Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. 327 sem, hogy az összes mandátumok 10%-át kénytelen volt a Közigazgatási Bíróság megsemmisíteni. Nem szolgálja az alkotmányosság érzetének emelését az sem, hogy a halottak nyugalmát minden választáson állandóan megzavarják, a halottaknak választójogot adnak, holott a mi kérésünk az volna, hogy inkább az élőknek adjanak több jogot. (Cseh-Szombathy László: A halottak sohasem szavaznak az ellenzékre!) En igyekeztem igazi tekintélyeket megszólaltatni, hiszen a tekintélyek sorában megkülönböztethetünk tényleges és mesterkélt, mondvacsinált tekintélyeket. A tényleges és a mesterkélt, mondvacsinált tekintélyek között körülbelül az a különbség, mint az arany és a pakfong között. Magábanvéve az a körülmény, hogy valaki egy bizonyos pozícióba jut, néha véletlen, néha könyöklés, néha erőszak, néha stréberség útján, még tekintélyt nem ad, mert ha egyedül a pozíció elérése tekintélyt jelentene, akkor mint tekintélyt kellene tisztelnünk a történelemből közismert Caligula lovát. (Fábián Béla: Voltak, akik tisztelték ezt a lovat.) Nem lehet tekintély az sem, aki egyszerre akarja élvezni a hatalom előnyét és a demagógia útján való népszerűséget. Ilyen jelenség az, amikor a túloldalról egyes képviselőtársaim nagy filippikákat dörögnek a kartelek ellen. Nézzenek körül saját pártjukban, ahol meg fogják találni az összes kartelvezéreket. ott vannak a túloldal pártjában a kartelek öszszes vezetői és ők jelentik a párt anyagi alapiáit» Sulyok Dezső .képviselőtársam egy ilyen jelenségre mutatott rá, amikor azt mondta, hogy megveti azt az antiszemitizmust, amely üti és elnyomja a kis zsidót, de a nagyok anyagi ikmogatását elfogadja, azért címet ad és üzleti köreiket nem zavarja. Ennek a tételnek a megfordított ja is áll, — amint egy évvel ezelőtt bátor voltam mondani. — hogy tudniillik sohasem lehetek együtt azokkal, akik címért vagy egyéni előnyökért vagyonilag támogatják azt a rendszert, amely hittestvéreinkből másod- vagy harmadosztályú állampolgárokat, végeredményben páriákat csinál. E kérdéssel kapcsolatban engedtessék meg nekem, hogy egy-két mondattal hozzászóljak ahhoz a témához, amelyet a képviselőház tegnapi ülésén vitéz Árvát falvi Nagy István képviselőtársam vetett fel, a nyilas- és kaszáskeresztes mozgalomhoz.iPlakátok, röpiratok jelennek meg hónapok óta az országban, különösen Nyugat-Magyarországon és Debrecenben, amelyek az izgatásnak, a lazításnak kritériumait feltétlenül magukon viselik. Ha el méltóztatnak olvasni egyes röpiratokat, plakátokat, röpcédulákat, folyóiratokat, körleveleket, sajtótermékeket s méltóztatnak az egyes helyeken a »zsidó« szót kicserélni a »burzsuj« szóval, ebben az esetben meg méltóztatnak találni a Vörös Újság hangját. Nincs különbség a kettő hangja (között és nincs különbség a kettő akarása között sem. Méltóztassék elhinni, hogy ugyanaz a hang s mögötte mindenkor forradalmi megnyilvánulás és megnyilatkozás húzódik meg. Figyelmeztetem a t. Házat s a Házon kívül és a Házon túl mindazokat, akik lebecsülik ezek jelentőségét, hogy a forradalmi megmozdulás mindenkor, minden faluban a zsidó holtosnál kezdődik, de azonnal folytatódik a paplaknál, átterjed azután a kastélyra és végül valamennyi nadrágos ember ellen tör. »Elindult a nagy kő, ki tudja, hol áll meg és kit hogyan talál meg?« KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. ...... , A kiindulási forása, pedig ezeknek az izgatásoknak mindenkor az istentelenség. Es ha azt mondaná valaki, hogy nem vallásról, hanem fajról van szó, akkor méltóztasanak megengedni, hogy idézzem a m. kir. Kúriának 1924. szemptember 23-án kelt ítéletét, amely azt mondotta, hogy zsidó faj Magyarországon nincsen, csak zsidó vallásfelekezet. Ugyanúgy kimondotta, ezt, ahogyan már Kossuth Lajos beszédeiben is fellelhető, a híres jászberényi beszédnek ebben a mondatában: »Nem ismerek faji ellentéteket a magyarságban és a zsidóságot a magyarral szemben külön idegen fajnak felállítani nemzetellenes cselekedet.« Apponyi Albert gróf, mint a békedelegáció elnöke, aláírt egy okmányt, amelyet együtt szövegezett meg Teleki Pál gróffal és Bethlen István gróffal, — a »Magyar béketárgyalások« című mű 359. oldalán található meg — ahol ezt mondja (olvassa): »A magyar nemzeti élethez való asszimilációjuk következtében meg kell állapítani, hogy faji szempontból a magyar zsidók nem zsidók, hanem magyarok.« Azért voltam bátor csak ezeket idézni, hogy többé a faji kérdés ne szerepelhessen, mert a Kúria ítéletével kerül szembe az, aki egy vallásfelekezetből fajt akar csinálni és ezzel végeredményben ugyancsak törvényellenes izgatást követ el. - r De eltekintve ettől, ha a faji kérdésről beszélünk, méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam, amit Bernhard Shaw mondott nemrég: »Tiszta faj Európában ma már csak a skót foxterriereknél található.« (Derültség.) Egy felekezet tagjaiból, annak kispolgári rétegeiből másodosztályú állampolgárok kreáltatnak egy állandóan felbukkanó arány számkeresés folytán, amely nem keresi az arányszámot a köztisztviselők különböző kategóriáinál, nem keresi az arányszámot a hadseregnél, nem keresi az arányszámot az ingatlan-nagybirtoknál és a hitbizománynál, de keresi az arányszámot az ingótőkénél; itt azonban megállapíthatná, hogy az ingótőke igazi urai már nem tartoznak ezen vallásfelekezethez, mert legnagyobb részükben rég kikeresztelkedtek, egyébként pedig oszlopos tagjai a szembenülő kormányzópártnak. } Azt kérdem tehát, mi értelme van ezen arány számkereséseknek, mi értelme van mindennek, mi értelme van üszköt dobni a felekezetek^ társadalmi osztályok.a foglalkozási ágak, a hivatások közé? Ahol nem a szakismeret és nem a rátermettség fog döntő szerepet játszani a gazdasági élet bármilyen megnyilvánulásánál, hanem a felekezethez, vagy valamely politikai párthoz való tartozás kérdése, az a gazdasági élet pusztulásra van ítélve. En ezzel szemben azt az álláspontot és azt az elvet vallom, hogy a mai «súlyos és nehéz világpolitikai és gazdaságpolitikai helyzetben a vallások együttes frontját kellene kiépíteni, az egy Isten imádatában álló vallások együttes frontját a felburjánzó harmadik oldallal szemben, amelynek egyik fele a pogányságot, a másik fele az istentagadást jelenti. En hétfőnként néha a rádiót hallgatom és 11 órakor este, ha véletlenül megcsavarom a rádió egyik gombját, magyarnyelvű előadást hallok, de nem Magyarországról, hanem Moszkvából, ahonnan hétfőnként a rádióból elhangzik a magyarnyelvű bolsevista propaganda. Csak a nyelve magyar, a "szelleme, a szíve, a lelkülete mindannak megtagadása. Azután csavarok egy másik gombot s a bolseviki propaganda után a horogkeresztes propagandát hal46