabad megnyilvánulásához, a szabadság eszméjéhez, amelv hiányzik e költségvetés szelleméből, amely hiányzik e kormányzat minden ténykedéséből, amely a szabadság szellemével szemben a diktatúrák felé viszi az ország népét, (vitéz Leel-Őssy Árpád: Ezt tagadom!) látszatra ugyan a parlamentarizmust, az autonómiát fenntartva, de amelylyel szemben, minden megnyilvánulásával Szemben bizalmatlansággal viseltetvén, a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: vitéz LeelÖssy Árpád! Elnök: vitéz Leel-Össy Árpád képviselő urat illeti a szó. vitéz Leel-Őssy Árpád: T. Ház! Az előt•• tem szólott képviselő úr hazafias érzéseit és szabadságszeretetét mindenesetre magam is a legnagyobb mértékben tiszteletben tartom, mindamellett nem tudok teljes egészében osztozni a beszédében leszűrt megállapításokban s nem tudok osztozni azokban az eddig hozott törvények méltánylása terén sem. A t. képviselő úr a Háznak e.ddigi nagy törvényalkotói munkáját a semmivel találja egyenlőnek az eredményt illetően s azt mondja, hogy egyáltalán nem hozott még segítséget a társadalom egyik osztályának sem. Ezek azonban sokkal 126. ülése 1936 m.ájus 8-án, pénteken. nagyobbszabású törvényalkotások, amelyeknek még a végrehajtási utasítása sem jelent meg, önként következik tehát, hogy itt még látható segítséget, kézzelfogható eredményt tapasztalni nem lehet; korszakalkotó törvényalkotás a hitbizományi reform és a telepítési törvény, amelyeknek kihatásait majd csak talán évtizedek múlva láthatjuk egészséges kisbirtokok és életképes kisgazdaexisztenciák alkotásában. Ami a képviselő úrnak a titkos választójogra vonatkozó megállapítását illeti, ^ ez iis benne van a kormány munkaprogrammjában, s úgy a miniszterelnök úr, mint a belügyminiszter úr megígérték, hogy meg fogják valósítani. Mi is azon az állásponton vagyunk, hogy mielőtt ez a parlament feloszlana, a titkos választójogot meg kell alkotni. (Ügy van! a jobboldalon.) A korhatár kérdését illetően azonban, én nem' az évszámokhoz kötném a választójogot, hanem a politikai érettséghez, a nemzeti szempontból való megbízhatósághoz (Vázsonyi János: Ki állapítja ezt meg?) azonkívül pedig a polgári! kötelesség teljesítéséhez, mert szerintem jogot csak az érdemel, aki állampolgári kötelességét ^ minden tekintetben teljesíti. A nagy szabadság adása könnyen szabadossággá válhatik és ennek káros következményeit szomorúan tapasztaltuk az elmúlt eseményekből. (Vázsonyi János: Ne féltsék az országot a magyar ifjúságtól. — Patacsi Dénes: A becsületes öregektől se féltse a képviselő úr!) Mindenesetre nem fogunk kitérni a titkos, választójog megoldása elől, de hogy az milyen módon lesz megvalósítva, természetesen erre vonatkozóan itt még egyáltalában nem nyilatkozhatom. T. Ház! Az 1936/37. évi költségvetés vitája során már eddig is többen megállapították, még az ellenzéki padsorokból is, hogy a pénzügyminiszter úr a legnagyobb óvatossággal, körültekintéssel és lelkiismeretes seggel járt el, amikor ezt a költségvetést összeállította. S ha ennek a költségvetésnek végösszege 35'9 millió pengővel meghaladja is a multévi költségvetés végösszegét, ez semmiképpen sem tudható he könnyelműségnek, vagy felületességnek, mert ezt a többletet a mának kulturális, szociális és agrárszempontokból figyelembe vett követelményei kívánták meg elodázhatatlanul. En a költségvetéssel magával financiális szempontból nem kívánok foglalkozni, mert azt már részben elvégezték és elvégzik helyettem íivatottabb pénzügyi kapacitások, de mint a kerületemben lakó és a faluisi nép minden rétegével állandóan foglalkozó képviselő nem mulaszthatom el, sőt kötelességemnek tartom, hogy rámutassak azokra az égetően sürgős problémákra, amelyek sürgős megoldásra várnak és gyors intézkedéseket követelnek. Ügy Ihiszem, minden tárgyilagosan gondolkozó és elfogulatlan ember csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatik a kormánynak és a törvényhozásnak arról a hatalmas munkájáról, melyet a közelmúltban végzett el és amelynek főbb eredménye a gazdavédelmi rendelet, a hitbizományi reform, a telepítési törvényjavaslat és az ipari közigazgatási" törvényjavaslat megalkotásában mutatható ki. Hogy a (mai lehetőségek figyelembevételével mennyire helyes, mondhatni, atfatny középúton járt ezeknek ta földibirtokpolitikai törvényeknek megalkotásánál a kormány és mennyire az általa megjelölt haladó konzerv atíb irányt követte, ezt semmi sem igazolja jobban, mint az éppen ellenzéki oldalról elhangzott sokféle és sokban teljesen ellentmondó