Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

324 Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken* Elég, ha utalok a közüzemek kérdésére, a szövetkezeti politikára, ahol a szövetkezeteket támogatják állandó szubvencióval és tartják bennük a lelket, — egyes szövetkezetekben, mert nem valamennyire vonatkoznak ezek — amelyek tehát csak .szubvencióval és segéllyel tarthatók fenn és minden üzletágat rendelkezésükre bocsátanak ugyanakkor, amikor ezt a szubvenciót azon adózók filléreiből adják, akiknek boltját, műhelyét, életlehetőségét ezeknek a szövetkezeteknek gyilkos konkurrenciája teszi tönkre. Szórói-szóra ugyanez vonatkozik a közüzemek kérdésére. Miután e kérdéskomplexummal alkalmam és módom lesz a kereskedelmi és iparügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál részletesebben foglalkozni, ezért csak ennyit kívántam most e kérdéskomplexumról megjegyezni, hozzáfűzve azt, hogy az ezen a téren való beavatkozás és a kormánynak ezen a téren mutatkozó gazdasági vonalvezetése a magántulajdon szentségének elvi alapjáról való letérést is mutatja s azért én, aki a magántulajdon alapján állok és a liberális és kapitalisztikus felfogást vallom, mint polgári és nemzeti irányú képviselő, már ezen okoknál fogva is bizalmatlansággal viseltetem a kormányzattal szemben. Ha gazdasági törvényeinket nézzük, meg kell állapítanunk, hogy gazdasági törvényeink az utolsó esztendőkben a kasztrendszer kitermelését jelentik. A telepítési törvényjavaslat során nem gondolt a kormány a mezőgazdasági munkásokra és nincstelenekre, holott az ezekkel való foglalkozás a gazdasági igazság, a jog és a nemzet anyagi alapozottságának szempontjából igen fontos volna, hiszen ezek még a kisbirtokos osztálynál is nehezebb helyzetben vannak, holott tudvalevő, ho*™ a magyar kisbirtokos osztály a szenvedők és nyomorgók osztályába tartozik. Ugyanakkor, amikor a telepítést tárgyaltuk itt és tárgyalja a felsőház most, egy kitelepítés is folyik gazdasági, állami és politikai téren mindazokkal szemben, akik nem tartoznak az egyedül üdvözítő pártrendszerhez. Ha irányított gazdálkodásról beszélünk, akkor helye lenne az irányításnak abban, hogy jobbat és többet termeljünk és szükséges volna elsősorban a minimális munkabér megállapítása mindenütt az egész vonalon, mert a minimális munkabér megállapítása hatását nemcsak a mezőgazdasági munkásra nézve, hanem ezen keresztül a városban is éreztetné, hiszen ha a munkás életigénye növekszik, abban az esetben nő az ipari fogyasztás. A földnek az összesség javát kell szolgálnia, mert más természeti kincsünk e csonka hazában nincs, csak a magyar föld, minden más természeti kincsünket elrabolták a trianoni békeszerződés útján. Sajnos, a kaszttermelés minden mezőgazdasági intézkedésen végigvonul. Elegendő, ha ezen a területen a tejrendeletre, illetőleg rendeletekre, a burgonya- és a cukorrépa-rendeletekre utalok, amelyeknek végső eredménye azt jelenti, hogy egyes kiváltságosok nagyobb haszonhoz jutnak, de a tömeg és az ország szempontjából kisebbedik az általános fogyasztás. Igen szomorú képet mutatna az, ha a burgonya- és a tejárakat a békebeli árakhez viszonyítva vizsgálnók meg, és igen szomorú képet mutat az a kiváltság, amely azokban a rendeletekben mutatkozik, hogy ki szállíthat Budapestre tejet, ki termelhet cukorrépát és előhozakodnék még hasonló tárházával az ilyen rendeleteknek. Szakszerű kezelésre, szakavatott gazdákra és gazdatiszteikre van szükség, a telepítési törvény ilyen irányú előírásai nemcsak egyes nagybirtokokra, hanem minden birtokra kötelezőleg kellene hogy vonatkozzanak. T. Ház! A mezőgazdaság Magyarországon mint agrárállamban mindennek az alapja, de mindenkit eltartani nem tud és nem képes. Ha a többi foglalkozási ágat vizsgáljuk, akkor igen szomorú képet kapunk, mert nincs olyan foglalkozási ág az országban, amely ne lenne túlzsúfolt és nincs olyan foglalkozási ág, amely a megélhetést biztosítaná, amely a legkisebb karéj kenyeret is biztosítaná azok számára, akik valamely foglalkozási ágban évek óta dolgoznak, nem is szólva a kezdőkről és azokról, akik csak később kerültek oda. Állandóan halljuk, hogy egyke elleni nagy propagandát és ugyanakkor az intellektuális pályákon még mindig fennáll az ország törvénytárnak szégyenfoltja, a numerus claususról szóló törvény, az ipari pályákon pedig most tervezi az iparügyi miniszter úr a zártszám behozatalát és nem tudjuk, hogy mikor vonatkoztatják ezt majd a kereskedelemre is. Ez végeredményben azt jelenti, hogy ugyanakkor, amikor az egyke elleni propaganda folyik, a felnövekvő generációnak s az ifjúságnak elhelyezkedése minden pályán egyaránt törvényes intézkedések útján lehetetlenné válik. Kérdem, mi lesz ilyen körülmények között a jövő generációval, hiszen már a jelenlegi generáció sem találja meg a megélhetését és már ennek a feje fölött, is állandóan vészfelhőként nehezedik és dübörögve közeledik az állandó rémként fenyegető világháború és a lokális háborúk tömege. Az egyke ellen folytatott propagandát a kormányzat és ugyanakkor politikájában a politikai egykerendszert szolgálja, az egypárt rendszerét, gazdaságpolitikájában pedig az egykéz rendszerét, a hatalmi rendszert, azt a rendszert, amely minden hatalmat úgy gazdasági, mint politilkai téren egyedül és kizárólag a központi irányítóhatalomnak, a kormánynak a kezébe kíván letenni. Akkor, amikor a miniszterelnök úr első kormányával bemutatkozott itt a parlament előtt — ennek immáron három eszendeje — és itt bemutatkozó beszédét tartotta, azt mondotta, hogy ő szabadversemy álláspontján áll, sza'badverseny alatt értve azt, hogy az összes pártok mind ugyanúgy szervezkedhetnek, ahogyan ő, thogy a teljes gyülekezési és egyesülési szabadság elvével indul el a miniszterelnök úr az ország kormányzatának a szolgálatában. Ha most 'három és fél év után erre .gondolok, akkor a szabadverseny bejelentése körülbelül úgy hangzik előttem, mint Anatole France-nek az a mondása, hogy Parisban egyaránt tilos kenyeret lopni annak, aki palotáiban lakik és annak, aki a Szajna felett áthúzódó híd pillérei alatt hál. Körülibeiül így fest az a szabadverseny, az az egyenlő verseny-lehetőség, amely fennáll az ellenzék pártjai és a kormányzat pártjai között. Abban az időiben s (azóta is folyton Ígérte a miniszterelnök úr a reformok tárházát és kérdezem a reformparlamenttől, közel másfélesztendős együttléte után: melyik az a társadalmi osztály és melyik az a polgári réteg, melyik mm a hivatás, az a foglalkozási t ág, amelyen ez É reformparlament a legcsekélyebb formában is segített volna? Ki tudná ezt nekem felsorolni 1 En egyetlenegyet sem tudnék említeni. S amikor a reformokról hallok és azt látom, hogy * semmi sem történik, eszembe

1 jut gyermek-