Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 1 kritika,, lamelyek Iközül az egyik túlságosan radikálisnak: tartja tör vény alkotásunkat, a másik túlságosan óvatosnak, kevésnek, vagy éppen semmivel egyenlőnek tartja a törvényiben lefektetett rendelkezéseket. Sőt hangzottak el olyan bírálatok is, amelyek nem tartották időszerűnek még most sem ezeket a törvényalkotásokat, ismét mások 'elkésetteknek jelentették (ki azokat. Szerény véleményem szerint magasabb földbirtokpolitikai, nemzeti, de faji és szociális szempontokból is igen, maigy .szükség volt ezeknek a törvényeknek megalkotására, már csiafc azért is, mert ezt feltétlenül megkövetelték a mai állapotok úgy szociális, mint nemzeti vonatkozásban és már ezeknek a törvényeknek megalkotásáért is éppen ezért a leginiagyobib dicséret és elismerés illetheti úgy a miniszterelnök urat, mint kormányát. (Ügy nem! Ügy van! a jobboldalon.) Természetesen ezek a törvények éppen korszakalkotó jelentőségüknél fogva máról-holniapra lényeges változásokat vagy eredményeket nem mutathatnak fel, hanem majd csak évtizedek multán mutathatják meg életképes, erős, kisgazda exiszteneiák megteremtése által áldásos hatásukat. (Ügy van! Ügy van!) Ez azonban jelentőségükből természetesen nem vonhat le semmit, éppen azért nem lehet helyeselni azokat a hírálatokat, amelyek ezeket a törvényeket lekicsinyelték és olyatn színiben tüntették fel a nép és a közönség előtt mintha azok jelentőségükben a semmivel egyenlők, vagy egyenesen károsak és ártalmasak volnának és, ezáltal a (miniszterelnök urat, kormányát és> pártját olyan színben igyekeztek feltüntetni, mint lakik csak Ígérnek, de ígéretüket egyáltalán be nem váltják, »nesze semmi, fogd meg jók-forma törvények hozásával akarják félrevezetni és becsapni a választóközönséget. (Farkas István: Ugy is van! — Ellentmondások a jobboldalon.) Ezt a beállítást egyáltalán nem tartom tárgyilagosnak, ellenkezőleg veszedelmesnek tai láloim, mert a képviselőnek, szerintem, nem az a hivatása, hogy alkotott törvények nagy jellentőségének vagy éppen a törvényalkotóknak tendenciózus lekicsinylésével a választókat félrevezessék és a nép lelkéből ja kormányzat és a hozott törvények iránt táplált hitet, reménységet és bizalmat kiöljék, őket elégedetlenségbe és elkeseredésbe zavarják, hanem éppen ellenkezőleg az a képviselő kötelessége, 'hogy a törvényeknek célját tárgyilagosan ismertesse és nem a legpesszimisztikusajbb megvilágításba állítsa ibe éppen a mai nehéz időkben, hanem kedvező megvilágításiban tüntesse fel és ezáltal a hitet, reménységet és bizalmat növelje a csüggedő lelkekben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem köt élessége a képviselőnek, hogy elkeserítsen és fellázítson, hanem liogy felvilágosítson és (megnyugtasson. (Ugy van! Ugy van! — Tavs a jobboldalon.) lAi mi népünk belátja azt, hogy máról-holnaipra szegényből gazdag, szolgából úr és adósból tőkepénzes nem lehet és kellő fevilágosítás után nem táimaszt sohasem teljesíthetetlen követelményeket és igényeket, A mi népünk, különösen a mi falusi népünk a maga leszegényedett, lerongyolódott állapotában ds végtelenül türelmes, hívő és bizakodó s éppen ezért nemzete, fajtája és Ihazájai ellen vétkezik az, aki félrevezeti, (megkeseríti vagy éppen fellázítja. (Farkas István: Ez magukra vall, ezt maguk csinálják, nem ani. *— Zaj és ellentmondások jobbfelől.) Nem szabad azonban a nép•6. ülése 1936 május 8-án, pénteken. 