Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának lï korom, amikor az iskola padjaiból elvittek bennünket a múzeumba és ott minden táblán azt láttuk, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. A kormány reformprogrammja is körülbelül ilyen: a szemnek, a kirakatnak állandóiam mutatja iá különböző meglobogtatott pontokat, de kézzelfogható segítséget egyetlenegy társadalmi osztály, egyetlenegy foglalkozási ág, egyetlenegy hivatás sem élvez. Olyan ez valahogy, mint a tűzijáték, amely pillanatokig fenn világít laz égen, feltör, hogy azután egy pere múlva eLailudjék és ne maradjon utána más csak kellemetlenül fojtó füst. Rózsaszínű szemüvegen keresztül nézhette velünk a világot a miniszterelnök úr akkor, amikor rózsaszínű füzetét, a nemzeti munkatervet osztotta szét, hogy később a kék reménységet csillogtassa meg előttünk, amikor a reformproigriaimim kék füzetét osztotta szét; és mint unodern Józsua jelent meg közöttünk: megállapította a napot, de akikor, amikor az nem sütött ránk és bevezetett bennünket az Ígéretek földjére, mert hiszen három esztendő óta tényleg az Ígéretek földjén élünk. Eleinte sok volt az igéret, inflációt kaptunk pontok.an; lazután évenkmt egy ibe nem tartott igéret következett: ia; múlt esztendőben .megígérte a miniszterelnök úr a titkos választójognak a parlament elé hozatalát és törvénybeiktatását, ebben az esztendőben pedig megígérte, hogy Schaftsik György volt képviselőtársunk újra viasza fog jönni. Egyik Ígéretét sem váltotta be. (Derültség.) En ia második ígéretet nem reklamálom, de méltóztassék megengedni, hogy a miniszterelnök úr első igéretét annál inkább és annál erőselbben reklamáljam. A titkos választójogot azért is reklámálom, t. Ház, mert magam egy titkosan választó kerületet képviselek, Budapest északi kerületét. A Budapest északi kerületében a fővárosnak nagy tradiciójú, nagymultú, r becsületes lakossággal bíró kerületét, a Terézvárost. Méltóztassék megengedni nekem, hogy mint a, Terézváros egyik képviselője, erről a kérdésről^ is néhány szót szóljak, néhány szót szóljak azért, mert éppen a legutóbbi napokban Budapest székesfőváros főkapitánya ezzel a kerülettel kapcsolatosan olyan lefitymáló hangot (használt, (Tauf fer Gábor: Elszólta magát!) amellyel szemben nekem, mint a kerület egyik képviselőjének fel kell emelnem szavamat és amely ellen tiltakoznom kell. Vannak, akik Budapest iránti gyűlöletüknek mindenkor kifejezést adnak és elfelejtik, hogy Budapest székesfővárosa Magyarországnak, elfelejtik, hogy Budapest az ország szíve, elfelejtik, hogy Budapest jelenti külföldön a magyar kultúrát, a magyar idegenforgalmat. Megbecsülést és tiszteletet érdemel ez a város, amelynek lakossága rettenetesen sok szenvedést ért már meg, ér meg ma is és sajnos, fog még megérni. Az a kerület, amely iránt különösenmegnyilvánul időnként a gyűlölködés hangj szűklátókörűek hangja, tiszteletet és megbecsülést érdemel. (Tauf

fer Gábor: TTgy van!) En a magam részéről büszke vagyok arra, hogy a Terézváros egyik képviselője lehetek, hogy abban a kerületben születtem és csak azt mondom a gyűlölködőknek és a szűklátókörűeknek : ha kultúrát akarnak látni és tanulni, akkor jöjjenek a Terézvárosba, ahol a főváros legszebb utcáj rí , (\