329 nek reménységével, hitével és türelmével a végletekig visszaélni... '(Farkas István: Maguk élnek vissza!) En ismerem úgy a falusi népet, imint képviselőtársam — ...mert a legerősebb húr is elszakad, ha nagyon feszítik és éppen ezért minden lehetőt el kell követni, hogy a falu népét mai nyomorúságos elvetett helyzetéből kiemelve a magyar jövendőnek megmentsük. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés jobbfelől.) Itt elsősorban a legnyomorultabb sorban élő falusi munkásságról kell sürgősen gondoskodnunk és első helyen a tiszántúli és a nagyalföldi sorozatos csapások által sújtott és kínlódó országrész munkásaira kell gondolni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. —Farkas István: Ugy van! Ugy van! — Kölcsey István: (Farkas István felé) Sohasem járt ott. — Zaj a szélsőbáloldalon.) T. Ház! Nem kívánom a tiszántúli vagyontalan munkásság nyomorúságát és szörnyű helyzetét erről a helyről bővebben ecsetelni, hiszen erről már a tél folyamán annyi képviselőtársam nyújtott felvilágosítást és igen szomorú képet. (Zaj.) Ugy hiszem, pártkülönbség nélkül mindenki meg van arról győződve, hogy a munkásság ebben a legszörnyűbb helyzetében tovább nem hagyható. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: Ez így van!) Ennél a kérdésnél radikális és gyors intézkedésekre lesz szükség, (Farkas István: Egyetértünk, de önök nem csinálják!) mert a ma megoldásra váró legégetőbb problémája a munkáskérdés (Farkas István: Úgy van!) és az ezen a téren ^keresett minél több munkaalkalom megteremtése által a munkanélküliség csökkentése, a munkabérek megállapítása, illetve szabályozása. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Jól tudom én azt, hogy ennek a fájó kérdésnek megoldása nemcsak hazánkat illeti., érinti, hiszen a munkanélküliség világjelenségnek mondható és éppen a közelmúltban is olvashattuk a lapokban, éppen Amerikáról, hogy B

ött is százezrek vonultak fel munkát és kenyeret követelni. (Farkas István: Ott munkanélküli segélyt is adnak!) Ez azonban kevés vigaszt nyújthat számunkra. Nem jelentheti azt, hogy ebbe, mint világjelenségbe, beletörődjünk és tétlenül nézzük a munkáscsaládok pusztulását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tenni kell tehát és pedig sürgősen és gyorsan, mert az lehetetlen állapot, hogy egy nagycsaládú, becsületes és dolgozni, munkálkodni akaró ember, amikor családja kenyér nélkül van, hetekig ácsorogjon addig, míg inségmunkát kap egy pár napra. (Patacsi Dénes: Ez igaz!) Tisztában kell azzal is lenni, hogy a mezőgazdasági és földmunkások a mai kereseti lehetőségük mellett nem tudnak annyit keresni, hogy egész, télre való kenyerük legyen. (Farkas István: Ügy van! Látja, mind igaz!) Éppen ezért radikális segítségre van szükség, (Hertelendy Miklós! Útépítésre!) mert hiszen jól tudjuk, hogy a munkabérek a mai világban olyan alacsonyan állanak, hogy azokat valósággal a munka kiuzsorázásának lehet betudni. (Farkas István: Na látja! Miért nem tesznek ellene? — Hertelendy Miklós: Tettünk eddig is és még több fog történni!) Ha megnézzük az aratási szerződéseket, azt látjuk, hogy bizony sok helyen a cséplési és aratási szerződések korántsem olyan kedvezők, mint a régi békeidőben voltak, mert hiszen a békeidőben — legalább mifelénk — a keresztből tizedével részeltek az aratók, ami azt jelentette, 46*