r

/j Andrássy-út épült, jöjjenek el a Terézvárosba, ahol a külföldön is híres magyar királyi Operaház áll és a magyar zeneművészeti . ülése 1936 május 8-án, pénteken. 325 főiskola, f a Zeneakadémia, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok is a Terézváros területén van, ha tehát kultúrára éhes valaki, akkor a Terézvárosban kielégülést nyerhet. Aki a magyar történelmet, ia magyar tradíciót akarja megtanulni, jöjjön el a Terézvárosba a milleniumi emlékoszlophoz, ahol az ezeréves Magyarország emlékezete mellett ott áll a magyar királyok galériája, a magyar hőskor, a tisztelt, becsült és százszorosan visszasírt magyar történelmi múlt. S aki a kegyeletnek akar szolgálni, jöjjön el a Terézvárosba és ott boruljon le kegyelettel a hősök emlékköve előtt, ha pedig szeretetet akar tanulni, akkor jött volna el tegnapelőtt a Városligetbe, amikor 2000 terézvárosi gyermek az ottani mutatványosok jóvoltából ingyen szórakozhatott, jött volna el ma délután 4 órakor a Hunyadi-tér re, ahol a terézvárosi Vöröskereszt jóvoltából a szegénysorsú gyermekek többszáza kapott ízletes uzsonnát, részesült mulatságban. Szívet, kegyeletet, történelmet, kultúrát reprezentál az a Terézváros, amelynek valamikor többek között Jókai Mór és báró Podmaniczky voltak a képviselői. Ez a kerület tiszteletet érdemel, mert az ország nagymultú és tisztelt tradiciójú kerülete, tiszteletet érdemel az ő becsületes lakossága és ezért a főkapitányi elejtett megjegyzésekkel szemben, anélkül, hogy én a magam részéről megsérteném azt a városrészt, ahol a főkapitány úr született, mert tisztelem az ország minden részét, akár város, akár falu, akár tanya legyen az, csak a magam városrészének és kerületének védelmében tiszteletében kívántam ezt elmondani. (Tauf

fer Gábor: A főkapitány úr még nem ismeri jól Budapestet! Most majd megismeri!) T. Ház! Minthogy titkos kerületet képviselek, ezért is úgy érzem hogy köteleségem a titkos választójog egész vonalon való bevezetésének kívánságát itt hangoztatnom. Méltóztassanak megengedni, hogy a, titkos választójog ügyében a következő 'határozati javaslatot terjesszem elő és nyújtsam he a képviselőháznak (olvassa): »Az országgyűlés képviselőháza utasította a belügyminisztert, hogy készítsen haladéktalanul^ törvényjavaslatot, úgyhogy az még a jelen ülésszak alatt tárgyaltasék és törvényerőre emelkedhessek, a következő elvek alapján:^ Általános választási jog, titkos, szavazás, a választókerületeknek a népesség aránya szerinti igazságos felosztása, a kormány szolgálatában álló, vagy attól egyébként függő egyéniségeknek a képviselői tisztből való kizárása, a vesztegetések és választásoknál egyéb előforduló visszaélések szigorú megbüntetése.« (Helyeslés balfelől.) T. Ház! Tudatában vagyok annak, hogy határozati javaslatom sorsa ugyanaz, mint az általam a múltban benyújtott határozati javaslatoké, valamint mindazoké a határozati javaslatoké, amelyek errőlaz oldalról nyújtatnak be, illetve érkeznek. Méltóztassék azonban megengedni nekem, hogy szerényen megemlítsem, hogy ez a határozati javaslat nem az én határozati javaslatom, nem az én szövegezésem. Szórói-szóra ugyanezt a határozati javaslatot nyújtotta be a magyar közélet legtisztább lelkületű, legtiszteltebb és legbecsültebb vezető egyénisége, Irányi Dániel, 1869-ben. Mindenesetre az, hogy egy 1869-ben benyújtott határozati javaslatot lehet benyújtani ma is, jellemző arra, hogy milyen reformidőket élünk, jellemző arra, hogy mennyire fejlődtek politikai viszonyaink, mennyire fejlődött 1869 óta Ma-